Sztálin pipájának nyomától a gigantikus finn kőtömbökig: Európa falai

– ezzel indul a Walls of Power, vagyis A hatalom falai nevű kiállítás bemutatószövege. A tárlat a franciaországi Rencontres d'Arles fotófesztiválon látható július 1. – augusztus 25. között, a kurátora pedig Virágvölgyi István, az MTI fotórovatának korábbi vezetője, a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíj titkára.

„A többnyire dokumentarista fotográfiákat felvonultató tárlat olyan ma is álló határkerítéseket és a környezetüket vizsgálja, amelyeket valamilyen európai hatóság emelt és ma is betöltik funkciójukat, hogy ezzel akadályozzák a ki- vagy bejutást bizonyos európai területekre”. Közel 70 fal van a világban, de Virágvölgyinek nem az volt a célja, hogy az összeset felsorolja, köztük olyan jól ismerteket, mint a két Korea közötti demilitarizált zóna, vagy éppen a mexikói fal. „Azért Európára koncentráltam, mert a rétegzettség bemutatása volt a lényeg” – mondta az Indexnek.

2016-ban azután kezdett utánanézni, milyen falak, kerítések, útakadályok vannak Európa-szerte, hogy Magyarország a migrációs válságban kerítést húzott fel előbb a Szerbiával, majd pedig a Horvátországgal közös határára. A kutatómunka során pedig rögtön látszott, hogy habár sok fal és kerítés hasonlónak tűnik, a funkciójuk különbözik.

Így a kiállításon látható falakat, kerítéseket három szekcióba sorolta be: A (politikai) befolyás falai, A szegregáció falai és A migráció falai.

A kiállításhoz a berlini fal volt a referenciapont, ami mind a három szekcióba beleillik. Harminc éve, 1989-ben a vasfüggöny elkezdett leomlani, majd pedig a berlini fal ledőlt, amivel megnyílt az út Németország újraegyesítése előtt, a Szovjetunió pedig felbomlott. A történelem során már Hadrianus római császár óta végig falak szabdalták fel Európát, azonban abban a pillanatban csak négy fizikai fal/kerítés maradt Európában (a gibraltári, a ciprusi, a belfasti és a finn Salpa-vonal) – ehhez képest mára közel 30 van. „Hiába bontották le a legnagyobbat, de előbukkantak érdekek, amik mentén épültek újak” – mondta Virágvölgyi.

Az amszterdami központú Transnational Institute (TNI) párhuzamosan folyó kutatása szerint nagyjából 1000 kilométernyi fal és kerítés épült Európában az 1990-es évek óta. Ezek pedig az emberek mellett nagyon sokszor a vadon élő állatoknak is akadályt jelentenek, hiába kellene figyelni az ilyen hatásokra is a felhúzásukkor.

A kiállításon a fotókat filmekkel és szobrokkal egészítették ki, összesen 128 műtárgy látható 44 alkotótól, 15 különböző országból. Virágvölgyinek különösen fontos volt, hogy olyan helyi fotósok műveit is bemutassa, akik közel laknak az adott falhoz, és ismerik a történetét, közben pedig egy sor perspektívának helyet akart adni, ezért a fotóművészek mellett aktivisták, civilek és még menekültek fotói is megtekinthetők a tárlaton.

Virágvölgyi kiemelt néhány, a kiállítás összeállítása során számára leginkább meglepő felfedezést. „Az egyik ilyen volt, hogy a gibraltári kerítés 1909-ben épült, több mint száz éve ott áll" – mondta ennek a történelmi távlatairól. A második világháború alatt a szovjet harckocsik ellen felhúzott finn Salpa-vonalat pedig azért említette külön meg, mert sok esetben a kerítések és falak azt nem gátolnák meg, hogy egy másik hatalom is áthatoljon rajtuk, csak egy politikai szándékot jelképeznek – a 3-4 tonnás több százezer kőtömbbel azonban nem ez a helyzet.

A Litvánia és Fehéroroszország közötti kerítés pedig dokumentumfilmen jelenik meg a kiállításon, így mutatva be a két oldalán az emberi sorsokat. Arról a Fehéroroszországba benyúló földnyelvről van szó, ami a legkeskenyebb pontján csak 1-2 km-es, a legendák szerint pedig úgy alakult ki, hogy a szovjetek által ellenőrzött területek felosztásakor Sztálin az asztalon felejtette a pipáját, és azt is körberajzolták. Litvánia a csempészet elleni küzdelemre hivatkozva kerítette körbe a területet 2007-ben, amivel azonban az itt élő, többségében lengyel származású lakosok közül voltak, akik elszakadtak a másik oldalon élő rokonaiktól. Mivel ez az Európai Unió külső határa is, a kötelező vízumhoz 150 kilométeres kerülőt kellene tenniük, hogy találkozhassanak. Ehelyett inkább a kerítésnél beszélik meg a velük történteket.

A kiállításon látható képekből válogattunk.