Ahol a nagy fal véget ér

Az a kínai nagy fal, amire a legtöbb európai asszociál, csupán az építmény egy rövidebb, turistáknak szépen restaurált szakasza, ami az utóbbi évtizedekben rohamtempóban fejlődő és mára igen gazdag keleti országrészben a Sárga-tengerbe fut (egyébként sem volt soha egy összefüggő fal, erődítményláncok sokasága annál inkább). A fal nyugati vége, a sziklás, sivatagos Gansu tartomány egészen más képet fest. Itt, a modern gyárvárosoktól több ezer kilométerre a hivatalos szegénységi küszöb alatt, 6,4 jüanból (nagyjából 250 forint) vagy kevesebből él az emberek zöme, nemhogy turizmus, de még aszfaltozott út se nagyon van. Itt épült a fal egyik legrégebbi szakasza a Han dinasztia idején, i.e. 220-tól i.sz. 280-ig két szakaszban, a későbbi Selyem út mentén. A fal mai lepukkantsága hűen tükrözi a mély-vidéki Kínában uralkodó állapotokat az elhanyagolt infrastruktúrától a mélyszegénységen át a vergődő mezőgazdaságig. Fan Si-szan (Fan Shi San) kínai fotós biciklivel járta be a nagy fal még létező szakaszait, ahol van, hogy mezei reklámtáblának vagy mászókának használják az egykor a portyázó mongolok ellen emelt védelmi vonalat.