Piálni este jó

Angliában PhD-zett programozóként, majd a főnökét követve került Cardiffba, a walesi fővárosba. A város nem túl nagy, a hétvégeken az éjszakai élet nagyjából két utcában zajlik, az egyikben esznek, a másikban isznak. Dakowicz rögtön tudta, hogy itt lefényképez mindent, amit lát. Első fotóit pár napon belül megosztotta az interneten, és azok gyorsan terjedni is kezdtek. Így került be a helyi lapokba, majd az országos médiába. A siker és a botrány egyszerre jött, volt aki a jogos kritikát látta, mások a britek meghurcolásának érezték, de akadtak, akik elérkezettnek látták az időt a városaik megtisztítására. Akkoriban a brit parlament is sokat foglalkozott az ország egyre durvuló ivási szokásaival, a lengyel fotós képei is többször szóba kerültek. A The Sun, a Daily Mail és a BBC is közölte a fotókat a walesi lapok után. Így kerülhetett az anyag a Thames & Hudson kiadó szerkesztőinek látókörébe, majd a Street Photography Now albumába. Ennek hatására hívták meg a fotóst a franciaországi Perpignanba, a dokumentarista fotó talán legfontosabb fesztiváljára. Ekkor lett csak igazi a botrány, Nagy-Britannia őrjöngött, hogy jött egy lengyel, lefotózta a részeg walesieket és most rajtuk röhögnek a franciák. Amikor minderről beszámolt az esti BBC híradó, Dakowic flickr-oldala milliós forgalmat mért. Újabb publikációs hullám indult be, a képeket világszerte közölték, a New York Times Lens Blog, a The Guardian, a Telegraph, a Politiken Denmark, a De Standaard Belgium, a Le Monde France, a Yahoo China, hogy csak a legismertebbeket említsük. 2011 végén a Thames & Hudson kiadó úgy döntött, Cardiff After Dark címen, önálló albumban jelenteti meg a képeket, ebből válogattunk.