Nyomokban életet tartalmaz

Persze, ezek csak terek. Bárki mondhatja, és igaza van. Könyvtárak, mozik, éttermek, iskolák, szórakozóhelyek, múzeumok. Megálmodott, megépített remekművek. Az emberi egyetemes kultúra részei. Még akkor is, ha a képeken csupán csak falak látszanak, székek és asztalok, élükre állított regények és tanulmányok. Puhára formázott fotelek.

Látványuk egy kor, a Covid–19-járvány hatásának velünk élő lenyomata. Látva Sóki Tamás fotográfiáit olyan ez, mintha értelmét veszítené minden földtörténeti folyamat. A múlt kutatói ahhoz ugyanis már hozzászoktak, hogy a föld rétegeiben kutakodva csupa olyan fosszíliákra, lenyomatokra találnak, amelyek letűnt idők és korok pillanatnyi állapotát rögzítik, amelyek mindaddig ismeretlenül rejtőztek a mélyben. Ám a járvány miatt kihalt terek, termek és épületek pillanatfelvételei jelenünk élő kövületei. Létezésünk velünk lélegző szövetei.

Egykor Carl Sagan, a világmindenségben is az élet nyomait kutató csillagász felvetette, mi lenne, ha azt is megvizsgálnánk, hogy az űrből egyáltalán észlelhetők-e a földi élet nyomai. A tudományos-fantasztikus irodalomba illő anekdota szerint amikor az élet nyomait fürkésző szonda elhaladt a Föld mellett, és teleszkópjait a bolygó felé fordította, nem találta értelmes civilizáció nyomát. A Galileo szonda műszerei annyit azért kimutattak, hogy a földi légkörben van oxigén, szén-dioxid, metán, és a fotoszintézisre utaló gázok jelentétének mértéke arra utal, hogy odalent, a felszínen van/lehet élet.

Ilyenek ezek a most látható felvételek is. Azt mutatják, hogy itt élet nyomaira bukkanhatunk. Már csak ki kell várni, hogy az élet visszatérjen a falak közül a falak közé.