Megfigyelték? Mára mintha kettészakadt volna futball. Sőt, nem is csak kettészakadt, hanem mintha két teljesen más sportágat látnánk, amikor a tévében csodáljuk a világsztárokat, ügyességüket, kitartásukat és azt a miliőt, amiben a modern labdarúgást csúcsra járatják.
És emellett van az futball is, amit mi magunk sokkal jobban ismerünk, a közeli sporttelepről, a szomszédos grundról, a poros délutánokról. Amihez a focin kívül barátságok, beszélgetések kötődnek. Ha vidéken járok, és a főúton egy falusi stadion mellett megyek el, mindig megállok megnézni azt, akár zajlik meccs, akár nem. Ez az amatőr foci és az amatőr futball világa, ami sokkal inkább szól rólunk, mint a profi futball. Az amatőr futballban önmagunkat látjuk, és még azt is el tudjuk képzelni, hogy simán beférnénk abba az amatőr csapatba, ugye!?
Ha a falu szélén, a libalegelő mellett pocakos férfiak fociznak, azok mind mi vagyunk. Ebben a közegben nem néznek csúnyán az emberre, ha az oldalvonal mellől taktikai utasításokat ordít be a pályára, ki hova passzoljon, vagy ki mit csináljon a labdával. Vagy magával. Nekünk, magyaroknak ráadásul mindehhez nem is kell vidékre utaznunk, hiszen a profi magyar foci is megrekedt a két futballvilág között.
A német Christian A. Wernernek viszont az amatőr futballvilág felfedezéséhez már messzebbre kellett utaznia, a dortmundi, müncheni, hamburgi arénáktól távol, hogy megtalálja a helyet, ahol a futball legalább annyira a szurkolóké is, mint a játékosoké meg a klubtulajdonosoké, ahol a szurkolók feladata nem annyi, hogy tátott szájjal bámulják ezt a sportot, amit a rendszer haszonélvezői már szinte teljesen eltávolítottak tőlük. Ahonnan senkit nem fognak kitiltani egy kis trágárság miatt, és ahova nem kell brutális pénzt fizetni a belépőjegyért.
Németországban a profi futball sikere szinte robbanást hozott az amatőr világban. 2014-ben Németország megnyerte a futball világbajnokságot, azóta szinte minden a fociról szól. Azóta az istenek lejöttek a grundra. A Német Futball Szövetség több mint 26 ezer klubot tart nyilván, amelyek 2381 kiírásban lépnek pályára. A regisztrált focisták száma Németországban 6,6 millió, összehasonlításképpen ez a szám Magyarországon olyan 200 ezer körül van. Persze ők az MLSZ-nél regisztráltak, és a létszámba nem számítanak bele a kisályás amatőrök.
A klubházban az élet nem akkor kezdődik, amikor megérkeznek a játékosok, hanem amikor megérkezik az első rekesz sör. Tök mindegy, hogy a meccs elején vagy a végén, a lényeg, az amatőr futball aranyszabálya, hogy a két dolog elválaszthatatlan egymástól. (Fotó:
Christian A. Werner)
A vidéki pályák hangulatához hozzátartozik a környezet is, ahova épültek. A fák, a kukoricaföld, ami nélkül egy falusi pálya szinte értelmezhetetlen. De ezzel szemben tudják például, hogy milyen környezetben található a Camp Nou? Vagy a Bernabéu, esetleg a Stamford Bridge? Na ugye! A hétvégi amatőr futballeccsek mindig jellemző helyen épülnek: a temető mellett, a falu szélén, a völgyben, a tisztáson, ahol a pályákat derékmagasságban csak egy korlát választja el a nézőktől és a természettől. (Fotó:
Christian A. Werner)
A profi futball sem volt mindig profi a mai értelemben. Hány olyan, a mai mércével már szupersztárnak számító egykori futballista élte tovább a futballpályán mindennapjait anélkül, hogy folyamatosan arra emlékeztették volna, hogy neki millió és millió gyereknek kellene példát mutatnia? Egy cigi a kispadon, egy feles a szünetben még nem a világ, sőt az ember csak összeszedettebbnek érezhette magát tőle. De ma az ilyen magatartást már kiveti magából a futball, elutasítja a média, nem úgy amatőr szinten, ahol kötelező kellékek. Bónusz, ha a a cigikéhez a tüzet a nézőktől kapja a játékos. (Fotó:
Christian A. Werner)
Rákosi Mátyás a búzamező közepén búzakalászt vizsgál. Rákosi persze mindenhez értett. Mindenhez is! Nyilván a futballról is kiérlelt gondolatai voltak. Hogy az ominózus képen is ilyesmin járt-e az esze, sosem fogjuk megtudni, bár az utókor szerint Rákosi nem az érett búzaszemeket állt meg vizsgálni, hanem pisilni kullogott be a búzatáblába. Hát istenem, van ahol wc helyett ez is megteszi. (Fotó:
Christian A. Werner)
A modern, érintőképernyős taktikai táblák elődei a mágnestáblák, azok elődei meg a sima papír, a lényeg ebből is kiolvasható. Hol játszik Marcel, Tim, vagy Niklas? (Fotó:
Christian A. Werner)
Lényegi különbség a profi és az amatőr futball között a felszerelés sorsa. Egy profinál nem számít a mez, nem számít, mennyibe kerül, a profi autogram helyett csak fogja és kidobja az átizzadt ruhadarabot a közönségnek, vagy elcseréli az ellenféllel, aztán hisztizik egy sort a stoplik miatt. Na, erről egy amatőr még csak nem is álmodhat. Minden megy a mosodába, vagy otthon a mosógépbe. Már akinél, persze. Régebben fociztam egy olyan emberrel, aki hónapokig egyáltalán nem mosta ki a cuccait, és a végén már annyira büdös volt mindene, hogy a pályán senki nem akart a közelébe se menni. (Fotó:
Christian A. Werner)
(Fotó:
Christian A. Werner)
Fogós kérdés, hogy mihez kezdjünk az amatőr tornákon nyert érmeinkkel, kupáinkkal? Egy darabig nyilván a lakás dísze lehet, amíg egyedül él az ember, de aztán szépen felnövünk, összekötjük az életünket valaki mással, ami azzal jár, hogy egyszeriben megváltoznak a tartalomfogyasztási szokások, és előbb-utóbb megkapjuk a kérdést is: drágám, biztos, hogy szükséged van még ezekre a vacakokra? Hát ez az, nehéz azt megértetni egy kívülállóval, hogy azért a műanyagért három csapatot is le kellett győzni! Aztán meg jönnek a gyerekek, akiknek meg valahogy azt is el kellene magyarázni, hogy lehetőleg miért ne dicsekedjenek másoknak azzal, hogy apának mennyi sok érme van. (Fotó:
Christian A. Werner)
(Fotó:
Christian A. Werner)
Nemrég Kozármislenyen jártam NB II.-es mérkőzésen, és rögtön hangulatba kerültem, amikor a frissen átadott lelátón helyet foglaló néhány száz szurkoló között valaki egy telibevert dobot kezdett el püfölni, mindezt persze nem távol az én szuperszenzitiv fülecskéimtől, hanem két sorral arrébb. Gondoltam is, akkor már inkább a görögtűz és a könnygáz! (Fotó:
Christian A. Werner)
Néhány éve Vácon rendeztek tornát, nem dicsekvésből mondom, de veretlenül harmadikak lettünk, nem is ez a lényeg, hanem hogy a pályák mögött van egy kis erdő, amin átzubog egy kis patak. Én éppen csere voltam, amikor jó messzire elrúgták a labdát, én meg lelkesen rohantam be az erdőbe érte, de a labda a vízben landolt. Nem is értem el, és ahogy jobban szétnéztem, láttam, sokan adták fel ennél a pontnál, volt még néhány otthagyott laszti. Egyszer rendezni fognak egy horror filmet, amiben ezek az erdőben hagyott labdák életre kelnek, és bosszúból elpusztítják az emberiséget. Megérdemeljük. (Fotó:
Christian A. Werner)
Most már elmondhatom magamról, hogy életem egy jelentős részét végigkíséri az Index foci. Vagy 15 éve azzal kezdődött, hogy péntekenként a szerkesztőséghez közel, a XIII. kerületi Tüzér utcai Honvéd pályán fociztunk egymás ellen indexesek. A két csapatnak beszédes neve volt, Szmókerek és Alkeszek. Nagyon erős közösség alakult ki, és nem is csak a foci miatt. A meccseket követő közös zuhanyzások például nekem hatalmas felismeréseket hoztak, annyit beszélni fiúkat tusfürdőkről, illatokról életemben nem hallottam, mint akkoriban. (Fotó:
Christian A. Werner)
(Fotó:
Christian A. Werner)
A világ legnagyobb gólgyárosa, Deák Bamba Ferenc volt, akinek egy szenzonbeli 66 gólos rekordját azóta sem sikerült megdönteni még. Deák személyes tragédiája, hogy az életet jobban szerette a futballnál, és méginkább a fegyelemnél, ezért úgy öregedett meg, hogy a sokadosztályba hívták levezetni. Akik látták, azok úgy mesélik, hogy nem nagyon futott ő akkor már se előre, se hátra, általában csak álldogált a támadórészben, a közönség visszafogott kacajjal nézte tétlenségét, aztán ha mégis odapasszolták neki a labdát, azonnal kapura tüzelt, és nem volt kapus, aki ezeket a Deák-bombákat védeni tudta volna. Ezzel egy csapásra csendre intette a közönséget. (Fotó:
Christian A. Werner)
(Fotó:
Christian A. Werner)
(Fotó:
Christian A. Werner)
(Fotó:
Christian A. Werner)
És hogy meddig marad még a futball a világ legnépszerűbb sportja? Erre a kérdésre viszonylag egyszerű válaszolni: Mindörökre, addig, amíg lesz egy kis vízszintes terület, egy labda és néhány elkötelezett ember. (Fotó:
Christian A. Werner)
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon