Jégtánc a baltás gyilkossal

Ez egy olyan sport, ahol a páros egyik tagja megpróbálja megölni a másikat. Mintha jégtáncolni kellene egy baltás gyilkossal: körülbelül ilyen a bikarodeó az amerikai újságíró, Burkhard Bilge szerint, aki a New York-i fotóssal, Jonno Rattmannal a texasi Abilene-ben versenyző gyerekcowboyokról készített anyagot a New Yorker számára 2014-ben. Ezek itt a képen egy Blake Solmi nevű kisfiú utolsó pillanatai azelőtt, hogy elkezdődött volna a harmadik menete a világbajnokság döntőjében. Végül nem sikerült pontot szereznie ebben a körben. (Fotó: Jonno Rattman)

A döntőbe csupán két lány tudott bekerülni. Shayne Spain és Jadeyn Lara legjobb barátnők, a versenyek alatt barátkoztak össze. Mindketten nagyon szerettek volna az első lány lenni, aki döntőt nyer. A rodeós fiúk utálnak lányokkal szemben veszíteni. A bajnokságon Shayne végül harmadik lett. (Fotó: Jonno Rattman)

Az Abilene-i világbajnokságon a különböző korosztályok különböző állatokon versenyeznek. A legkisebbek, a 4-6 évesek birkán, a 7-8 évesek borjún, a 9-11 évesek ökrön, a 12 évesek és az idősebbek bikán rodeóznak. A borjús korosztály versenyzőinek már hangzatos színpadi neveik is vannak.A versenyzőket napi egyszer beküldik az arénába három napon keresztül. Négy bíró pontozza őket. Maximum 100 pontot tudnak szerezni menetenként. Pontot csak az kap, akinek 8 másodpercig sikerül fennmaradnia. Az állatokat is pontozzák, minél nehezebb megülni, annál több pontot szerezhet vele a rodeós. A negyedik napon a legjobb pontszámú gyerekek küzdenek meg a bajnoki címért. (Fotó: Jonno Rattman)

Abilene-ben hat korcsoport legjobb ötven rodeósa sereglik össze nyaranta. Itt többnyire vadabb, nehezebben megülhető állatokkal találkoznak, mint amilyenekhez szokva vannak. (Fotó: Jonno Rattman)

Jonno Rattmant, a fotóst egy napon felhívta a New Yorker szerkesztője, és megkérdezte, szeretne-e rodeózó gyerekeket fotózni Abilene-ben. "Persze, hol írjam alá?" - vágta rá Rattman. "Tökéletes megbízás volt számomra" - írta az Indexnek. Úgy nőtt fel, hogy a nyarakat Montanában töltötte, szóval megfordult már jó pár rodeón, és ismerős volt neki a közeg. Fotózás közben igyekezett távol tartani magát a bikáktól: hatalmas és kiszámíthatatlan jószágok. Gyerekkorában arcon rúgta egy ló, akkor megtanulta, hogy tartsa tiszteletben az állatokat. Amikor készült a fotósorozat, felült azért egy műbikára az egyik versenyző otthonában. Nem húzta soká, amikor feltekerték a sebességet. (Fotó: Jonno Rattman)

Bajnokok táborának hívják a tábort, ahol felkészítik a gyerekeket erre a versenyre. Egy bizonyos Andy Taylor, rodeósból lett prédikátor alapította. A táborban keresztény rockot hallgatnak és sokat imádkoznak, az arénában elkel az isteni védelem. Az újságíró végighallgatta, ahogy az egyik felkészítő lelkesítő beszédet tartott a nyolcéveseknek: „Nem a pénzért csináljuk. Azért csináljuk, mert amikor életünkben először felültünk egy bikára, amikor először ledobtak, a földre estünk, és felálltunk, akkor tudtuk, hogy erre rendeltettünk. Istennek terve van mindannyiótokkal. Amit megtanultok rodeó közben, azt alkalmazni tudjátok majd a mindennapi életetekben. Amikor az élet vihart küld rátok, hátradőlhettek, és hagyhatjátok, hogy lökjön oda, ahova csak akar, vagy pedig ott lehet a bizonyosság, hogy Isten győztesnek teremtett titeket, dicsőségre.” (Fotó: Jonno Rattman)

A felkészítő táborban kiöregedett rodeósok mesélnek arról a gyerekeknek, hogyan törte derékba egy sérülés a karrierjüket, hogyan nem volt fogalmuk sem arról, miként kell megélni a való világban, hogyan kezdtek inni és drogozni, mielőtt az Úr szólította őket. Oklahoma nyugati részén kemény az élet. A föld rossz minőségű, a szél erős. Az emberek gyorsan öregszenek errefelé. Alacsony a minimálbér, sok a kamaszkori terhesség, a metamfetamin- és gyógyszerfüggő. Errefelé nem lehet a gyerekkorra biztonságos, védett burokként tekinteni, mert az nem készítene fel az életre, a vallásnak és a rodeónak több értelme van az itteniek szerint, írta a New Yorker riportere. (Fotó: Jonno Rattman)

A gyerekrodeón a tipikus nyeremény egy-egy díszes övcsat vagy nyereg, de pénz is van a dologban. Az Abilene-i bajnokság összdíjazása 60 ezer dollár. Pénzdíjat kapnak a bajnokok, és minden nap az aznapi legnagyobb pontszámot besöprő gyerek. Shayne és Wacey is valamivel több, mint ezer dollárt keresett ezen a bajnokságon: ez fedezi a család versennyel kapcsolatos költségeit, és kijön még belőle egy jó vacsora a hazaúton. (Fotó: Jonno Rattman)

A rodeó veszélyességéről a legjobb adatokat egy Dale Butterwick nevű sportsérülés-szakértő szedte össze: három év munkájával épített fel egy adatbázist orvosoktól kapott információk és rodeósok önbevallása alapján. 1989 és 2009 között összesen 21 versenyző halt meg az Egyesült Államokban és Kanadában. Közülük 16-an bikarodeósok voltak, egyikük egy 12 éves fiú. 28 másik versenyző olyan sérülést szenvedett, amely örökre megváltoztatta az életét. (Fotó: Jonno Rattman)

A gyerekek a New Yorker újságírója szerint nagyjából úgy állnak hozzá a rodeóhoz, mintha a világ legizgalmasabb vidámparki attrakciójáról lenne szó, ami hullámvasút és dodzsem egyszerre. A többség 3-4 éves korban kezdi a birkákkal a rodeózást. Nincs bennük félelmérzet, halhatatlannak hiszik magukat. A szüleik akkor büszkék rájuk, ha bátrak és kemények. Jet Erickson apja egy korábbi sérülés miatt fél évet töltött mozgásképtelenül. "Tudjuk, hogy veszélyes, de több benne a dicsőség, mint a sérülés, szavamra. És a fájdalom elmúlik" - mondta. Mások hajlamosak alábecsülni a veszélyt, mondván inkább egy bika próbálja megölni a fiukat, mint egy egész csapat focista. Valójában a rodeósok tízszer olyan valószínű, hogy megsérülnek, mint a focisták. Nem az a kérdés, hogy bajuk esik-e, hanem az, hogy mikor. (Fotó: Jonno Rattman)

A sérülésadatokat rendszerező Butterwick aggasztó dolgot vett észre. Az utolsó két évben a katasztrofális súlyosságú sérülések aránya a húszéves átlag duplájára ugrott. Ennek az az oka, hogy egyre több a nagyon vad, nagyon kemény bika. Miután a világ legveszélyesebbnek mondott bikája, Bodacious (a neve nagyjából annyit tesz: arcátlan) valóságos sztár lett, a tenyésztők felfedezték az ebben rejlő potenciált. Egy edző, Cody Custer szerint régen megcsinált az ember tíz rodeót, és kifogott egy ilyen bikát, de most egy harmincas csordából huszonkettő ilyen. Régen a különösen vad állatokkal csak a felnőtt profiknak akadt dolga, de ma már a kezdő gyerekek is igazán veszélyes bikákkal találják szembe magukat. Pár éve egy csapat nyugalmazott rodeósztár petíciót is írt emiatt a szövetségnek, kérték, hogy a fiatalabb versenyzők kapjanak inkább ökröket, de hiába. A képen Jett Erickson and Wacey Schalla van, amint odahaza, Oklahomában gyakorolnak. (Fotó: Jonno Rattman)

A New Yorker újságírójának feltűnt, milyen iszonyú jól neveltek a rodeós gyerekek. A felnőtteket uramnak és asszonyomnak szólítják, bocsánatot kérnek, ha valakibe véletlenül beleütköznek. A bajnokságon egyszer az egyik szervező, Danny Malone kiállt a mikrofon elé, és bemondta: tudomására jutott, hogy néhány szülő helytelenül viselkedett, csúnyán szidalmazta és elfenekelte a rosszul szereplő fiúkat. Kijelentette, hogy az ilyesmit nem tolerálják, és akit rajtakapnak, hazaküldik, vissza sem jöhet. (Fotó: Jonno Rattman)

Shayne-éknek saját műbikájuk van a család texasi garázsában. A verésellenes beszédet tartó Malone 16 éves fia, Austin már túl van egy csomó sérülésen, törött kézen, agyrázkódáson, nyakficamon, a 2014-es verseny előtti évben egy hetet töltött kórházban, miután a bika a mellkasára ugrott, de így is visszajött, hogy megnyerje a döntőt. Az apja azt mondta:„Aggódom miatta, tényleg aggódom. Sokat beszélünk erről. Ha valami komoly történik az arénában, és Isten elszólítja őt, ha tragédia történik a fiammal rodeó közben, az küzdelmes lesz. De tudni fogom, hogy a fiam békében nyugszik. Boldogan halt meg, miközben élvezte, amit csinált." (Fotó: Jonno Rattman)