Azért kezdtem el inni, mert inni akartam

Az MPE Hajnalcsillag Rehabilitációs Otthona 1985 óta foglalkozik szenvedélybeteg (alkohol, drog- és gyógyszerfüggő, valamint politoxikomán) nők rehabilitációjával. Jelenleg 21 nő él a Hajnalcsillagban, kétharmaduk alkoholbeteg, a maradék drog- és gyógyszerfüggő. Az intézmény egy családi házból nőtte ki magát, amelyhez az elmúlt harminc évben újabb épületeket építettek. Az intézményben 18 és 55 év közötti nők gyógyulhatnak. Az eredményes terápia érdekében legalább 18 hónapnyi rehabilitáció ajánlott, de akár három évig is maradhatnak a lakók. Az első három hónap a szigorú izoláció időszaka, három hétig még a telefonálás is tilos. Azután is csak meghatározott időpontokban telefonálhatnak a gyógyulók, készülékeiket nem is tarthatják maguknál. Kedd és csütörtök kivételével, este fél 8 és 10 között lehet telefonálni. (Fotó: Bődey János / Index)

A szervezet méregtelenítése a beköltözés előtt kötelező, a jelentkezőknek egyhetes, 10 napos kórházi detoxikáló kezelésen kell részt venniük az intézményi felvétel előtt. Az otthonban élő nők minden reggel kilenctől tízig csoportfoglalkozáson vesznek részt, amelyen átbeszélik hangulatukat, terápiás és közösségi helyzetüket. A foglalkozást meditáció és reggeli talajtorna követi, amelyen a lakók átmozgatják magukat, és felkészülnek a napi foglalkozásokra. (Fotó: Bődey János / Index)

Összesen két férfi dolgozik az otthonban, egyikük az igazgató, a másik férfi teológus. A 10 gondozó mind nő, és volt szenvedélybetegek is vannak közöttük. A vezetők szerint a terápia sikeressége nagyban függ a családi környezettől. Aki biztos szociális közegből érkezik, és nem veszítette el a családját, annak nyolc-kilenc hónap is elegendő. (Fotó: Bődey János / Index)

A reggeli torna után, minden nap 10.30-kor újabb csoportfoglalkozás kezdődik. A tanórához hasonlító elméleti előadások pszichés bajokról vagy társfüggésről szólnak, a gondozók és orvosok tartják. A középen mosolygó, főiskolai végzettségű Zsuzsa 47 éves, alkoholizmusa miatt kilenc hónapja él az otthonban. 1986-ban ment férjhez, egy fia és egy lánya született. A férje sokat ivott, ezért 1995-ben elvált tőle, és hamarosan új szerelme lett, akitől 2000-ben kislánya született. A három gyerekkel egy kisvárosban éltek, jómódban, Zsuzsa üzletvezető volt egy lakástextil üzletben, a férje kamionosként dolgozott. „Nem volt testvérem, a szüleimtől mindent megkaptam, semmiért nem kellett megküzdenem. Határozott voltam, bíztam magamban, szerettem a férjemet, de nem figyeltem rá igazán. Hatéves volt a kislányunk, amikor kiderült, hogy viszonya van egy fiatalabb nővel.” Amikor kiderült a viszony, a férfi elhagyta a szeretőjét, de Zsuzsa már nem tudott bízni benne, így a kapcsolatuk sem rendeződött. „Elment, én pedig magányos voltam. Úgy kezdődött, hogy az óvodába elvittem a gyereket, és utána vettem két doboz sört” – mondja Zsuzsa. A sörök száma egyre emelkedett, először napi 3-4 dobozra, majd végül minden nap 7-8 sörre, és mint mondja, mellé a lelki fájdalmakra nyugtatókat és antidepresszánsokat szedett. Sokat. Közben minden feladatát el tudta végezni, de négy év telt el így, mire képes volt saját magának beismerni, hogy szenvedélybeteg. Részt vett egy kéthetes elvonókúrán, ami nem volt sikeres, és amikor már ittasan járt a gyerekért az iskolába, a férje gyermekelhelyezési pert indított. A kislányt az apának ítélték, Zsuzsa pedig újabb kéthetes elvonóval próbálkozott, újra sikertelenül. „A mélypont az volt, amikor felébredtem hajnalban, és annyira rosszul voltam, hogy melegítőben lementem italért, vettem két kis vodkát és sört, pedig melegítőben soha nem mentem az utcára. Aztán sugárban kihánytam az egészet.” A nagyobbik lánya Angliában él, és vele együtt Zsuzsa elhatározta, hogy megpróbálják visszaszerezni a kislányt úgy, hogy Zsuzsa végleg leszokik, a nagyobbik lánya pedig a férjével pert indít a kislány felügyeleti jogáért. Lánya és veje megnyerték a gyermekelhelyezési pert, azóta a kislány Angliában él, oda jár iskolába, Zsuzsa pedig a pert követően rögtön elkezdte rehabilitációját a Hajnalcsillagban. A terápiát hamarosan befejezi és azonnal Angliába utazik. (Fotó: Bődey János / Index)

Az otthonban a leszokást segítő gyógyszereket, nyugtatókat, hangulatjavítókat szedhetnek a lakók. „A negyven év feletti lakóink általában azért egy-két gyógyszert biztosan szednek, de legalább kétszáz fajta gyógyszert tartunk összességében. Mindenkinél igyekszünk a terápia időtartama alatt csökkenteni a gyógyszeradagokat, hogy aztán gyógyszermentesen hagyhassák el az intézményt.” – mondja a vezető ápoló, Molnárné Eszter. Az otthonban az agresszivitás, a lopás és a terápia elleni lázítás mellett a legsúlyosabb vétségnek az alkoholfogyasztás és a gyógyszerek kábítószerként való használata számít. A behozott gyógyszert a gondozónak le kell adni, aki az orvosi utasításnak megfelelő mértékben és időben osztja ki. (Ebben a tekintetben a terápiás elv eltér a szenvedélybeteg férfiak rehabilitációjával foglalkozó ráckeresztúri otthontól, ahol minden gyógyszer tiltott.) (Fotó: Bődey János / Index)

Az intézményt a Magyar Pünkösdi Egyház tartja fenn, de az OEP-től és az államkincstári normatívából is kapnak támogatást. A lakók személyi térítési díjat fizetnek, amely alapesetben a szenvedélybeteg havi jövedelmének 80 százalékát jelenti. Ha nincs jövedelme az érkezőnek, akkor is részt vehet a terápián, sőt, még havi 5700 forint költőpénzt is kap. Munkaterápiás jutalom is van, ha egy lakó plusz feladatokat vállal, akkor pirospontokat gyűjthet. 15 pirospontért további 6000 forintot kap az otthontól. (Fotó: Bődey János / Index)

Helga 47 éves, két felnőtt gyereke van, tanítónőként dolgozott a főiskolai diploma megszerzése után. Szülei nagyon szigorúan fogták, nem engedték bulizni sem. „Megismertem a férjemet, aki a vendéglátásban dolgozott, nagyon tetszett a nyitottsága. Összeházasodtunk, és én boldog voltam otthon a gyerekekkel.” Helga 30 éves koráig még egy cigarettát sem szívott el, nem is kávézott, de akkor megromlott a férjével a viszonya. Az egyik fő konfliktusuk az volt, hogy Helga nem dolgozott, ezért vettek egy kisvárosi diszkót, aminek a vezetését az asszony vállalta. Csak hétvégenként dolgozott, olyankor az akkor 10 év körüli gyerekei a nagyszülőknél voltak, ő pedig az egész hétvégét, az éjszakákat is végig dolgozta. A munkatársai kínálták meg először speed-del. „A speed-del és extasy-val kezdődött, és úgy, hogy eleinte csak péntekenként használtam, aztán minden hétvégi nap, majd már hétköznapokon is. Teljesen jól tudtam mindent csinálni mellette, vittem az árubeszerzést, a gyerekeket, és a speed miatt éjjelente volt energiám a háztartási feladatokra is. Akkor már intravénásan szúrtam a drogokat. A szüleim négy évig semmit nem vettek észre az egészből.” 2000-ben Helga mellhártyagyulladással kórházba került, és annyira megviselte a betegség, hogy onnan a pszichiátriára irányították. „Imádtam drogozni, nem akartam drog nélkül élni. Ezután többször próbáltam öngyilkos lenni, de valaki mindig megmentett” – mondja. A férjével végül elváltak, eladták a diszkót, és Helga valamivel jobban lett, egy évre leállt a drogokról. „Annyira jól lettem, hogy azt gondoltam, talán egy kis drog nem fog megártani, és újrakezdtem. Volt egy heroinfüggő mentőápoló ismerősöm, akivel újra drogozni kezdtem. Egy alkalommal túladagolta magát és meghalt mellettem.” De Helga még emiatt sem állt le. Később függősége miatt leszázalékolták, és az MDPV dizájnerdrog miatt paranoid skizofrén tüneteket produkált, hallucinált és úgy érezte, folyton követik. Mégsem állt le, és mivel a saját dílerével jött össze, mindig volt drog a közelében. Sőt, egy idő után a saját gyerekeivel együtt drogozott. „Nagyon őszinte kapcsolat van a gyerekeim és köztem, így tudtam, hogy 14-16 évesen elkezdtek drogozni, mind a ketten függők lettek. A lányom prostituáltként külföldre ment, a barátja futtatta, de olyan időszak is volt, amikor együtt éltünk, és folyamatosan, szenvedélyesen drogoztunk. Társfüggésben éltem a lányommal, aki nagyon hasonlít rám. Féltettem, de tudtam, hogy elveszítem, ha beleszólok az életébe. Ő továbbra is benne van, én tizenhárom hónapja kezdtem el itt a terápiát” – mondja Helga, aki úgy érzi, a legnehezebb az lesz, amikor végez a terápiával, mert feltehetően meg kell majd szakítania drogfüggő gyerekeivel a kapcsolatot. (Fotó: Bődey János / Index)

A Hajnalcsillag terápiás célja az, hogy a rehabilitációban részt vevő személy kigyógyuljon szenvedélybetegségéből, és felismerje: szemlélet- és életváltozásra van szüksége ahhoz, hogy egészségesen visszatérjen a családba, a társadalomba. Bár a dunaharaszti otthon keresztény szemléletű, fenntartója a Magyar Pünkösdi Egyház, a jelentkezőktől mégsem várnak el vallásos előéletet. Ugyanakkor a vezető ápolónak az a meggyőződése, hogy csak az a beteg képes meggyógyulni, aki a keresztény szemléletet magáévá teszi. „Abban hiszünk, hogy azok tudnak meggyógyulni, akik Istenhez kapcsolódnak. Az ember gyarló természet, és nem találja meg boldogságát, amíg nem jön rá, hogy Isten a másik fele. Ha erre rájön, akkor nem fog többé a szerhez, nem fog többé egy másik emberhez kötődni, hanem Istenhez fog” – fogalmazott. (Fotó: Bődey János / Index)

Az otthonban van rádió, televízió, videó, magnó, újságok, folyóiratok, könyvek, sporteszközök és társasjátékok, de a kert is kikapcsolódást nyújt. A lakók be vannak osztva a kert szépítésére, most éppen egy kis halastó kiépítésével foglalatoskodnak. (Fotó: Bődey János / Index)

A lakók azt mondják, mély barátságokat nem alakítanak ki a terápia ideje alatt, főként azért, hogyha valaki felhagy a terápiával, ne viselje meg őket nagyon az elválás. A kapuk nyitva állnak, bárki bármikor kisétálhat, és úgy dönthet: nem folytatja a terápiát. A három havi izoláció után havonta egyszer 72 órára hazamehetnek a lakók, és a családtagokat a terápiába is igyekeznek bevonni, hétvégenként és ünnepnapokon látogatók érkeznek az otthonba. A kapcsolattartás jelenti a legnagyobb kihívást, az elmúlt két hétben négyen is visszaestek, egyikük a terápiába érkezés második napján egy szó nélkül távozott, a többiek a hazalátogatás idején ittak és drogoztak újra. Családtagjaik jelezték az otthon vezetőségének, hogy mi történt, így ők már nem térhettek vissza a terápiába. (Fotó: Bődey János / Index)

Ruhaneműket, tisztálkodási eszközöket vihetnek a lakók az otthonba, de minden más tárgy beviteléről egyénileg döntenek az otthon vezetői. A négyszeri étkezés biztosított, WC-papírt, és a kézműves foglalkozásokhoz szükséges alapanyagokat is kapnak az intézménytől. (Fotó: Bődey János / Index)

Az ebéd utáni pár órás csendespihenőt követően újabb csoportfoglalkozáson vesznek részt a lakók. Ez a csoport sokkal interaktívabb, mint a délelőtti előadás, ilyenkor tartják a kézműves foglalkozásokat az otthon műhelyében, kerti munkákat végeznek, vagy kajakozni mennek közösen. „Idén nem biztos, hogy lesz elég pénz a kajakozásra, pedig az nagyon jót tett a lakóknak, az önálló és csoportos problémamegoldást javította” – mondta az otthon vezető gondozója. (Fotó: Bődey János / Index)

A 37 éves Gabi az egyik városi színház ünnepelt színésznője volt, négy hónapja van az otthonban alkoholizmusa miatt. Korábban ötször nyerte el a megye színésznője díjat. Játszott a Kisváros című tévésorozatban is, eljátszotta Szent Johannát, Evitát, és önálló estje is volt, ahol Cserháti Zsuzsa dalokat énekelt. Édesapja is alkoholista volt, és Gabi nagyon közel állt hozzá. Amikor az apja meghalt, Gabi 26 éves volt, és nem sokkal később összejött egy nála 28 évvel idősebb férfival. Gabi szerint „magas beosztású, kulturált, intelligens, okos férfi volt”, aki dominálta a közös életüket. „Szabálykövető és konfliktuskerülő típus vagyok, és azt gondoltam, legjobb a békesség, ezért alá mentem. De olyan módon, hogy az már a személyiségem rovására ment." 28 éves korára már rendszeresen ivott, mint mondja, azért, hogy jól érezze magát. Elsősorban töményezett, de leginkább nem is figyelte, hogy mit iszik. Többször volt elvonókúrán, de mindegyik sikertelen volt. A szervezetét is nagyon megviselte az ital, tönkrementek az erei, folyton vérzett és vérátömlesztést is kellett kapnia. A színházból is el kellett jönnie az ital miatt, majd alkoholizmusa a következő munkahelyén, egy idősek otthonában is gondot okozott. „Nem tudom megmondani, hogy miért ittam, mert igazából sikeres voltam, és mindenhol, mindenki szeretett. De nem akarok senkit sem hibáztatni, azért kezdtem el inni, mert inni akartam. Ennyi ideig még nem voltam absztinens, mint most, és az a motivációm, hogy talán visszamehetek a színházba.” (Fotó: Bődey János / Index)

Hétköznaponként fél hétkor, hétvégén fél nyolckor van ébresztő az otthonban, és tízkor lámpaoltás. Az ébresztő után egy órával van reggeli, az étkezéseken mindenki (lakók, dolgozók) együtt vesz részt. Az otthonban dolgozik egy szakácsnő is, de a lakók be vannak osztva segítőnek, kuktának: ők készítik elő a zöldségeket, ők mosogatják el az edényeket, és ők szolgálnak fel az étkezéseknél. Minden étkezés után közösen énekelnek az Újszövetségből, és felolvasnak a Bibliából. (Fotó: Bődey János / Index)

Az eredményes terápia érdekében itt töltött idő: ajánlott 18 hónap, maximum 3 év, ami egyszer 1 évvel meghosszabbítható. Az eredményes terápián azt értik, hogy a programban részt vevő személy fel tudta dolgozni a felvétel okaként szereplő problémáját. Minden résztvevővel egyéni gondozási és rehabilitációs terv szerint foglalkoznak. A rehabilitációs programot a lakó bármikor megszakíthatja, de ha valaki feladja a terápiát, vagy visszaesik, akkor három hónapot várnia kell, és csak a motivációs időszak után jelentkezhet újra az otthonba. (Fotó: Bődey János / Index)

A gyógyult lakók tartják a kapcsolatot az otthon vezetőivel, de a terápiát elvégzőkről nincs szervezett utánkövetéses vizsgálat. (Fotó: Bődey János / Index)