Depi és apró örömök a berlini fal két oldalán

Jövőre lesz harminc éve, hogy leomlott a berlini fal. Ez örömteli esemény, de milyen volt az a 28 év, amíg létezett? Ezt senki nem tudja elképzelni, aki nem élt ott. Egyszer egy cikkben leírtuk, milyen lett volna, ha Budapesttel csinálják meg ugyanezt. A fal keleti oldalán háromszoros védősáv volt drótkerítéssel, reflektorokkal, őrtornyokkal és kutyákkal. Aki át akart menni, azt lelőtték. Kelet-Berlinben és az NDK-ban a rettegett Stasi, a hiánygazdálkodás, a kikerülhetetlen kommunista propaganda, a nyomorult Trabantok, a fröccsöntött műanyag világ közepette nagyon szűk tér maradt az embereknek az élet apró örömeire. 

Azt gondolnánk, hogy a fal nyugati oldalán minden vidámabb volt. Persze ott tele voltak az üzletek áruval, lehetett venni Milka csokit és Mercedest, volt peep show és szabadság, de a város nyugati fele mégiscsak egy zárvány volt, egy nyugati tartomány mélyen a kommunista NDK közepén. Nyugat-Berlint a fal mentén kettévágott utcák, befalazott metróvonalak, lehetetlen közlekedés jellemezte. Mivel itt nem volt hadkötelezettség, ide gyűltek az NSZK meg nem értett művészei, a melegek, a punkok, a baloldali terroristák és a társadalom renitens figurái. A fal mentén keletkezett zsákutcákat az itt élők művészi projektekkel, galériákkal, kis kocsmákkal, csirketartással, uborkatermesztéssel próbálták meg szebbé tenni, vagy itt bonyolították le titkos pásztoróráikat. Nem véletlen, hogy a fal mindkét oldalán élőknél megfigyelhető volt ugyanaz a bezártságérzéssel, depresszióval párosuló tünetegyüttes, amelyet falbetegségnek vagy faliszonynak (Mauerkrankheit) hívtak. És az sem véletlen, hogy a fal megépítése után pár évvel itt volt a világon az egyik legmagasabb az öngyilkosságok száma. Kelet ebben le tudta előzni a nyugatot.  

Mauerkrankheit – ez a címe a Király utca 34-ben található Inda Galéria kiállításának is, ahol a kanadai Philip Pocock nyolcvanas években készült képei láthatók. Pocockot a város alapításának 750. évfordulójára készülve a Berlinische Galerie hívta meg Robert Capa öccse, Cornell Capa ajánlására. Pocock 1982-ben a berlini fal két oldalán több mint 2000 fotót készített. Ezekből válogat az Indában látható kiállítás. Pocockot egyszer a Stasi munka közben letartóztatta, kameráját és filmjeit elvették. Amikor a tekercseket visszakapta, az egyik csodával határos módon épen maradt alapanyagot véletlenül visszatette a gépébe, így fényképezett egymásra két jelenetet egy kockában. Ezt a technikát ezután tudatosan kezdte használni. A képek sajátos hangulatát a semmilyen más fotóalapanyaghoz nem hasonlítható, festői színhatásokat lehetővé tevő Cibahachrome anyag adja, amelyet 2011 óta nem gyártanak.   

A berlini falon innen és túl című kiállításon szerda este 6 órakor Philip Pocock tart tárlatvezetést. Az esemény nyelve angol, a részvétel ingyenes. A kiállítás 2019. február 3-ig látható.

A Meta továbbra is korlátozza az Index Facebook elérését, így hiába követ minket, híreink nem követik Önt. Facebook-videón mutatjuk, mi lehet ennek az egyik ellenszere, de ha első kézből akar értesülni a legfontosabb hírekről, töltse le az applikációnkat az App Store-ból vagy a Google Playből, illetve kövesse Twitter-csatornánkat!