Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Kiugrás után beugrás

Ugrás után mindig hajtogatni kell. Egy csapat ejtőernyős nemrég bebizonyította, hogy nemcsak ez nem igaz, de az se, hogy ernyőt kell nyitni földetérés előtt. Kiugrottak egy repülőgépből, és berepültek egy másikba, ami lehozta őket.

Egy produkciós iroda felbérelte Joe Jennings zuhanó operatőrt és vállalkozását, a Jennings Productionst, hogy a That's Incredible (Ez hihetetlen) tévéműsor számára filmezze le ejtőernyősök gépből-gépbe ugrását. Jennings megegyezett az ugrózóna-tulajdonos Larry Hill-lel, hogy az ő gépeit használja az akcióhoz a Skydive Arizona Eloy-i repterén, április közepén. A terv szerint három ugró kiugrik egy Super Otterből, majd beugrik egy Pilatus Porterbe, amely egy fékernyőhöz kötve zuhan.

Egy egész csapat összmunkájára volt szükség: felszerelték a Porterre a fékernyőt, a kamerákat, amiket aztán Carl Nespoli kapcsolt be, mielőtt kiugrott a gépből, hogy kivigye és működésbe hozza a fékernyőt. Omar Alhegelan, Steve Curtis és Greg Gasson - mind nagy tapasztalatú ejtőernyősök - ugrottak be a Porterbe, amit másik három zuhanó operatőr, Jennings, Brent Finley és Blake Milford vett filmre a levegőben.

A két gép kötelékben repült, a Porter kissé lemaradva. Larry Hill vezette az Ottert, fia, Sean pedig a Portert. Nespoli magához vette a fékernyőt és kiugrott vele, ezután kezdte Sean a süllyedést. Neki jutott a legnehezebb és legfontosabb feladat: függőleges zuhanásba vinni és megtartani a gépet, hogy az ejtőernyősök baj nélkül megközelíthessék; sikerük csakis azon múlt, mennyire stabil célt tud adni nekik. A többiek a másik gépben figyelték, mikor éri el a nekik megfelelő pozíciót és sebességet. Amikor a Porter orra a földnek szegeződött, kiugrottak. A jól méretezett fékernyőnek és a pilótának hála, minden jól ment, de a dolog nagyon félelmetesnek tűnt.

A közelítés félelmetes volt

A Porter egyre óriásibbnak látszott, ahogy közeledtek hozzá. A szárnyai körül nyugodt volt a levegő, de a légcsavar, bár vitorla-üzemmódban forgott, mégiscsak forgott, erős áramlatot fújva éppen az ajtó alá. A csapat úgy gondolta, hogy hálót szerel a merevítő dúc és az ajtó közé, nehogy valaki a légcsavarra zuhanjon, de Larry Hillnek jobb ötlete támadt: fiával egy csövet szereltek a gépbe, ami az ajtóból kinyúlt a dúc felé. Az ugrók így egyenesen megcélozhatták ezt a rudat, biztosan megkapaszkodhattak benne, mielőtt bemásztak az ajtón.

Az első próba során Sean egyedül szállt fel a Porterrel, hogy kipróbálja a fékernyőt és meghatározza a zuhanósebességet. Miután módosítottak valamit a fékernyőn, másodszorra apjával kötelékben repült, Jennings és Alhegelan pedig megpróbálta megközelíteni a Portert. Azt mondták, a sebességgel nincs baj, de keményen meg kellett dolgozniuk azért, hogy a gép közelébe kerülhessenek.

Jöttek a gondok: leszakadt a fékernyő, eltörött egy kamera, harc a biztosítóval, a producerrel, a homokviharral; napok teltek el, mire felvirradt a nap, és a csapat kék égre ébredt. Több próba után végre sikerült: mind a három ugró elcsípte a zuhanó Portert, és bemászott az ajtón még kétezer méter fölött.

Sikerült!

Megvalósult hát a paradoxon: ugrani ernyőnyitás nélkül. Hillnek sikerült vízszintesbe hoznia a gépet úgy, hogy a fékernyőt csak később oldotta le, az ugróterület fölött.
- A felvételek hihetetlenül jók lettek! - mondta Jennings. - Nem volt könnyű kikísérletezni az egészet, hiszen sosem tudhattad, jól csinálod-e, amíg meg nem csináltad.