Poklot járva gyógyulnak a joghurtba zokogó anorexiások

További Nagykép cikkek

A címlapról ajánljuk

Furcsa, ellentmondásokkal teli mikrovilág egy olyan bentlakásos terápiás központ, ahol evészavaros kamaszokat próbálnak gyógyítani. Aki azt hiszi, hogy az anorexia lényege a megfelelni vágyás valamiféle irreális szépségeszménynek, azt egy ilyen helyen a betegség valósága hamar kijózanítja. Örökké fázó, zoknis lábak, kiritkult haj, sorvadás a szájban, szégyellt, taszító titkok és ravasznak gondolt önsorsrontó praktikák, amelyeken az osztozás a barátságokat is szürkére színezi. A dán Marie Hald beköltözött egy nyárra a lengyel Napos ház lányai közé, akik az életükért és a jövőjükért vívnak keserves harcot saját magukkal.

Lengyelország déli részén, egy Malawa nevű faluban áll egy sárga épület, úgy hívják, Napos ház. Itt nyitotta meg egy, a saját lánya betegségét végigszenvedő anya Az élet fája alapítványt vezetve az ország első olyan szanatóriumát, ahol evészavaros, főként anorexiás és bulímiás kamaszokat gyógyítanak. A Napos házba 2015 nyarára beköltözött egy fiatal dán fotós, Marie Hald. Ebből a nyárból született a Malawa lányai képsorozat, amely empátiával, kímélettel, szívszorító törékenységükben is gyönyörűként ábrázolja a ház különleges lakóit. Az anorexia csúfsága ugyanakkor nemcsak a betegség halálos mivolta, nemcsak a szépből ijesztőre forduló soványság: megjelenik ezer hétköznapi apróságban is. Erre a csúfságra az ember, ha egyszer egyike volt a Napos ház (egy másik, budapesti napos ház) lányainak, húsz év távlatából is pontosan emlékszik, jobban, mint bármi másra. És ha alaposan megnézzük Marie Hald fotóinak a részleteit, valami mégiscsak megsejthető ebből is.

A bulímiás Karolina és az anorexiás Kaia rögtön az első, a Napos házban töltött napjukon összebarátkoztak. Egyikük sem volt kezdő: mindketten megjártak azelőtt már kórházat az evészavarukkal. Rejtély, hogy került vajon a Happy Meal feliratos lufi a hátuk mögötti zöld kannába: egy mcdonalds-os ebédnél kevés riasztóbb dolgot lehet elképzelni egy anorexiás számára. A cigaretta viszont annál inkább tipikus része a mindennapoknak. Az efféle helyeken nem egyedi, hogy megtűrik a dohányzást, még akkor is, ha a betegek hivatalosan nem elég idősek hozzá, legfeljebb szülői engedélyt kell bemutatni. A gyógyításon dolgozók szempontjából talán az szól mellette, hogy a cigaretta enyhíti a rettenetes szorongást, amit ezek a lányok - főleg evés után - átélnek. A lányok szempontja nyilvánvaló: elnyomja az éhséget, segít megakadályozni a hízást. (Fotó: Marie Hald)

A Napos ház-félékbe gyógyulni jönnek a lányok, de a legerősebb elszánás mellett is örökös küzdelmet kell vívniuk a homlokegyenest ellenkező irányba mutató, parancsoló késztetésekkel. Tudják, hogy az életük forog kockán, hogy az anorexia az, amelybe az összes pszichiátriai betegség közül a legkönnyebb belehalni. Tudják, hogy a gyógyulás azzal jár, hogy súlyt szednek magukra, mégis rettegnek ettől, és nagyon gyakran próbálják az egészet elszabotálni. A sebes bokájú lányt, Agatát a dán fotós úgy ismerte meg, mint aki sokat olvas, és próbál a terveire, a hosszú távú céljaira koncentrálni. Abban az időben Agata arra vágyott, hogy láthassa koncerten Adele-t, és egyszer belőle magából is fotóművész legyen. (Fotó: Marie Hald)

Kaiai itt egy Natalia nevű lányt ölel át a házban együtt töltött utolsó napjukon. Haldnak bevallotta, hogy aggódik, mi lesz vele majd odakint a külvilágban a megszokott rutin, a megszervezett és kikerülhetetlen étkezések, a mindennapos terápia nélkül. A Napos házban egyénre szabott heti táplálkozási tervek készülnek. Egyéni-, -csoport és -családterápiát is folytatnak, vannak pszichodráma jellegű foglalkozások, művészeti terápia, a fizikailag is elgyötört testeknek masszázs és fizikoterápia. A ház honlapja szerint 60 százalékos gyógyulási aránnyal dolgoznak. (Fotó: Marie Hald)

“Fogalmam sem volt róla, hogy photoshoppolják a modelleket a magazinokban, vagy hogy a hollywoodi emberek gyakran plasztikai műtéten estek át. Most már rájöttem, hogy azok, akikre hasonlítani akartam, nem is valóságosak” - mondta a 16 éves Ania a fotósnak, aki több projektjében is foglalkozott nőkkel és az ő szépséghez, testükhöz fűződő viszonyukkal. A szépség, nőiesség sok érintett lány számára fontos kérdés, ugyanakkor félreértés és veszélyes leegyszerűsítés az őrült elvárásokat közvetítő divatipar számlájára írni az evészavarokat, amely különféle formáiban ma már a harmadik leggyakoribb krónikus betegség a tizenévesek között. Ha már egyszerűsítünk: több igazság van abban, ha azt mondjuk, az evészavarok nem a vékonyságról szólnak, hanem a kontrollról. Amikor egy kamasz lába alól kicsúszik a talaj, óriásira nőhet a szemében annak az életterületnek a jelentősége, ahol végre úgy érezheti: nála van az irányítás, az történik, amit akar, kiszámíthatóak a következmények. Az evés, fogyás, hízás ilyen: ha valaki nem eszik, fogyni fog, és a mérleg dekáról dekára hűségesen szállítja a visszajelzést, a megerősítést, a sikerélményt. Marie Hald is azzal a felfedezéssel hagyta ott végül a Napos házat, hogy az anorexiának és a bulímiának valójában kevés köze van a testhez, és sokkal több a kontrollhoz és a perfekcionizmushoz. (Fotó: Marie Hald)

Hald a Buzzfeednek azt mesélte, hogy a házban az étkezéseket volt a legnehezebb külső szemlélőként végigasszisztálni. Azokkal az adagokkal, amiket az egészséges fotós pillanatok alatt eltüntetett, a lányok egy órán keresztül is elkínlódtak, és amikor végeztek, nyilvánvaló volt, hogy nyomorultul érzik magukat. A házban a reggeli az egyetlen étkezés, ahol a lányok megválaszthatják, mit esznek. A fotón Kaiát látjuk, amint szenved azon a döntésen, mit tegyen a joghurtjára. Az anorexiások többsége elképesztő mennyiségű adatot tárol a fejében a különféle ételek kalóriatartalmáról. Kaia is valószínűleg pontosan tudja, hány kalóriát jelent egy szem mandula vagy egy darabka aszalt barack. Az evést kísérő bűntudat és alig kibírható szorongás miatt egy ilyen helyen az asztal a sírás, az alkudozás és a trükközés terepe. A terápiás központok személyzetének résen kell lennie, és minden elővigyázatosság ellenére találkozhat az ember gusztustalan meglepetésekkel: virágcserépben rohadó, óvatlan pillanatban odalöttyintett roboráló turmixszal, az asztallap aljára kent vajjal. Valakinek egy apró győzelem (a nagy kép felől nézve: apró vereség) volt, hogy kitrükközte: ne kelljen azt a turmixot, azt a vajat megennie. Az evészavaros mindennapoknak ezt az undorító oldalát - és egyébként az egész betegséget - nagyon hitelesen mutatta be a 2017-es Sundance fesztiválon debütált To the Bone című film Lily Collins-szal és Keanu Reeves-szel. Az író-rendező Marti Noxon tudta, miről beszél, kamaszkorában maga is megküzdött a betegséggel. (Fotó: Marie Hald)

A Napos ház lányai sok időt töltenek a fűben ücsörögve az étkezések és a terápiás foglalkozások közti szünetekben. Érdemes megfigyelni, hogy Ania a nyári napsütés ellenére zoknit húzott a papucshoz, Kaia pedig elég alaposan beöltözött. Az extrém soványság miatt az anorexiások örökké fáznak. Kezük, lábuk jéghideg. (Fotó: Marie Hald)

A 17 éves Agata ekkor már két éve küzdött az anorexiával. “Az egész bioszórán kezdődött, ahol az egészséges ételekről és a kalóriákról tanultunk. Elszigetelve éreztem magam, és nehezen beszéltem az érzéseimről. Valamiért azt gondoltam, hogy ha fogynék, az segítene új barátokat szerezni. És akkor lassan elkezdődött: szerettem a kontroll érzését, amit az első három kiló leadása adott. Szerettem az éhséget, erősnek éreztem magam tőle. Korábban soha nem hazudtam a szüleimnek, de hamarosan hazugságok egész kavalkádja vett körül” - mondta. Onnantól kezdve, hogy a környezetének feltűnik, baj van, egy anorexiás csak hazudozva és titkolózva tudja folytatni a koplalást. Aki látta, az biztos emlékszik a Skins sorozatból Cassie karakterére, ahogy villámbemutatót tart arról, hogy lehet szemfényvesztő módon imitálni az evést. De nemcsak a kamuevésnek vannak meg a maga praktikái, hanem például a súlymérésnek is. Az olyan helyeken, mint a Napos ház, az ott dolgozók már fel vannak ezekre készülve. Például szokás megakadályozni, hogy a kötelező mérlegelések előtt gyorsan bekanyalhassanak a páciensek 1-2 liter vizet, ezzel próbálva felfelé csalni egy kicsit. (Fotó: Marie Hald)

Ania énekel, Agata és Wiktoria gitározik. A dán fotós azokkal a lányokkal tudott beszélgetni, akik beszéltek angolul, de ők tolmácsoltak a kedvéért a csak lengyelül beszélő társaiknak is. Hald szerint a lányok egy csomó estét töltöttek így: közös zenéléssel, énekléssel, a repertoárban lengyel és amerikai popdalokkal. Ania nagy rajongója Demi Lovatónak, akit sorstársként tarthat számon. Az énekesnő nyíltan beszélt a saját evészavaráról. Villanyoltás este tízkor van a Napos házban, de Hald szerint gyakori, hogy a lányok átlopóznak még ezután egymáshoz, egymás ágyába késő éjjeli beszélgetésekre, a kialakuló barátságokból erőt merítenek. Ugyanakkor a benti barátságok nehéz dilemmákat is felvetnek: mit tegyen például az a lány, aki tanúja annak, hogy a szobatársa a sötétség leple alatt kényszeresen, százszámra csinálja a felüléseket, csak hogy ledolgozza, amit a nap folyamán kínkeservesen megevett? Legyen szolidáris, és őrizze meg a titkot, vagy árulja be abban a reményben, hogy ezzel a gyógyulását segíti? (Fotó: Marie Hald)

Lakkozott, szépen manikűrözött köröm: egyike azoknak a dolgoknak, amelyek a szépséget, a nőiességet hivatottak hangsúlyozni. Sok evészavaros lányra jellemző, hogy fontos nekik az ilyesmi, szeretik a kimondottan nőies ruhadarabokat, az ékszereket, a hosszú hajat, figyelnek arra, hogy a mozdulataik kecsesek legyenek. Ugyanakkor “Ana”- ahogy sokán megszemélyesítve nevezik a betegségüket - nagy hazugsága a szépség ígérete. A betegség miatt felborult hormonháztartás, a vitaminhiány sorban tönkreteszi azokat a külső jegyeket, amiket a szépséghez szoktunk társítani. A súlyos állapotban lévő anorexiások haja hullani kezd, a bőrük megfakul, sötét, erős szőrzet jelenik meg rajta, a szájban sorvadás kezdődik. Ha valaki hány is, a gyomorsav kikezdi a fogakat, nem beszélve az ezzel járó kellemetlen szagról. (Fotó: Marie Hald)

Az olvasás, keresztrejtvényfejtés állandó figyelemelterelő program az asztal körül. Az evészavaros fiatalok jellemzően maximalisták, a tökéletességre törekszenek, gyakran kifejezetten intelligensek, kitűnő tanulók. “Meglepődtem, milyen brilliánsan okos, vicces, barátságos volt minden egyes lány” - mondta Marie Hald a Buzzfeednek. A fotós egyébként úgy látta, hogy a kezelés részét képező szigorú szabályrendszer és kötött napirend valamiféle vigaszt, megnyugvást ad a lányoknak, még ha panaszkodnak is az unalomra. (Fotó: Marie Hald)

A házirend csak heti két óra mobiltelefon-használatot enged meg, és Karolinának hiányoznak a szülei és a barátja. A mackó, amit a képen szorongat, éjjelente is vele volt. A serdülőkorban kialakuló evészavaroknak van egy olyan vetülete is, ami a gyerekkor elhagyásával, a felnőtté válással függ össze. Ha egy lány éhezteti magát, a nővé válás testi változásai megállnak vagy visszafordulnak.

A házirend csak heti két óra mobiltelefon-használatot enged meg, és Karolinának hiányoztak a szülei és a barátja. A plüssállat, amit a képen szorongat, éjjelente is vele volt. A serdülőkorban kialakuló evészavaroknak van egy olyan vetülete is, ami a gyerekkor elhagyásával, a felnőtté válással függ össze. Ha egy lány éhezteti magát, a nővé válás testi változásai megállnak vagy visszafordulnak. (Fotó: Marie Hald)

Kaia egyike azoknak, akik Anának hívják a betegségüket, a gyötrő belső hangot. Ez a hang örökké azt duruzsolja a fülébe, hogy rossz és gyenge, amikor eszik, és ocsmány lesz, ha hízásnak indul. A fotóssal ő és a társai is nyíltan beszéltek az állapotukról. Hald szerint erőként élték meg, hogy elmondhatták a történetüket a világnak. (Fotó: Marie Hald)

Az evészavarokról magyar nyelven például itt találhat hiteles információkat.