Amikor Amerika még Szaddámot pénzelte
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Huszonöt éve, 1988. augusztus huszadikán ért véget az irak–iráni háború. A kétmillió halálos áldozatot követelő harcokban Irak vegyi fegyvereket (többek között mustárgázt és szarint) vetett be, de ezt a nyugat hatalmak nyomására sosem tárta fel az ENSZ. A nyolcéves háborúban Irán fegyvertelen gyerekkatonákat is bevetett, őket főként „aknamentesítésre” használták: egyszerűen odavezényelték őket az aknamezőre. A háborút Irak indította meg, a legtöbb harc mégis iraki területen folyt. Képek abból az időből, amikor Amerika küldött fegyvereket Szaddám Huszeinnek.
Iraki katonák a Shatt-al-Arab folyó közelében. Irak és Irán kapcsolatát évszázadok óta viszályok terhelték, hogy melyik országnak van nagyobb befolyása, de az egymás területén élő vallási kisebbségek helyzete is időről időre konfliktusokat szült. A határfolyó feletti kontroll megszerzése is konfliktusforrás volt. A hetvenes években, a nyugatbarát Mohammed Reza Pahlavi sah idején Irán főleg amerikai támogatással a világ egyik legerősebb hadseregét hozta létre, ezzel megszerezte a folyó feletti kontrollt. (Fotó:
AFP)
1979-ben a sah nyugatbarát és gazdaságilag sikeres, de diktatórikus rendszerét elsodorta a forradalom, és Khomeini ajatollah került hatalomra.
A forradalom nyomán kitört belpolitikai válság meggyengítette az országot. A sahhoz hű hadsereget lefejezték, a vezetőket elűzték vagy kivégezték. Ráadásul az amerikai nagykövetségen kialakult túszdráma és az ország új vallási vezetésével szembeni ellenszenv miatt a nyugati fegyverek utánpótlása is kimerült. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
Irak elnöke, Szaddám Huszein szerette volna megszerezni az olajban gazdag iráni Khuzesztán tartományt, amelyet Irakhoz hasonlóan többségében arabok laktak, szemben a perzsa Iránnal. Szaddám ezzel az arab világ vezető hatalmává akarta tenni Irakot. A darabokra hullott iráni hadsereg könnyű célpontnak tűnt Szaddámnak. (Fotó:
AFP)
1980 szeptemberében hadüzenet nélkül indított támadást az iraki hadsereg Irán ellen. A légitámadás után az irakiak széles frontot nyitottak Iránnal szemben, és mélyen benyomultak az országba. Már az első hónapokban megmutatkozott viszont, hogy az iráni hadsereg képes reagálni a támadásokra: a légierő sikeresen bombázott sok iraki olajfinomítót, kikötőt és a hadsereg utánpótlása szempontjából fontos gyárat, de az iraki hadsereg technikai felkészültsége az egész háború alatt jobb volt. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
Szaddám arra számított, hogy a támadás meggyengíti majd az alig egy éve hatalmon lévő új forradalmi kormányt, de ennek épp az ellenkezője történt: a hadsereg felszerelésének hiányosságait fanatizmussal pótolták az irániak. Az év végéig nagyjából kétszázezer önkéntes csatlakozott a Forradalmi Gárdához, így Irán szembe tudott szállni az országba behatoló Irakkal. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
A sikeres mozgósításnak köszönhetően Irán 1982-re visszafoglalta a megszállt területeket, és Irakba is betörtek; a harcok ettől kezdve többnyire Irakban folytak tovább. A harcokra egyszerre volt jellemző az első világháborús harci taktika, valamint a modern fegyverek bevetése. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
A háború egyik legvéresebb csatája Khorramshahrban volt, ahol hétezren haltak meg mindkét oldalon. A csata után az irániak a „vér városának” nevezték a települést. A várost iraki légicsapással támadták, majd tankok és a gyalogság foglalta el a települést. Az irániak utcáról utcára hagyták hátra a várost, a képen a település környékén állomásozó iraki katonák láthatók. (Fotó:
Francoise De Mulder / Europress / Getty)
Egy iráni forradalmi gárdista siratja elhunyt bátyját, aki az iraki légitámadás miatt kialakult tűzben vesztette életét. A katona visszatért testvére holttestéért, hogy el tudja temetni. A háborúban összesen kétmillióan haltak meg. 1982-ben Szaddám fegyverszünetet javasolt Iránnak, de Khomeini ajatollah visszautasította ezt, és a további támadás mellett döntött; az irániak bevonultak Irakba. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
Iraki civilek Bászrában, a várost naponta bombázták az irániak 1985 körül. Irak és Irán is lőtt civil célpontokat, ezzel demoralizálva az ellenfelet. 1984-ben Irak erős támadást indított civil célpontok ellen, hogy így kényszerítse a tárgyalóasztalhoz Iránt. A terv nem járt sikerrel, Irán gyorsan helyreállította a károkat. (Fotó:
Jean-Claude Delmas / AFP)
A két ország kölcsönösen támadta egymás infrastruktúráját. 1981-ben, a háború első évében támadta meg Irak a dél-iráni Abadant. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
Mivel mindkét ország gazdag olajlelőhelyekben, a háború az olajszállító tankereket is érintette. 1984-ben Irak iráni olajszállító hajókat támadott meg, ezzel kezdetét vette a „tanker-háború”. Irak ezzel akarta kiprovokálni, hogy Irán zárja le az olajszállításban kulcsfontosságú Hormuzi-szorost. A háttérben Irak-barát USA ugyanis többször hangsúlyozta, hogy a szoros lezárása esetén beavatkozna a háborúba. Az USA védelmet biztosított a térségben mozgó semleges olajszállító hajóknak, azok kivétel, amelyek iráni kikötőbe tartottak. Irán azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy ezzel Irakot segíti. (Fotó:
Norbert Schiller / AFP)
Egy fiatal fiú a forradalmi gárdisták közt Teheránban. Irán gyerekkatonákat is bevetett a harcokban. Volt, amikor csak arra használták a gyerekeket, hogy tízesével összekötve ráküldték őket az aknamezőre, így biztosították az utat a katonák előtt. Irak és Irán is támadott polgári célpontokat, amikor Irak egy iráni általános iskolát bombázott, Irán keresett egy iraki iskolát, amit megtámadhatott. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
Az irak–iráni háborúban alkalmazott taktika leginkább az első világháborúra emlékeztetett. Lövészárkokat, szögesdrótos akadályokat és tömeges gyalogosrohamokat indítottak egymás ellen a felek. Irak vegyi fegyvereket is bevetett katonák, civilek, sőt a saját területén élő kurd kisebbség ellen is. (Fotó:
Pierre Perrin / Europress / Getty)
Iráni katona a sivatagban. Az iráni hadsereg szegényesen volt felfegyverezve, mert nem kapott külső segítséget, és a sah alatt beszerzett nyugati fegyverekhez sem tudtak alkatrészeket venni. Ezt a hátrányt a katonák fanatizmusa és lelkesedése egyenlítette ki. (Fotó:
Francoise De Mulder / Europress / Getty)
Ételre váró iráni hadifoglyok Irakban, Szaddám Huszein mosolygó portréja alatt. A háború 1988-as befejezése után két évvel kezdte el a két ország kölcsönösen elengedni a foglyokat. (Fotó:
Bill Foley / Europress / Getty)
Iraki hadifoglyok Iránban. Az utolsó hadifoglyokat csak 2003-ban cserélte ki a két ország. (Fotó:
Eric Feferberg / AFP)
A háborúban csak Irak vetett be vegyi fegyvereket, többek között mustárgázt és szarint, legalább százezer iráni halt meg vegyi támadásban. Az ENSZ a háború alatt megállapította, hogy vegyi fegyvereket vetettek be a háborúban, de nem tette nyivánvalóvá, hogy ilyen eszközöket csak Irak alkalmazott. Ennek oka az volt, hogy a nyugati hatalmak Irakot támogatták a konfliktusban. Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár (bal) kezet fog Ali Akbar Velayati (jobb) iráni külügyminiszterrel, a főtitkár segítette a béketárgyalásokat. (Fotó:
Bill Foley / Europress / Getty)
Szaddám Huszein arcképe buzdítja harcra az irakiakat. (Fotó:
Thomas Hartwell / Europress / Getty)
Irakból elmenekült kurd nő Iránban, aki túlélt egy vegyi fegyveres támadást. Irak a vegyi fegyverekkel nemcsak Iránt, de miután békét kötött az országgal, a saját területén élő kurdokat is támadta. A háború lezárása után kevesebb mint egy hónap alatt ötvenezer kurdot irtott ki az iraki hadsereg. A kurd kisebbség ma is több ország területén él, saját államuk nincs. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
A háborúban elhasznált fegyverekből öntött győzelmi boltív Irak fővárosában, Bagdadban. A háborút egyik fél sem nyerte meg, a harcok után a két ország visszavonult az eredeti határai mögé. Az ENSZ békefenntartókat küldött a két ország határára, ők 1991-ig voltak itt. A bagdadi győzelmi ívet részben a harcban elesett iraki katonák fegyvereiből készítették, a két kardot tartó kezet pedig Szaddám Huszein kezeiről mintázták. (Fotó:
Ips Lerner / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon