Száz éve született Thurston Hopkins fotóriporter

Godfrey Thurston Hopkins kora egyik legjobb fotóriportere volt, olyan kortársakkal dolgozott együtt mint a német Karl Hutton, Tim Gidal és Felix Mann, valamint a fasizmus elől Angliába menekülő, magyar származású Stefan Lorant. Thurston képein az árnyékok nagyon hangsúlyosan jelennek meg, ez végig követte életútját, még nagyon fiatalon, a londoni képzőművészeti főiskolán tanulta meg, hogy a fekete-fehér kompozícióknak súlyt és egyensúlyt az árnyékok adnak.

A főiskola után grafikusként dolgozott, majd 1936-ban csatlakozott a PhotoPress Agency-hez. A háború előtt ráunt a bulvárfotózás felületességére és hazaköltözött Sussexbe. Ekkoriban született meg a Picture Post nevű magazin, ami a fotóriport műfaját ismertette meg a britekkel. A hétköznapokat dokumentáló és illusztráló lap pár hónap alatt már 1,5 millió példányban jelent meg.  Picture Post riportjai mindig ugyanolyan alapelvek mentén készültek: egy újságíró interjúkat készített, a fotós közben dokumentálta az eseményeket, de úgy, hogy az alanyt nem beállított pózokban, hanem természetes viselkedés közben ábrázolta.

Hopkins a II. világháború alatt a királyi légierő mellett dolgozott fotósként. Kedvenc Leicáját akkor szerezte, amikor az RAF egyik Olaszországi légiezrede mellé osztották be, a gépet élete végéig használta. 1950-ben teljesült nagy álma, és lett a Picture Post riportere, ahol hét éven át dolgozott. Emlékezetes munkái között az 1954-es Utcagyerekeket (Children of the Streets) és az 1956-ban megjelent, Liverpool nyomornegyedeit bemutató sorozatot szokás emlegetni.

A lap 1957-es csődje után reklámfotósként dolgozott és a Guildford School of Art (Guilford művészeti akadémia) tanára volt, ahonnan 1960-ban ment nyugdíjba. Hopkins és a Picture Post hatását olyan neves fotósok is rendszeresen felemlegették, mint Roger Mayne, David Bailey, Terence Donovan, Don McCullin és Philip Jones Griffiths.