A Brown nővérek

Nicholas Nixon portréi úgy nyújtanak betekintést mások életébe, hogy óvatos odafigyeléssel, törődéssel jelenítik meg a látható és a láthatatlan közötti feszültséget, az arcok mögött rejtőző történeteket.

A fényképész leghíresebb fotósorozatáról talán még az is hallott, aki nincs otthon a vizuális kultúrák világában: a Brown nővérekről készített sorozata valódi érzelmi hullámvasút és időutazás.

Az alkotó minden évben portrékat készít a feleségéről, Bebéről és három nővéréről egy nagy formátumú fényképezőgéppel, természetes fényben és külső helyszínen. A képeken mindig azonos sorrendben tűnnek fel az alanyok: balról kezdve Heather, Mimi, Bebe és végül Laurie. A nők majdnem mindig a kamerába néznek: a képekről áradó mély érzelmességből saját emlékeink és érzéseink rezonálnak vissza.

Nixon 1974-ben készítette róluk az első felvételt, ám ezt a fotót még nem igazán találta jónak. A következő évben már elkészítette a sorozat első darabját: Bebe 25 éves volt, a húgai, Heather, Laurie és Mimi pedig 23, 21 és 15.

„A testvérek teljesen természetesen viselkedtek. Mindenki szerette a képet, és innen jött az ötlet. A legtöbb szülő is hasonlóan gondolkodik” – vélekedett később a fényképész. Nixon az elkészült képeket látva elhatározta, hogy minden évben készít pár fotót a fiatal nőkről, a legjobb felvételt pedig közös megegyezés alapján választja ki a nővérekkel.

A fotók önmagukban csak a nővérek életének egyetlen pillanatát mutatják be, a fényképeken azonban az öregedés külső jelein kívül a modellek arcáról a belső örömök vagy éppen vívódások nyoma is leolvasható.

A fotósorozatból kiállítás készült, amely a Budapest FotóFesztivál keretein belül március 30. és május 29. között tekinthető meg a Mai Manó Házban.