A karikós karácsonyfa útja Zalából a budapesti otthonokba

Nemespátró a Zala megyei fenyőfalvak egyike, nevét az egykori nemesi családok – a Dömötörfyek, Györfyek, Szakállok, Bolák és Bebők – után kapta. Az itteniek azt mesélik, hogy errefelé csak az nem fenyőzik, aki alkoholista. A faluba lépve azonnal feltűnik, hogy minden ház előtt garmadában állnak az összekötözött fenyőfák. A többség mellékesként, családi összefogásban termeli a fát. Régen a hegyen szőlőföldek voltak, elsősorban saszla és otelló fajtákat neveltek. Az ezekből készített bort gyakran kénköves istennyilának becézték, de sok volt errefelé a parlagon heverő föld is. Ma mindenhol fenyőt lát az arra tévedő.

A Bebők család a hetvenes évek elején kezdett el fenyőzni. 1969-ben hoztak a településre egy teherautónyi luccsemetét, és azt mondták: aki akarja, viheti ingyen. Bebőkék vitték. 1973-ban egy kereskedő 16 ezer forintot fizetett a fákért, a következő évben azonban már maguk gondoskodtak az értékesítésről, ott voltak például a budapesti Fény utcai piacon is. Közben már saját csemetéik is voltak, a magért ki kellett menni az erdőbe, és fel kellett mászni a fára. A nyolcvanas években Ausztriából bejött a Nordmann-fenyő, ami szép lassan átalakította a kínálatot. Bebők néni a kilencvenes évek elején adta át a stafétabotot vejének, Lacinak, és azóta inkább a 6 centi vastag szendvicsekre és a talán még vastagabb almás pitéire koncentrál, ami biztosítja a kalóriát a családnak az estig tartó munkához.

A munkálatok tavasszal kezdődnek: ültetni kell, kipikérozni a magágyból, ami annyit tesz, hogy a kisebb hajtásokat külön faiskolába helyezik át. A növények mentén kitisztítják a földet, eltávolítják gyomokat. Ősszel legallyazzák a fákat, ez megy a piacra mindenszentekkor.

A tősgyökeres Bebők családba beházasodó Szilágyi László a kilencvenes években vette át a fenyőfabizniszt. A férfi főállásban egy földméréssel foglalkozó vállalkozást vezet. Decemberben azonban szabadságot vesz ki, és megkezdődik a kitermelés. A tutukán, azaz a tölcséren tolják át a kivágott fákat, hogy szállításra alkalmasak legyenek.

A fák kivágásának december elején látnak neki, ilyenkor szalaggal jelölik meg a kivágandó fákat.

„Ez se lesz piskótafuvar, Mari!” Egy platóra akár 250-300 fa is felfér, a rakodás nem kis szakértelmet igényel. A fizikai munka elengedhetetlen velejárója egymás ugratása.

Nem hinném, hogy bárki elgondolkozott már egy feldíszített karácsonyfa előtt ülve, hogy azt hányszor ragadták meg, emelték fel, vitték odébb, míg a megfelelő helyre került. Nos, nagyságrendileg 17-szer.

Horog Viktor nem zalai, Hajdúszoboszlóról került ide. Furcsán is néztek rá a helyiek, amikor hét éve megvette 2,2 hektáros földjét, de végső soron ugyanabba a nyugalmas, gyönyörűen tagolt tájba szeretett bele, mint a régiek. Ő is belevágott a fenyőzésbe, csak ő hazahordja a fát a szülővárosába. Elmondása szerint közel 110 olyan ügyfele van, akiknek évről évre házhoz viszi a karácsonyfát Szoboszlón.

Este, a munka végeztével Bebők néni gazdag vacsorával várja a családot. Aranysárga csirkehúslevese és a disznóhús pótolja az elvesztett energiát.

A kispesti piacon reggel fél hatkor indul a piacfoglalás. A helypénz 200 ezer forint, ami december 24-ig szól. December 9-én érkezik a szállítmány, a régi jó ismerős árusok segítségével két óra alatt lerakják a körülbelül 250 darab fát.

A különböző méretű fák megfelelő elhelyezése nagy szakértelmet igényel. Fontos ugyanis, hogy az egymásba illesztett fenyők elférjenek a bérelt területen.

A munka végeztével az árusok egy kis pálinkával melegítik fel elgémberedett végtagjaikat. Közben Hajdinyák Sándor elmeséli, hogy az 1990-es években szerepelt a Szomszédok című sorozatban, még a teherautóját is elkérték. Ő volt az egyik fatolvaj, akinek a bűntársa leütötte a faállományt védő, Trokán Péter által megformált erdőmérnököt. A kaszkadőr állítólag nem bírta eltekerni Sanyi teherautójának kormányát, hiányolta a szervót. Panaszkodására Sanyi csak annyit mondott, van itt szervó, és szerényen a bicepszére mutatott.