Apa és fia: két külön világ, és mégsem

„Szerette az apját és csodálta, ugyanakkor féltékeny is volt rá” – mondta egy alkalommal Hervé Judit a fia, Rodolf Hervé apjához, Lucien Hervéhez fűződő viszonyáról. A két fotográfus – apa és fia – párba állított munkáiból a budai Várfok Galériában nyílt kiállítás Négyszemközt címmel.

„Hervé mindig dicsérte, bátorította és elismerte őt, de nem próbálta tolni vagy segíteni. Daninak rosszulesett, hogy az apja nem tesz valamit azért, hogy őt szakmailag előrevigye” – emlékezett vissza az azonos pályát választó apa és fia nem mindig felhőtlen kapcsolatára Hervé Judit azOral History Archívum oldalán.

Az apa, Lucien Hervé, azaz Elkán László, 1910-ben született Hódmezővásárhelyen, ahonnan előbb Budapestre, majd Bécsbe került, aztán a bátyját követve Párizsba ment. Itt divattervezőként kezdett dolgozni neves divatházaknak, ám mivel szakszervezeti vezetőként sztrájkokat szervezett, nem kapott többé munkát. Ezután a szintén zsidó származású magyar fotós, Müller Miklós mellett kezdett dolgozni: Müller fényképezett, Elkán szövegeket írt a képekhez, a riportjaikat pedig a Marianne Magazin közölte. Mikor a fotós emigrált, Elkán egy szót sem szólt, és saját maga kezdte képekkel illusztrálni a cikkeit.

A második világháborúban francia katonaként Dunkerque-nél német hadifogságba esett. Visszaszökött Franciaországba, belépett az ellenállási mozgalomba, ahol a Lucien Hervé nevet vette fel. 1949-ben a legendás építész, Le Corbusier fényképésze lett, akivel annak halálig, 1965-ig együtt dolgozott. Később a XX. század neves épitészeivel is dolgozott, többek között Alvar Aaltoval, Marcel Breuer-ral, Richard Neutra-val, Oscar Niemeyer-rel.

Így beutazta a világot. Fényképezett Indiában, Szíriában, Libanonban, Iránban, Japánban, Braziliaban is.

Lucien Hervé fia már Párizsban született 1957-ben, eredetileg Elkán Dániel Rodolf Hervé néven, de Rodolf Hervéként vált ismertté. Grafikai, tipográfiai és fotográfia tevékenysége mellett szklerózis multiplexszel küzdő apja munkáját is segítette. Húszéves sem volt, amikor az első önálló kiállítása megnyílt Párizsban. Indiai, ausztráliai, thaiföldi, marokkói, törökországi és egyéb utazásai után, 1989 utolsó napjaiban érkezett Budapestre, hogy kiállítson a Vasarely múzeumban.  A rendszerváltás felfokozott légköre és a társadalmi változások megragadták, igy nem csak fényképezett, hanem alaposan bele is vetette magát a budapesti undergroundba. Többek között a francia Rézonances csoporttal együtt részt vett a későbbi Trafó épületének elfoglalásában is.

Képeit gyakran nem galériákban és kiállítótermekben mutatta be, hanem art mozikban vagy például a Széchenyi fürdőben.

Miután megelégelte Magyarországot, Rodolf Hervé 1997-ben visszatért Párizsba, ahol aztán három évvel később, 43 éves korában, meghalt.  Apja hét évvel élte túl: Lucien Hervé 97 éves korában hunyt el, szintén Párizsban.

A Rodolf Hervé és Lucien Hervé képeit bemutató, illetve párba állító Négyszemközt kiállítás március 14-ig tekinthető meg az első kerületi Várfok Galériában.