18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Magyarország egy nagy kocsma, de vajon meddig?

Nincs sok pénzünk, mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy megigyuk a magunkét, és bár vitathatatlanul nagyivók vagyunk, állandó éllovasai a nemzetközi piálási verseny rangsorának, mégsem mi vedelünk a legtöbbet a világon – legalábbis ez derül ki az alkoholfogyasztási szokásokról szóló statisztikákból. Erdei Krisztina Átmeneti menedék címmel állította ki fekete-fehér képeit egyik utolsó mentsvárunkról, a kocsmákról.

A kocsmázásnak itthon nagy hagyományai vannak, már a középkor óta üzemelnek nálunk csapszékek, illetve bormérések, a lakossági fogyasztás pedig a napjainkban is egyre inkább pörög felfelé, miközben a Budapestre érkező turisták egyik legkedveltebb célpontjai máig (és bizonyára még egy jó ideig) a romkocsmák. Ám hiába vannak mély gyökerei a magyar kocsmakultúrának, csak az utóbbi fél évben a kocsmák négy százalékát számolták fel.

Pedig ahogy a József Attila-díjas Cserna-Szabó András fogalmazott:

A kocsma menedék. Az egyetlen hely, ahol még elbújhatunk a világ elől. A kocsma az emberi civilizáció utolsó mentsvára.

A modern ember vitathatatlanul sokat menekül a társadalmi problémák elől, az eszképizmus gondolatát pedig a fotós is osztja, aki maga is szívesen keresi (illetve egyes esetekben: kereste) fel a budapesti éjszaka olyan emblematikus bástyáit, mint a Vittula, az Auróra, a Müszi, a Fogasház vagy épp a tavaly bezárt Caesar's. Az Átmeneti menedék képei is ezeken a helyeken készültek, de a fotókon találhatunk még vidéki és külföldi helyszíneket is.

„A magyar kultúra egyik szerves része a kocsma, ami nemcsak az italról szól, hanem közösségi helyként is funkcionál, ahol információkat osztunk meg egymással. Ez a sorozat sem azt akarja bemutatni, hogyan lehet minél jobban lerészegedni, hanem inkább a kocsmák betérő-jellegére fókuszál. Az emberek beülnek, megisznak valamit, és közben megnyílik egy alternatív valóság is, ami időt enged arra, hogy a hétköznapok gondjait kicsit hátrahagyjuk, és helyette valami másra koncentráljunk, ami mélyebben gyökerezik az emberben” – magyarázza a képeket a fotós.

A kiállítás címe (Átmeneti menedék) ráadásul némi áthallást is megenged, hiszen hazánk tranzitországként Ázsia és a Közel-Kelet felől érkező menekültek ideiglenes állomása lett. Erdei szerint a migránsok hasonlóan térnek be hozzánk, majd hagyják el Magyarország területét, mint ahogy mi látogatjuk a kocsmáinkat. A párhuzam a fotós szerint (aki egyébként tevékenyen segíti a menekülteket) elsőre talán kissé merésznek tűnhet, a Liget Galériában kiállított italozós képei között mégis elhelyezett néhány színes felvételt is, amelyek a menekültkérdést dolgozzák fel, elsősorban kulturális szempontból. A külvilág történései és a személyes élet kontrasztján túl az analógiából sokféle értelmezési lehetőség adódik. Mialatt a többségében muzulmán, így alkoholt nem fogyasztó migránsok átszelik az országot, a kocsmáink továbbra is gőzerővel működnek. A bezárási tendenciát látva már csak az kérdés, hogy hányan és még meddig.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport