A szabadság törékenyebb, mint hinnénk

Egy valamit biztosan megtanított a 20. század: a szabadság törékeny. Közép- és Kelet-Európában különösen, de úgy tűnik, a múlt század tanulsága már nem evidens annak a generációnak, amelyiknek legidősebb tagjai lassan a 40-es éveikbe léptek.

Ebbe a generációba tartozik Kovalovszky Dániel fotóművész is, aki egy '50-es évek elején elítélt politikai fogoly naplójára bukkanva döbbent rá a tanulságra.

„Félelmetes volt a felismerés, hogy milyen egyszerű volt akkoriban egyik napról a másikra, egy koncepciós per során vagy éppen bármilyen bírósági ítélet nélkül hosszú évekre vagy akár örökre eltűnni az »igazságszolgáltatási« rendszer útvesztőiben.”

A felismerésből egy dokumentarista alaposságú, a túlélők interjúinak sokaságán keresztül létrehozott fotósorozat született, Egy pokoli színjáték díszletei címmel. Kovalovszky egyike volt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ három ösztöndíjas finalistájának, aki munkájával versenyben volt a Nagydíjért.

Az Indexen korábban erdőportréival megjelenő Kovalovszky mostani sorozata a Rákosi- és a korai Kádár-korszakra ( 1945–1963) fókuszál, és történelmi szempontból a 24. órában készült:

Ez a világ most tűnik el észrevétlenül az utolsó tanúival, helyszíneivel, tárgyi hagyatékával együtt: csak az elmúlt négy-öt évben több tucat olyan politikai fogoly halt meg, akiknek a személyes története semmilyen módon nem lett lejegyezve, és nem készült róluk portré.

„Egy idő után fontosnak éreztem, hogy valamilyen formában megszólaltassam azoknak a kommunista döntéshozóknak, politikusoknak a gyermekeit, unokáit is, akiket a rendszer egy idő után szintén ellenségként könyvelt el, és ugyanolyan tortúrákon mentek keresztül, mint az átlagemberek”– így került többek között a sorozatba Rajk László, Szirtes András és Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin.

2018-at írunk, és sajnos nemcsak fotográfiailag, hanem emocionális szempontból is feldolgozatlan maradt a múlt. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy a rendszerváltozást követően nem volt meg a kellő társadalmi és politikai támogatottság a valódi bűnösök megnevezésére és felelősségre vonására. Akármennyire is tekintjük ezt egy lezárt korszaknak, a mai magyar társadalom tudat alatt tovább hordozza és örökíti át generációról generációra ennek az időszaknak a terheit és negatív reflexeit

– mondta Kovalovszky, akit tulajdonképpen épp a vizsgált korszak miatt nem sok választott el attól, hogy semmilyen anyagot ne készítsen: anyai nagyanyjának az '50-es évek elején udvarolt egy ÁVH-s tiszt. Amikor a fiatal nő mondta, hogy van már udvarlója – Kovalovszky nagyapja –, a tiszt közölte: ha gondolja, akkor úgy eltünteti a kérőt, hogy soha senki nem fogja megtalálni.

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a magyar fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók elismeréseképpen 2014-ben alapította meg az 5 millió forint összdíjazású Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat . A díjról magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri dönt, az idei három, ösztöndíjjal jutalmazott finalista  Koleszár Adél, Kovalovszky Dániel és Bartha Máté voltak. A díjat Bartha Máté nyerte.