18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Ez a Deák Ferenc sosem kerülne a húszezresre

Urbán Tamás a szocializmus végén rengeteg időt töltött börtönben, de nem mint elítélt, hanem mint anyagot gyűjtő fotós. A szegedi Csillagban látta meg először Deák Ferencet. Az 1950. január 1-jén született férfit tetőtől talpig tetoválások borították, latin feliratok, magyar mondatok, apró horogkeresztek, az arcára pedig mintha egy komplett maszkot festettek volna. Többszörös visszaeső volt, saját számítása szerint összesen 17 évet ült börtönben, de Urbánra jó benyomást tett, és amikor a fotós megtudta, hogy a férfi hamarosan szabadul, tett neki egy javaslatot: kezeli a pénzét, segíti, cserébe szeretné, ha leírná az önéletrajzát.

Urbán pedig öt évig követte a férfit. Lebeszélte arról, hogy megölje a mostohatestvérét, elvitte fürdőbe, segített neki ideiglenes szállást találni. Közben dokumentálta az életét, alkalmi kapcsolatait, és azt, ahogyan az akkor már a szocializmusból éppen magához térő, de még bőven csipás szemű Magyarország lakossága próbál megbirkózni egy olyan figurával, aki semmilyen normának nem hajlandó megfelelni egy országban, ahol mindenki csak alkalmazkodott évtizedeken át. Urbán a férfit elnevezte Felesleges Pillangónak – a jelleme és a homlokára tetovált rovar miatt.

Deák 1994-ben halt meg, amikor májusban úgy döntött, átússza a Dunát. A Hajógyári-szigettől sikerült elérnie a pesti rakpartot, kétszer megtette a távot, aztán eltűnt. Tíz nappal később találták meg a holttestét a Lánchídnál.

A Felesleges Pillangó önéletrajza elkészült, Urbán Tamás könyv formájában tervezi megjelentetni, amihez jelenleg kiadót keres.

Ne maradjon le semmiről!