Így múltak el a rendszerváltás álmai
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A kilencvenes évek eleje volt Kelet-Európa mámoros időszaka, amikor tömegek hittek a jobb világban, a nyugati demokráciában és a szabadság nagyszerűségében. A sokszor naiv álmok nem engedték látni, amit a nyugati fotós már tudhatott. A szabadság nem csak hifitornyot, nyugati autót, kitáruló világot jelent, hanem versenyt a vállalkozóknak, szegénységet a leszakadóknak és kényszerű önállóságot azoknak, akiknek eddig megmondták, hogyan gondolkodjanak. A National Geographic fotósai végigkísérték a folyamatot a lelkesültségtől a kiábrándulásig.
Szovjet ezredes búcsúzik egy csehszlovák pályaudvaron, mielőtt hazautazik a Szovjetunióba. A rendszerváltásig több százezernyi szovjet katona állomásozott a kelet-európai országokban. Csak Magyarországon 50 ezer szovjet katona volt jelen. Gorbacsov 1988. december 7-én az ENSZ-közgyűlésen bejelentette hogy 1991-ig hat harckocsizó hadosztályt, 5 ezer harckocsit és 50 ezer katonát vonnak ki az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarországról. Az utolsó szovjet katona 1991. június 16-án hagyta el az országot. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
Lengyelországban állomásozó szovjet katonák a helyi radikálisok graffitije előtt. A szovjet csapatok kivonása Lengyelországból nem volt feszültségmentes. Dmitrij Jazov szovjet honvédelmi miniszter már 1989. január 21-én bejelentette, hogy a környező országokhoz hasonlóan innen is kivonják a hadseregüket, de úgy számította, hogy a teljes művelet 1993 előtt nem fejeződhet be. A lengyelek ugyanakkor azt szerették volna, ha az utolsó szovjet katona már két évvel korábban elhagyná a vidéket. Ez végül csak 1994 szeptemberében történt meg. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
A kilencvenes évek eleje a Nyugat felé nyitás időszaka volt minden posztkommunista országban. Az emberek és a politika is naiv optimizmussal és felfokozott elvárásokkal tekintett a nyugati világra. Az irreális vágyak tíz évvel később a legtöbb országban kiábrándultságba torkolltak. (Fotó:
Lynn Johnson / Europress / Getty)
Gyerekek gördeszkáznak Marx és Engels budapesti szobránál. A rendszerváltás után a kommunizmus emblematikus alakjainak szobrait lebontották, Budapesten a Szoborparkba szállították. Itt található ma Segesdi György 1971-es alkotása, amely egyébként a világ egyetlen kubista Marx–Engels-szobra. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
Egy oroszországi némettanár egy német darabot próbál a gyerekekkel. A kommunista blokk országaiban kötelező volt az orosz nyelv tanítása, de ezt a rendszerváltás után mindenhol beszüntették. (Fotó:
Lynn Johnson / Europress / Getty)
Ukrán katonák tornáznak Szevasztopolban, a hadihajóik előtt. Ukrajna hadi arzenáljának sorsa volt a Szovjetunió felbomlásakor az egyik legsúlyosabb biztossági probléma. 1994-ben a Budapesti Memorandumban az atomhatalmak – köztük Oroszország – vállalták, hogy biztosítják Ukrajna területi integritását, ha cserébe az ország megszabadul a világ harmadik legnagyobb atomarzenáljától. Szevasztopol kikötőjét pedig az orosz flotta vette bérbe. Akkoriban nem volt sejthető, hogy innen indul Ukrajna jelenlegi konfliktusa. (Fotó:
Ed Kashi / Europress / Getty)
Lengyel gazdák elszállítják Sztálin szobrait. A szobordöntések a régió minden országában a rendszerváltás emblematikus eseményei voltak. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
Lerobbant autó Kelet-Berlinben. A kommunista múlt jellegzetes tárgyai gyorsan kultikus, nyilvánvaló iróniával kezelt emlékekké váltak. (Fotó:
Ed Kashi / Europress / Getty)
Román bányászok az 1989–90-es romániai rendszerváltás idején. Románia volt a térség egyetlen állama, ahol a rendszerváltás nem békésen zajlott le. A kommunista vezetés sok esetben fizetett le bányászokat, hogy a tüntetések helyszínein szembeszálljanak a demokratikus erőkkel. A bányászok a rendőrséggel együttműködve inzultálták a tüntetőket, ellenzékieket, értelmiségieket. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
Utcaseprő a bukaresti elnöki palota előtt. A román rezsim volt a legkeményebb a régióban, Ceaușescu a titkosszolgálat aktív részvételével szigorú rendszert működtetett, ahol nemcsak a személyi kultusz emlékeztetett a sztálini időkre, de a környék országaiban akkor már ismeretlen általános szegénység is. Az országban a nyolcvanas évek végére állandósult az élelmiszerhiány. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
Szibériai gázlelőhely. A Szovjetunió felbomlása után a nyersanyagok, főleg az olaj és a gáz kivitele biztosított bevételt az orosz gazdaságnak. A nagy állami vállalatok gyors privatizációjával alakult ki az az oligarcharéteg, amely évtizedekre meghatározta az ország működését. Hatalmukat később Putyin törte le részben megalapozott, de még inkább koncepciós perekkel, hogy a saját kezébe összpontosítsa a hatalmat. (Fotó:
Steven L. Raymer / Europress / Getty)
Egy orosz veterán összetűzése a polgári tüntetővel. A peresztrojka idején tömegek köteleződtek el a polgári értékek, a szabadpiac és a demokrácia mellett. De Oroszországban erős maradt az egykori rendszer híveinek tábora, akiknek ideológiáját erősítette a második világháborús győzelmi kultusz. (Fotó:
Steven L. Raymer / Europress / Getty)
A keleti blokk országai a szovjet romantikát kereső nyugati utazók kedvelt célpontjai lettek. A kilencvenes években nyugat-európai és amerikai fiatalok ezrei költöztek Prágába, Budapestre, Varsóba, ahol elvarázsolta őket a frissen felszabadult országok lelkesedése. A budapesti árus orosz katonai kalapot árul az egyik bevásárló utcában. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
A régióban viharos gyorsasággal jelentek meg azok a divatok, amelyeket addig csak becsempészett képes újságokból ismerhettek az emberek. Itt egy szibériai szépségkirálynő-választás indulói készülnek színpadra lépni. (Fotó:
Steven L. Raymer / Europress / Getty)
Hajléktalanok a Nyugati pályaudvaron. Kelet-Európa lakóit sokkolta, hogy a nyitással nem csak a vágyott javak, az utazási szabadság és a szabad sajtó jött el. A megváltozott gazdasági viszonyok hatására tömegek szegényedtek el, főleg azon rétegből, amelyiknek nem volt lehetősége alkalmazkodni az új ritmushoz. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
Egy utcaseprő dolgozik a lengyel Szolidaritás plakátja előtt. A Szolidaritás volt az első olyan szervezet, amely a kommunista hatalomtól függetlenül, és tömeges taglétszámmal működött. Az 1980-ban alakult lengyel szakszervezet, és vezetője Lech Wałęsa volt a rendszerváltás egyik motorja. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
Václav Havel (1936–2011) beszédet mond a lelkes tömegnek. A rendszerváltó ellenzéki politikus a bársonyos forradalom után Csehszlovákia, majd 1993-tól a Cseh Köztársaság elnöke lett. A régió azon politikusai közé tartozott, akinek elvei nem változtak az évtizedek alatt. Ebbe belefért, hogy olyan, a cseh közvélemény számára nehezen elfogadható elveket is képviselt, mint hogy elítélte országa második világháború után tett lépéseit a szudéta németek ellen, vagy nem értett egyet Szlovákia leválásával. (Fotó:
Tomasz Tomaszewski / Europress / Getty)
Egy fotós ül a pultja mellett a krími tengerparton. A félszigetet még 1954-ben Hruscsov Ukrajnához csatolta, amivel hosszú távú kríziszónává változtatta a környéket. A Szovjetunió felbomlása után az oroszok elvesztették kedvelt üdülőhelyüket, amely egyúttal az orosz hadiflotta stratégiai bázisa volt. Bár egy államközi egyezmény szerint az orosz flotta 2041-ig használhatta volna Szevasztopol kikötőjét, Putyin végül egy vitatott tisztaságú népszavazással fél éve Oroszországhoz csatolta az egész Krímet. Ez lett az alapja a Nyugat és Oroszország legújabb konfliktusának. (Fotó:
Ed Kashi / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon