Holt lelkek profilból

A címlapról ajánljuk

Saját nagyapja haláláról tudott meg egy senki által állítólag nem ismert titkot a médiumtól az a New York környéki srác, aki ezután elkezdett erősen érdeklődni a szellemidézés iránt: hogyan tudhat egy vadidegen olyasmit, amibe még a tágabb család sincs beavatva? Shannon Taggart később fotósként tért vissza ide, hogy aztán ebből egy most már 16 éve tartó projekt legyen. Nem célja, hogy igazolja vagy leleplezze a szeánszokat, de képei belülről mutatják meg azt a halottakkal kapcsolatba lépni próbáló szubkultúrát, amit a kívülállók sima átverésnek gondolnak. Bevillanó lelkek, nagykép.

A szellemidézés vagy spiritizmus diadalútja forradalmi időkben, 1848-ban New Yorkból indult el azzal, hogy a Fox család két lánya, Kate és Margaret közölte a világgal: rendszeresen kapcsolatba tudnak lépni egy halottal. A történet szerint a család állandóan rejtélyes eredetű hangokat hallott a házukban, mígnem a lányok egy idő után visszakopogtak, és szellemes barkochbával (egy kopogás nem, kettő igen) megtudták, hogy a hangok egy régi gyilkosság házuk alatt eltemetett áldozatától származnak. (Fotó: Shannon Taggart)

Néhány hét múlva a kislányok már 400 ember előtt adtak számot különleges képességükről, a halottidéző szeánszra 25 cent volt a belépődíj. Bár néhányan azt állították, a gyerekek maguk táncoltatják az asztalokat, a vállalkozás anyagilag sikeresnek bizonyult: hamarosan már ötször annyit kellett leperkálnia annak, aki meg akarta tekinteni a Fox-lányok napi háromszor előadott műsorát.

Néhány hét múlva a kislányok már négyszáz ember előtt adtak számot különleges képességükről, a halottidéző szeánszra 25 cent volt a belépődíj. Bár néhányan azt állították, a gyerekek maguk táncoltatják az asztalokat, a vállalkozás anyagilag sikeresnek bizonyult: hamarosan már ötször annyit kellett leperkálnia annak, aki meg akarta tekinteni a Fox lányok napi háromszor előadott műsorát. (Fotó: Shannon Taggart)

Így kezdődött a spiritizmus XIX. századi sikertörténete. A Fox lányok csillagzata azonban nem sokáig ragyogott. Évek múlva, amikor a halottakon kívül már az alkohol is rendesen megérintette őket, bevallották, hogy csaltak – a műfaj azonban ekkor, a nagy lebukások ellenére is, már óriási divat volt. 1855-ben már legalább egymillió spiritiszta volt Amerikában, de egyes becslések a nézőkkel együtt 11 millió emberről is beszélnek – tekintve, hogy ekkor összesen 28 millió lakója volt az országnak, azért ebben is lehet bőven kételkedni. (Fotó: Shannon Taggart)

Yeats, Lincoln, Edison, majd később Marie Curie: egészen komoly emberek vettek részt a szeánszokon, nem ritkán teljes átszellemültséggel. A technológiai és tudományos forradalom nagyjai közül is többen próbáltak kapcsolatba kerülni a szellemekkel. (Fotó: Shannon Taggart)

A műfaj sokszínű volt. Az asztaltáncoltatáson kívül hamarosan jött az automatikus írás, amikor a szellem irányítja a médium kezét, majd a lazább transzállapot, amelyben a médium tolmácsolja a szellem gondolatait, és a teljes transz, amikor közvetlenül a szellem szavai áramolnak ki az önkívületben lévő médium szájából, legalábbis az ebben hívők szerint. (Fotó: Shannon Taggart)

A teatralitás, a megjelenített szellemek kivételes erejének lehengerlő demonstrálása egyre fontosabb lett, már csak azért is, mert komoly verseny alakult ki a nyilvános szeánszokat tartó médiumok között. A magasabb londoni köröket eksztázisba hozó Daniel Dunglas Home azzal bűvölte el közönségét, hogy szellemek segítségével levitált, ki-be repkedett az ablakon, valamint ebben az állapotban robusztus asztalokat mozgatott, vagy éppen hangszereken játszott – legalábbis lelkes közönsége effélékről számolt be. (Fotó: Shannon Taggart)

A spiritizmus azonban több volt mutatványos látványosságnál. Szokás úgy értelmezni, hogy valójában egy nálánál is nagyobb vallási forrongás része volt, abban az időben, amikor például a Jehova tanúi is megjelentek, de maga a vallási érdeklődés jellege is átalakult ekkor. A szentírás tanulmányozása és papok közvetítése helyett a személyes élmény, az egyéni tapasztalat értékelődött fel – ezzel függ össze a túlvilággal való közvetlen kapcsolat reménye is. (Fotó: Shannon Taggart)

A szellemidézés divatja mögött ott van a spiritualitás találkozása a modernitással: a természetfelettit új formában igyekeztek testközelbe hozni az érdeklődőkhöz, és ebben a modern technika is főszerepet játszott. A spiritizmus és a pszichológiatörténet viszonyát kutató Gyimesi Júlia megfogalmazásában: a spiritizmus „a tudomány és a technika rohamos fejlődésének, valamint a nyugati vallások megrendülésének összjátékában született”. (Fotó: Shannon Taggart)

Átverés, okkultizmus, a korábban ismeretlen valóság törvényeit megpillantó új tudomány – a spiritizmus jellegzetes határterület volt. Az überracionális Sherlock Holmes teremtőjét, Arthur Conan Doyle-t is magával ragadták a paratudományok. Az első gondolatátvitel-kísérletek, a mágneses energiaátvitel lehetőségét tételező mesmerizmus vagy a hipnózissal kapcsolatos korai kutatások elbűvölték az orvos-írót, aki maga is spiritiszta lett. Doyle-t majd az első számú hivatásos átverő, a csaló médiumokra utazó Nagy Houdini próbálta meggyőzni arról, hogy az ünnepelt spiritisztáknak nincs semmilyen különleges természetfeletti képességük. Hiába: az író meg volt győződve róla, hogy a szkeptikus Houdini valójában maga is paranormális tulajdonságokkal bír, csakis így lehet képes szenzációs trükkjeire. (Fotó: Shannon Taggart)

Ez már a nagy leleplezések ideje, túl az irányzat fénykorán. De még ekkor és ezután is kitartottak amellett, hogy ha a celeb-médiumok között sok is a kókler, attól még lehetnek igazi médiumok és hiteles paranormális jelenségek – melyek talán nem is természetfelettiek, csak a tudomány még nem jutott el odáig, hogy megértse az ezeket irányító természeti törvényeket – mondták. (Fotó: Shannon Taggart)

Még a pszichoanalízis legnagyobb gurui is érdeklődtek, főleg a telepátia iránt. Ki (például Freud) szkeptikusabban, ki (például Jung vagy a magyar Ferenczi Sándor) nagy várakozásokkal. (Fotó: Shannon Taggart)

A természetfeletti jelei új bizonyítást követeltek, és ebben a spiritizmus fő szövetségese egy amúgy is még viszonylag új médium: a fotográfia lett. A spiritiszta szeánszok fontos szereplője és hitelesítője lett a fényképezőgép. A remények szerint a fotó képes lehet megörökíteni a mi világunkban megjelenő természetfelettit. A megidézett szellem által állítólag otthagyott nyúlós anyag, az ektoplazma, vagy a médium által távolról mozgatott, lebegő tárgyak, esetleg a különféle szellemi emanációk, fényjelenségek kíséretében megjelenő halottak jelenlétének bizonyításában így a modern technikának kulcsszerepet szántak. (Fotó: Shannon Taggart)

Bár a szellemfotókról sokszor kiderült, hogy azok vagy hamisítványok, vagy valami egyszerű technikai hibát néznek a hívek túlvilági jelnek, a képek azóta is nagy szerepet játszanak a spiritizmusban. „A fotográfia képessége az idő befagyasztására, arra, hogy megőrizze egy személy testetlen képmását, közvetlen a halandósághoz, a spiritualizmus fő témájához köti” – írja az itt látható képeket készítő Shannon Taggart. (Fotó: Shannon Taggart)

A fotózás és a spiritizmus véletlenül (dehogy véletlenül – mondanák) földrajzilag is összekapcsolódik: a fotózást idővel tömeghobbivá tevő Kodak központja alig öt mérföldnyire jött létre onnan, ahol a Fox nővérek kopogásával az egész történet elindult. „A spiritizmus az első vallás, amely a fotográfia médiumán keresztül alakította ki a saját ikonográfiáját” – hangsúlyozza Taggart. (Fotó: Shannon Taggart)

„A spiritizmus fényképezése különleges kihívás: hogy fényképezed le a láthatatlant? Az érdekelt ezekben az izzó atmoszférákban ülve, hogy mit lehet kezdeni egy homályos jelenlét és egy látható test viszonyával – folytatja a fotós. – A technikai hibákon keresztül megértettem a fotográfiai folyamat alapvető tökéletlenségét. Mintha a váratlan részletek (foltok, absztrakció, mozgás, becsillanások) a láthatatlanra utaltak volna. Elkezdtem rossznak, piszkosnak, »trükkösnek« tekintett hagyományokat, amatőrnek mondott módszereket használni – elfogadtam az anomáliát.” (Fotó: Shannon Taggart)

„A véletlen és a hiba egy fordításra váró fényképészeti nyelvet kínált, egy olyan jelképrendszert, amelyben ki lehet aknázni a jelentéseit. A kamerám felvett néhány különleges együttállást. Ezekkel a fényképezés saját mechanizmusát használó képekkel a spirituális valóságokat is vizsgálom: a képek, melyeknek mechanikus és spirituális magyarázata is lehet, értelmezésre várnak.” (Fotó: Shannon Taggart)

Shannon Taggart 16 évnyi munka után most könyvben is kiadja a New York állam spiritisztáit bemutató felvételeit. A 350 oldalas, etnográfiai, vizuális antropológiai munka megjelentetéséhez a szerző támogatókat keres. A készülő műről itt, magáról a fotósról pedig itt tudhatnak meg többet. (Fotó: Shannon Taggart)