Adolf Hitlernek is volt egy Bécse

Stumpergasse 31. A 19 éves Adolf Hitler a második lépcsőház első számú szuterénlakásának tíz négyzetméteres kamrájában kezdi el bécsi életét 1908 februárjától november 18-ig. Főbérlője egy cseh varrónő volt, aki havonta tíz korona lakbért kért. A ház utcai frontján a St.-Vinzenz Olvasóegylet könyvtára működött. Hitler a kis szuterénből gyalog tette meg az utat végig a Mariahilfer Strassén a Képzőművészeti Akadémiáig, ahová felvételt akart nyerni. (Hitler linzi barátjával, August Kubizekkel lakott itt, aki visszaemlékezéseiben tévesen a 29-es számot, a sárga házat adta meg közös életük helyszínéül.) Képzeljük el a jelenetet – Kubizek könyve alapján –, ahogy éjszakánként Hitler szónokolni kezd barátjának a tíz négyzetméteren. "Előfordult, hogy ezek a szónoklatok túl hosszúak voltak, ilyenkor elaludtam. Amint észrevette, felrázott, és rám kiabált: talán már nem érdekel, amit mond? Ha nem érdekel, akkor alhatok nyugodtan, hiszen akinek nincs nemzeti tudata, az ma mind alszik. Én erre határozottan felültem, és erőszakkal nyitva tartottam a szemem." (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Hitler kétszer felvételizett a Képzőművészeti Akadémiára. Első sikertelen kísérlete után életében először – ahogy fogalmazott – meghasonlik önmagával. Második kísérletén már az előválogatáson sem jut túl. Innen ered professzor- egyetem- és akadémiaellenessége, ami végigkíséri egész életét. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Hitler rajongott a Parlament épületéért: "Csodálatos hellén műalkotás német földön" – írta. Barátja, Kubizek szerint "órákon át képes volt nézegetni egy ilyen épületet, és ily módon egészen apróságokat is megjegyzett. Ami az épület falain belül történt, azért már kevésbé volt lelkes. Már 19 éves korában látogatta a plenáris üléseket. A pártok mellett a nemzetiségek, sőt az egyazon nemzetiséghez tartozó pártok is szemben álltak egymással. A több napig tartó obstrukciókkal, párbajképes sértegetésekkel, dulakodásokkal, verekedésekkel tarkított vitákon ábrándult ki a parlamentarizmusból, pedig előtt állítása szerint csodálta az angol parlamentet, és el sem tudott képzelni más lehetőséget a kormányzásra. A bécsi parlament munkáját tanulmányozva jutott el odáig, hogy "nincs a világon még egy olyan elv, amelyik objektíve szemlélve, olyan rossz volna, mint a parlamentarizmusé". (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Felberstrasse 22. 1908. november 18-án jelentkezik be előző, stumpergassei lakásától tíz perc sétára eső otthonába. Az időközben Linzbe hazautazott barátját, Kubizeket nem értesítette a költözésről, így az itt 1909. augusztus 20-ig eltöltött hónapjairól keveset tudunk. Ami biztos: anyagi helyzete megrendül, állandó munkája nincs, és még a linzi Múzeumi Egyletből is kilép, hogy megtakarítsa az esedékes évi 8,40 koronás tagsági díjat. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Sechshauser Strasse 58. I. emelet, 21-es szám. 1909. augusztus 22-én jelentkezett be íróként az új, a központtól messzebb eső albérletébe, de csak három hétig lakott itt. A bejelentőlapon az állt, hogy Adolf Hitler nem fizette ki az albérleti díjat, és ismeretlen helyre távozott. Hitler ekkor kezdi meg hajléktalan korszakát. Egy későbbi barátjának, Reinhold Hanischnak azt mesélte, miután elhagyta a Sechshauser Strasse-i albérletet, néhány éjszakát a Kaiserstrasse egy olcsó kávéházában töltött, majd elfogyott a pénze, így parkokban éjszakázott, de a rendőrök folyton elzavarták. Egyszer egy gazdagnak látszó részegtől pénzt kért, miután már napok óta nem evett, mire megfenyegette a botjával. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Kastanienallee 2. A ma is szociális intézményként működő meidlingi hajléktalanmenhely, ahol 1909-10 telén tölti éjszakáit – már ha sikerül bejutnia. Ezen a télen szerezte az utcán fagyásos sérüléseit a végtagjain, ezek nyomai évekkel később is látszottak. Hitler erről az időszakáról így írt: "Fiatal, tapasztalatlan ember voltam, anyagi segítség nélkül, és túlságosan büszke is ahhoz, hogy effélét nemhogy kérjek, de akárcsak elfogadjak bárkitől is." Az akkor vadonatúj épület vonzó volt a hajléktalanoknak. Kaptak enni, fürödhettek, orvosi ellátást vehetettek igénybe, a hálótermekben pedig – akárcsak egy piacon – egymásnak segítettek a különféle szakmájú hajléktalanok. Hitlert a társai önállótlannak és gyengének írták le, aki nem bírná ki a nehéz munkát. Újdonsült barátja, a csalások miatt börtönviselt Reinhold Hanisch, miután Hitler azt hazudja neki, hogy a Művészeti Akadémiára járt, munkát ajánlott neki: rajzoljon képeslapokat, fessen akvarelleket, ő pedig eladja, a bevételen fele-fele arányban osztoznak. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Meldemannstrasse 27. Hanisch és Hitler üzlete beindult, 1910. február 9-én átköltöztek hát a város másik felére, Európa egyik legkorszerűbb férfiszállására. Az 544 lakó külön hálófülkét kapott, vagyis ezt a házat – ellentétben a kastanienalleeivel – nem kellett minden nap 9 óráig elhagyni. A hálófülkékben villanyvilágítás volt, a fiatal Hitler éjszakánként hosszú órákon át olvasott, később műveltségének nagy részét ezekben az években szedte fel. A Mein Kampfban így ír erről az időszakról: "Azért festettem, hogy kenyeret keressek, és azért tanultam, hogy örömömet leljem." Hitler itt is szeretett szónokolni a társainak, miközben Hanisch azt szerette volna, ha minél több képet rajzol és fest. Útjaik szétválnak. Hitler 1913 májusáig élt itt, majd Münchenbe költözött. Az épületet 2004-ben lebontották. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Simon-Denk-Gasse 11. Hitler kitalált lakóhelye. A politikusként befutott Adolf Hitler nem szívesen beszélt bécsi nélkülözéséről; az Anschluss után a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt levéltára Hitler bécsi lakásainak bejelentőlapjait begyűjtötte. A náci propaganda Hitler bécsi lakóhelyéül egy polgári házat választott ki egy jómódúak lakta környéken – senki nem tudja, miért pont ezt. Ami tény: Hitler itt soha nem lakott, de a Bécs külvárosában lévő Meldemann Strasse-i szállásról a belvárosba sétálva ismerhette a házat. Az Anschluss után nagy becsben tartották a házat: bejáratánál két Hitlerjugend-tag állt díszőrséget, a kaput Hitler arcképe díszítette, a bejáratnál koszorúk. A bécsi lapok címoldalukon hozták a hírt a fiatal Hitler bécsi lakóhelyéről. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Az Imperial Hotel a Ringstrassén. Hitler a horogkeresztes zászlókkal feldíszített épület első emeletén, egy kis lakosztályban szállt meg 1938 márciusában, az Anschluss utáni éjszakán. Vele volt szeretője, Eva Braun is. Hitler fiatalkorában rajongott a városfal 19. századi lerombolásával keletkezett Ring épületeiért. Rengeteg rajzot készített róluk, amelyek elvesztek. Állítólag még évtizedekkel később is képes volt méretarányosan lerajzolni a Ringstrasse és a környező kerületek palotáit. Hitler később így írt a Ringstrasséról: "A legszebb út, amelyet a régi erődítésekre valaha is emeltek, az épületek ugyan eklektikus stílusúak, de egyéni akaratú, jó építészek hozták létre, és ezért nem estek áldozatul az epigonszerűségnek." (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Adolf Hitler 1938. március 15-én a Heldenplatzon (Hősök tere) 200 ezer őrjöngő ember előtt számolt le Ausztriával. "Ebben az órában a német népnek életem legnagyobb tettéről számolhatok be. Mint a német nép és birodalom vezére és birodalmi kancellár, közhírré teszem a történelem előtt, hogy hazám immár belépett a Német Birodalomba." Nem véletlen esett a Heldenplatzra az Anschluss bejelentésének helyszínválasztása. Kubizek visszaemlékezése szerint már a 19 éves Hitler el volt ragadtatva a tértől. Már 1908-ban megrajzolta a tér beépítési tervét, mivel a Heldenplatz, mint mondta, ideális megoldás tömegfelvonulások számára. "Minden egyes embert, aki a tömegben áll, bármerre is fordul, monumentális hatás ér." (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)