Közhelyes, de gyönyörű: ilyen ez az élet

A dán Albert Elm What sort of life is this című fotósorozta a nagybetűs eklektika. Keverednek a témák, keverednek a műfajok, a színes fotókat fekete-fehér felvételek váltják, egy bennük a közös: olyan pillanatokat mutatnak be, amikről a szereplői valószínűleg tudomást sem vesznek, ám amik másokat arra sarkallnak, hogy elgondolkozzanak az élet nagy kérdésein.

Minden unalmas és triviális lesz, ha hozzászokik az ember. Én teljesen más szemszögből akarom megmutatni a hétköznapokat.

Az 1990-es születésű Elm 13 évesen kezdett el fotózni: egy családi eseményen nagyon unatkozott, unokatestvére pedig kölcsönadta neki az SLR-gépét. Amikor pedig elköltöztek szülővárosából, nem nagyon tudta mivel lefoglalni magát, és fényképezéssel ütötte el az időt. 16 évesen már tudta, hogy ez lesz a hivatása, és otthagyta az iskolát, 19 évesen pedig a Magnum fotósának, Jacob Aue Sobolnak lett az asszisztense, és azóta fotói olyan magazinokban jelentek, mint például a British Journal of Photography vagy a Vice, 2014-ben pedig megjelent az első albuma Elsewhere címmel.

Eleinte nem tudtam, milyen filmet kellene beletennem a gépbe, milyen beállításokat kellene használnom, mennyire erős a vakum, és ez nagyban meghatározta a stílusomat. Ahogyan teltek az évek, egyre biztosabb lettem a dolgomban, de a mai napig szívesen kísérletezek.

Ha ennyire profi, akkor miért ilyen szemcsések és elmosódottak a fotói? Elm egyszerű kompakt gépekkel dolgozik, mert így benne tud lenni a pillanatban, és sokkal ösztönösebben fotóz. És nem spórol a nyersanyaggal, a What sort of life is this albumhoz ezer filmtekercset használt el. Igaz, eredetileg két könyvet szeretett volna megjelentetni: az egyik sorozat a mindennapokról szólt volna, a másik pedig a Sobollal közös transzszibériai útjáról, de rájött, hogy ezek a fotók egy egészet alkotnak. 

A kamera segít abban, hogy jobban megértsem a körülöttem lévő világot. Ha pedig abban a pillanatban ez nem is sikerül, akkor talán később megfejtem. Hasonló, mint amikor az ember naplót ír. 

Elm az első képet a sorozathoz 2009-ben készítette, és akkor természetesen még fogalma sem volt arról, hogy ebból milyen nagyszabású projekt lesz, egyszerűen csak meg akart örökíteni mindent, amit felkeltette az érdeklődését, mert elég bizarrnak, furcsának, rondának, érdekesnek vagy éppen szépnek találta, amiről úgy érezte, hogy olyan valamit mond az életről, ami hasznos lehet, vagy ami kérdéseket vet fel.

Remélem, hogy a sorozat tényleg gondolatébresztő, hogy felkelti az emberben a kíváncsiságot. Szeretném, ha mindenki a maga módján értelmezné a képeket. Nem akarom megmondani másoknak, mit kell látniuk, csak ráirányítom az emberek figyelmét dolgokra. Természetesen van üzenete a sorozatnak, és bízok abban, hogy átjön majd a közönségnek. De ha esetleg valami mást látnak bele, az is rendben van.

Az könyvet itt tudja megvásárolni!