Azokat fotózza, akiket legszívesebben eltörölnének

Stalter a nyolcvanas-kilencvenes években a periférián élőket, kitaszítottakat, bűnözőket, és a sorsszerűen rossz körülmények között élőket fotózta (drMáriás egyik cikke szerint azokat, akiket a kényelemben élők „legszívesebben eltörölnék, hogy ne zavarják a kényelmes-kellemes világképet”), de a képeiből nem a nyomorpornó sugárzik, hanem valami csendes nyugalom, mindig annyi reménnyel, hogy ne legyen teljesen kilátástalan a tabló. Stalter azt vallotta, hogy a képen szereplő alany ugyanannyira alkotótárs, mint az, aki a képet készíti, emiatt lehet, hogy lerí róluk az empátia és a megértés, ahelyett, hogy csak hidegen dokumentálnák ezeket a körülményeket.

Stalter Berettyóújfalúban, Tólápán, Hajdúhadházán, és a budapesti Balkán utcában is fotózott. Berettyóújfalun készült Manufaktúra-sorozatát – amiben az Elzett Művek roma dolgozóit örökítette meg 1982-ben – akkoriban gyakorlatilag a szönyeg alá söpörte munkahelye, a Magyar Ifjúság, annak ellenére, hogy sajtófotó-pályázaton esszé kategóriában első helyet nyert vele. Nem csoda, hogy az akkora rezsim nem nézte jó szemmel a képeket: tényleg azokat mutatja meg, akikről a társadalom hajlandó nem tudomást venni. Stalter képeiben viszont szembe tudunk és kell nézni velük.

„Minden telepen nagyon rossz körülmények között élnek az emberek, nincs munkájuk, szegények, de mégis van valamiféle bensőséges hangulat. Van értékrend, erkölcs, szeretet. Még a legnagyobb nyomorúságban is lehet szépen élni. A képeinken ezt a fajta szépséget is meg akarjuk mutatni.” - így jellemezte Stalter György a Cigányok című fotósorozatát, amit a kilencvenes évek első felében készített feleségével, Horváth M. Judittal közösen. És ez is látszik rajtuk. 

Stalter György RégiÚJ képek című kiállítását június 26-ig lehet megtekinteni a Mai Manó Házban.