Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Kenya százszámra termeli ki hosszútávfutóit, akik a világ nagy maratonjain és pályaversenyeken uralják a mezőnyt. A klasszisok mellett nagy tömegben vannak olyan, ottani szemmel átlagos futók, akik aztán a kisebb európai versenyeken gyűjtik a pénzdíjakat. A futók egyik nagy keltetője a Rift Valley nevű magaslat, amelynek több településén edzőközpontok létesültek. A siker érdekében a dollármilliomos futók is puritán, a luxust nélkülőző környezetben töltenek el hónapokat.
A kenyai sikerek titkát mindenki meg akarja fejteni. Született is már jó néhány magyarázat rá. Ezek egy része könnyen igazolható is. Sok futó gyerekkorában azzal alapozza meg állóképességét, hogy órákat gyalogol vagy fut tanyájukról a távoli iskolába. A magaslaton, kétezer méter felett élő atléták fiziológiás előnyt is élveznek az oxigénszegény környezet miatt, ha tengerszintre mennek versenyezni, ott jobb az oxigénfelvevő képességük. Arra is sokan hivatkoznak, hogy a sok futó miatt, éles a versenyhelyzet, edzéseken is hajtják és motiválják egymást. Ezt használják ki azok is, aki beköltöznek valamelyik edzőtáborba. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
Rift Valley-ben három település Iten, Kapsabet és Kaptagat vált igazán ismert edzőközponttá. Már hajnalban több száz futó trappol egyszerre a vöröslő földútjaikon. Már nemcsak kenyaiakat látni itt, a világ számos országából jönnek amatőr futóturisták és profi atléták, hogy egy kicsit úgy éljenek és edzennek, mint a helyiek. Már külön utazási irodák is rátelepültek a kenyai edzőtáboroztatásra. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
Van rá lehetőség, hogy valaki szállodába lakjon, de a hagyományos táborok inkább laktanyákhoz vagy kollégiumokhoz hasonlítanak. Négy-öt futó is együtt lakhat, gyakran emeletes ágyakon pihennek, nem nagyon van intimszférájuk. A közösséget is szolgálniuk kell. Előre megszabják, hogy kinek kell vizet hoznia, főznie, ha úgy adódik, a zöldségeskertet gondoznia vagy a mellékhelységet takarítani. Ez alól még a világbajnokok sem kivételek. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
Az edzőtáborokban korán kezdődik az élet, hajnal hat körül már gyakran úton vannak a futók. A hosszú, lassú vagy iramjátékos futás kezdetén akár száz futó is összeverődhet. Az edzés végére azonban teljesen széteshet a csoport. Délután általában pályaedzésük van a futóknak, ahol résztávos edzéseket folytatnak. A pálya, legtöbbször salakos, rémes állapotban lévő, de már van néhány modern, műanyagborítású is az edzőközpontnak számító településen. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
Kenya 1964-ben nyerte első olimpiai érmét futásban, de csak az 1990-es évektől kezdte igazán dominálni a hosszú- és középtávfutást. Edzőtáborokat az 1970-es évek végén kezdtek építeni a ír misszionárius-edző, Colm O'Connel kezdeményezésére. Ma már Kenya-szerte több mint száz edzőtábor működik. A 2400 méter magasan lévő Itent sokszor "A bajnokok otthonaként" emlegetik. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
A kenyai edzőtáborokat azért is szeretik a futók, mert nyugalom van. Szinte semmi mással nem kell foglalkozniuk csak a futással, és a két edzés közötti pihennéssel. Nem kell sehová sem rohangálni, ügyet intézni, családi kötelezettségeket teljesíteni. A maraton világcsúcstatója, Eliud Kipchoge is minden évben elvonul edzőtáborba. Persze többször felmerült az a vád is, hogy az elzártság a doppingolásnak is kedvez. A távoli falvakba ritkán jutnak el a doppingellenőrök, nem könnyű megtalálni a futókat. Több cikk jelent már meg arról is, hogy a helyi gyógyszertárak némelyike igyekszik is kihasználni a tiltott szer iránti keresletet. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
A jobb edzőtáborokban ma már teljes állású fizioterapeuták is dolgoznak, általában egy masszőrre tíz futó jut. Azok a futók, aki saját házat vagy lakást bérelnek, külön masszőrt is fogadnak. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
A napi két futás mellé erőfejlesztő edzéseket is beiktatnak. Aki eredményt akar, annak ezt is meg kell csinálnia. Kenyában a futás olyan, mint máshol a futball, az egyik kitörési lehetőség a nyomorból. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
A maratonisták heti 170-220 kilométert is futnak hetente, általában tíz edzésük van. A hétvégi hosszú futásnál 40 kilométert vagy többet is teljesíthetnek. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
A futás mellett a kenyai életmódot is a siker részének tartják, két edzés között a kötelező feladatok mellett legtöbbször alszanak az atléták, néha jut egy kis idő másra is, például egy kis biliárdozásra. A táplálkozás elég egyszerű, többnyire a farmerektől beszerzett zöldségeket, babot, tojást, tejet fogyasztják, illetve az ugali nevű gabonakását, mindehhez sok teát isznak. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
A kenyai stílusú élet egyre népszerűbb az európaiak körében is. Az év nagy részében itt él a maraton-Európa-rekordot futó norvég Sondre Norsted Moen és a sváci öt kilométeres világrekorder Julien Wanders is. Ők viszont nem táborokban laknak, hanem saját házukban, csak az edzéseken csatlakoznak a helyiekhez. Rift Valley-ben megfordult az ötszörös olimpiai bajnok Mo Farah és a női maratonvilágcsúcstartó Paula Radcliffe is, a kenyai klasszisokat pedig végetláthatatlanul lehetne felsorolni. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
Az egyik edzőtábor úgy reklámozza magát, hogy a szegénység ellenére a kenyai futók boldogok, büszkék és tiszteletteljesek. Ezt az életérzést ígérik azoknak is, akik részt vesznek egy ilyen táborban. (Fotó:
Franck Fife / AFP)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon