Szép, mint egy tengeri csillag és egy aligátor találkozása a röntgenasztalon

„Vissza a jövőbe – A 19. század a 21. században" címmel nyílt február elsején izgalmas fotókiállítás a Mai Manó Házban. A különleges tárlat a nemzetközi fotográfiai magazin, a Foam kezdeményezésére jött létre, a C/O Berlin fotógalériával karöltve. A Foam Magazine 49. száma („Vissza a jövőbe”) az archaikus fotográfiai technikák kortárs alkalmazását, továbbélését, megújulását, megújítását járja körül, a Mai Manó Házban összeállított tárlaton a lap koncepciója köszön vissza: a kurátorok 19. és 21. századi fényképészek alkotásait helyezték egymás mellé, akiket a fotográfia kezdeti korszakának különféle technikái, lassan 200 éves fotokémiai eljárásai kötnek össze.

A kiállítás szervezői szerint a most bemutatott kortárs fotográfusok nemcsak ihletet merítenek úttörő elődeik munkásságából, de „rendhagyó ötleteikkel tovább is gondolják azokat". Ez az alapvetés hibátlanul tetten is érhető az egymás mellé helyezett, egymásnak felelgető évszázados és legfeljebb pár éve létező fényképalkotásokat nézve. Azt persze nem könnyű eldönteni, hogy vajon Gothard Jenő archaikusságukban is lenyűgöző asztrofotói vagy egy svájci fotográfusduó archaikus eszközökkel létrehozott műtermi csillaghalmazai maradandóbbak-e – annyi biztos csak, hogy a digitális múlandósághoz képest mindkettőnek megadatik az üveg-vegyszer-emulzió analóg fotószentháromság kvázi örökkévalósága.

A kiállítás fő ereje abban rejlik, hogy összeveti a 19. század eleji korlátlan kísérletezőkedvet a napjainkra jellemző „minden mindennel mixelhető és remixelhető” alkotói elvel, kontrasztként állítva azonban, hogy száz-kétszáz éve még leginkább tudós emberek, csillagászok, matematikusok, orvosok és vegyészek laboratóriumi játéktere volt a fényképészet, míg jelenleg (ön)képzett fotóművészek interdiszciplinárs játszótere, akik már céltudatos önkifejezésként nyúlnak az archaikus fotográfiai tudományhoz. A szervezők szerint mindezzel a kiállított kortárs művészek „radikálisan új műalkotásokat hoznak létre, amelyek olykor csak távolról emlékeztetnek a fotográfiára, és inkább a rajz, szobor, vagy festmény irányába mutatnak".

A kiállító művészek: Sylvia Ballhause (DE), Karl Blossfeldt (DE), Bownik (PL), Matthew Brandt (US), Sam Falls (US), Gothard Jenő (HU), Spiros Hadjidjanos (GR), Thomas Hauser (FR), Nicolai Howalt (DK), Adam Jeppesen (DK), Thomas Mailaender (FR), Taiyo Onorato & Nico Krebs (CH), Johan Österholm (SE), Jaya Pelupessy & Felix van Dam (NL), Pribék Antal (HU), Stephen Thompson (GB), Simon van Til (NL), Veress Ferenc (HU), illetve további ismeretlen művészek.

Kurátorok: Kim Knoppers (Foam) és Ann-Christin Bertrand (C/O Berlin) együttműködésben Claudia Küssellel (Mai Manó Ház), kurátor asszisztens: Princz Zsófia (Mai Manó Ház)

A kiállítás megtekinthető:

• 2019. március 17-ig a Mai Manó Házban
• Keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között.
• Hétfőn és ünnepnapokon zárva.

A dán Nicolai Howalt egy 19. századi dán orvos, Niels Ryberg Finsen által kidolgozott, különleges lencsét használt fel munkáihoz. Finsen XIX. századi orvosi munkásságát ez az eszköz köti össze Howalt XXI. századi fotográfiájával: a lencsét, amit egykor fényterápiára használtak, esztétikai és fotokémai kísérletezéshez használja Howalt. A dán fotóművész a lencsén keresztül fényérzékeny anyagon ragadja meg a napfényt, az elszíneződött emulziók napfogyatkozások álomvilágát idézik élénk színeikkel. (Fotó: Nicolai Howalt/Martin Asbæk Gallery / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

A Szent István-bazilika kupolájának építése, cianotípia, 1889 körül. Az 1850-es évektől az 1950-es évekig használt, az utóbbi években újra felfedezett vasalapú fotográfiai eljárás jellegzetes színárnyalatú, vegyszeresen könnyen manipulálható pozitív képeket hoz létre a fényérzékeny papíron. Az ismeretlen XIX. századi fotós képe Budapest egyik jellegzetes épületét mutatja építés közben, az archaikus fotótechnika jellegzetes kékes árnyalatába mártva a főváros fölé magasodó bámulatos fa állványzatot. (Fotó: Ismeretlen fotós/Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

A svéd Johan Österholm "Polaroid lunagramok" című sorozata a holdfény és a fotós rég elhunyt nagyapja közt teremt éteri kapcsolatot. Míg a Hold növekvő fázisban van, Österholm fényszennyezéstől mentes tájakat keres, hogy sötétkamra helyett a szabad ég alatt, a Hold fényével dolgozhasson, majd a nagyapja által az 1920-as, 1930-as években exponált, Holdfázisokat bemutató üvegnegatívokról készít kontaktmásolatokat Polaroid papírra – a telihold fényével. (Fotó: Johan Österholm / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Lupusz páciens. Az "előtte-utána" zselatinos ezüstnyomat Niels Ryberg Finsen fényterápiájának hatékonyságát szemlélteti. (Fotó: Niels Ryberg Finsen/Nicolai Howalt/Martin Asbæk Gallery / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Nicolai Howalt fent említett munkájához kapcsolható ez a régi fotó is: különféle bőrbetegségekben szenvedő nők fényterápiája a Finsen-intézetben, 1920-1930 körül. Zselatinos ezüst nyomat a Koppenhágai Egyetem Orvosi Múzeumából. (Fotó: Niels Ryberg Finsen/Koppenhágai Egyetem Orvosi Múzeuma / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Közönséges tárgyfotó vagy valami különlegesebb, több? Nicolai Howalt 2015-ös Light Break sorozatából emelték ki a kiállítás kurátorai ezt az orvosi tárgyat, ami a Finsen-féle testet-lelket gyógyító, napfénygyűjtő lencsét ábrázolja, majdnem egész falat betöltő zselatinos ezüst nagyításban. (Fotó: Nicolai Howalt/Martin Asbæk Gallery / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Vasúti töltés Bánffyhunyad és Sztána között, 1869 tájékán – Veress Ferenc (1832-1916) albumin printje. Az erdélyi, nemesi származású Veress a magyar fotótörténet egyik úttörő alakja, 18 évesen már volt saját kamerája, rá pár évre már saját műterme is, és folyamatosan új fényképezőgépekkel, objektívekkel, fotótechnikákkal, fotokémiai eljárásokkal kísérletezett. Élete során több mint ötvenezer portrét készített, de főképp erdélyi tájképeiről, kolozsvári városképeiről vált ismertté. Képeit albumokban mutatta be, mondhatni a fotókönyvek korai feltalálói közé tartozott. Tájfotós tevékenységének fontos részét képezte a vasútvonalak kiépítésének dokumentálása, kora legkorszerűbb közlekedési eszközében a technikai haladás, a társadalmi fejlődés gyorsulásának szimbólumát látta, láttatta. (Fotó: Veress Ferenc/Magyar Fotográfiai Múzeum / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Egy tengeri csillag és egy fiatal aligátor találkozása a röntgenasztalon. A sajnálatosan fiatalon, 51 éves elhunyt Gothard Jenő, magyar polihisztor csillagász herényi kastélyában berendezett fizikai laboratóriumában a röntgensugár felfedezésének bejelentése után pár héttel már saját maga is készített röntgenfelvételeket. 1895-ben kiterjedt kísérletsorozatot folytatott különféle tárgyak, élő és halott lények röntgenfelvételeivel, nagyon hamar tökélyre fejlesztve az eljáráshoz szükséges kamerarendszert, képrögzítési és -kidolgozási technikákat. (Fotó: Gothard Jenő/ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

A fény lágyan simogató fotonjai az elektromágneses sugárzás 380 nm és 780 nm közötti hullámhosszú tartományában teszik számunkra láthatóvá a világ dolgait. A röntgensugárzás kemény fotonjai a párszor 10 nanométer és pikométer tartományba eső hullámhosszban csontig hatolnak a lágy szöveteken át, mint ennek a békának az esetében is, amiről Gothard Jenő készített elképesztően részletgazdag felvételt. (Fotó: Gothard Jenő/ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Taiyo Onorato és Nico Krebs svájci fotóművészduó "Műterem-Univerzum" című diptichonja a fotográfiai módszerekkel való folyamatos kísérletezés egyik gyümölcse. A fiatal, 1979-es születésű fényképészek gyakran hosszú expozíciós időkkel, fényérzékeny zselatinos ezüst papírral játszanak és teremtenek akár csillagos égboltot berlini műtermük falai közé. (Fotó: Taiyo Onorato/Nico Krebs / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Gothard Jenő az asztrofotózás egyik külföldön is jól ismert és elismert úttörője volt. Mielőtt maga is belevágott volna a mélyégi objektumok megörökítésébe, tanulmányúton járt Amerikában. A fotó Peruban készült, a XIX. század utolsó évtizedében, mégpedig a világ akkor egyik legnagyobb teljesítményű távcsövével, a Bache-refraktorral, és az Eta Carinae-köd látható rajta. A felvétel az amerikai Mount Wilson obszervatóriumban szolgált demonstrációs anyagként, onnan került Gothard gyűjteményébe. (Fotó: Gothard Jenő/ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Ez a Szaturnuszról készült felvétel is az amerikai Mount Wilson obszervatóriumban szolgált demonstrációs anyagként, majd került Gothard gyűjteményébe. (Fotó: Gothard Jenő/ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

A Hold felszínének részlete a kaliforniai Mount Wilson obszervatóriumból. Gothard Jenő amerikai körútja során jutott hozzá ehhez a képhez is. (Fotó: Gothard Jenő/ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

"Nagyloóki régiségek, melyek 1881. évi szeptember hó 19., 20., 21., és 22. napjain felásott 67 mtr hosszu és 31 mtr széles területen találtattak 11-65 cmt. mélyen a mostani földszint alatt gróf Zichy N. János ur birtokán. Ez alkalommal kiásott 130 külön sírt képező hamvveder s 200 különféle edény és bögre. A hamvvedrekben föld, csont, hamu és kisebb edények vagy bögrék voltak, ugy néhányban bronz hajtük, gyöngyszemek és boglárkák találtattak. A hamvvedrek magassága 25-50 cmtr közt váltakozik." Pribék Antal (1821-1888) székesfehérvári fotográfus feljegyzése egy régészeti feltárás során talált leletekről. A köztiszteletben álló Pribék a tanári pályát elhagyva úttörő magyar fényképészként elsőként nyitott állandó műtermet a városban. Később három évig helyettes polgármester is volt, mégis elszegényedve végezte: 1888-ban méreggel vetett véget életének. Ami a képet illeti: a fotográfiával egy időben indult fejlődésnek a régészet, mint önállósuló tudományág, élénk érdeklődést keltve a múlt tárgyi emlékei iránt, egyben a tárgyak, régészeti leletek fényképezésének technikája iránt, mely elveszett civilizációk újrafelfedezésében játszott és játszik ma is fontos szerepet. (Fotó: Pribék Antal / Székesfehérvári Püspöki Könyvtár / Foam / C/O Berlin / Mai Manó Ház)

Március 9-én, szombaton a kiállításhoz kapcsolódó családi napot tartanak a Mai Manó Házban, a programot gyerekeknek és szülőknek egyaránt ajánljuk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!