Az A–10 és OA–10 Thunderbolt II típusokat kimondottan a szárazföldi csapatok légi támogatására tervezték. Ezek az egyszerű, hatékony és megbízható kéthajtóműves jetek minden földi célpont ellen bevethetők, a tankokat és más páncélozott járműveket is beleértve.

Tulajdonságok:

Az A–10/OA–10 kis sebességgel, kis magasságon is kitűnően manőverezhető, nagy pontosságú fegyver. Hosszú ideig képes a csatamező közelében várakozni, és 300 méteres felhőalap, valamint 2,4 km-es látás esetén is bevethető. Nagy hatósugara, valamint STOL-tulajdonságai (rövid fel- és leszállópálya-igény) révén a frontvonalak közelében, vagy azoktól távolabb is üzemelhet. Éjjellátó eszközök segítségével a pilóták sötétben is bevetésre indulhatnak.

A Thunderbolt II éjjellátó képkijelző rendszerrel (NVIS) van felszerelve, körkörös kilátást biztosító, együléses, nagy buborékkabinja a szárny előtt foglal helyet. A pilótát körülvevő titánpáncélzat egyúttal a kormányszervek egy részét is védi. A túlbiztosított fő szerkezeti részeknek köszönhetően földközeli harcban is igen nagy a túlélési esélye; egy 23 mm-es páncéltörő vagy robbanó lövedék közvetlen találatát is elviseli. Külső és belső hab-bevonat teszi öntömítővé üzemanyag-tartályait. A hidraulikus kormányszervek kézzel is vezérelhetők, így a pilóta úgy is repülhet és leszállhat, ha a hidraulika-nyomás „elment”.

A Thunderbolt II a harcok körzetében, akár hiányos felszereltségű bázisokról is üzemeltethető, ápolása megoldható. Sok alkatrésze oda-vissza cserélhető a bal és a jobb oldal között, így például a hajtóművek, a főfutók és a függőleges vezérsíkok. Az avionika tartalmazza a kommunikációs berendezéseket, az inerciális navigációs, kilövő és célzó rendszereket, találati mélységet jelző segédeszközöket, valamint az éjjellátó berendezést. A célzóberendezés részei a head-up display (HUD), amely a szélvédőre vetíti a repülési sebesség, magasság és süllyedési szög adatait; egy, az alacsonyrepülés biztonságát és a célzást segítő rendszer (LASTE), amely folyamatosan kiszámítja a szabadon eső bomba becsapódási pontját, továbbá a törzs alá szerelt Pave Penny lézer-célkereső egységek. A gépen fegyverzet-vezérlő pult is van, valamint infravörös és elektronikus elhárító rendszer a föld–levegő rakéták ellen.

Fegyverzet

A gép 30 mm-es GAU–8/A Gatling gépágyúja (forgó, hétcsövű) percenként 3900 sorozatot tud kilőni, földi célok egész sorát – köztük tankokat is – képes leküzdeni. További fegyverzet: AGM–65 Maverick és AIM–9 külső rakéták.

A gép története:

Az első A–10A 1975. októberében érkezett a Davis-Monthan Légibázisra, Arizonába. Jó felfegyverezhetősége, nagy hatótávolsága és hosszú repülési ideje létfontosságúnak bizonyult a Sivatagi Vihar Hadművelet idején. Az öbölháborúban az A–10-esek 8100 támadás során AGM–65 Maverick rakétáik 90%-át lőtték ki, 95,7 százalék találati aránnyal.

Főbb jellemzők:

Fő rendeltetés: A–10: közvetlen légi támogatás; OA–10: előretolt légi felderítés
Szállító: Fairchild Republic Co.
Hajtómű: Két turbolapátos General Electric TF34–GE–100
Tolóerő: Egyenként 4100 kp
Hossz: 16,16 m
Magasság: 4,42 m
Fesztáv: 17,42 m
Sebesség: 670 km/óra (0,56 Mach)
Csúcsmagasság: 13.636 m
Maximális felszállósúly: 22.950 kg
Hatósugár: 1300 km
Fegyverzet: Egy 30 mm-es GAU–8/A hétcsövű Gatling gépágyú; maximum 7.200 kg vegyes fegyver nyolc szárny alatti és három törzs alatti felfüggesztési ponton, ezek a következők lehetnek: 225 kg késleltetett bomba, 900 kg többcélú bomba, gyújtóbomba és Rockeye II fürtösbombák, vegyes muníció, Maverick rakéták és lézervezérlésű/elektro-optikai vezérlésű bombák; infravörös elhárító rakéták; elektronikus radarelhárító csík; zavaróadók, 6,99 cm-es rakéták; nyomjelző rakéták és AIM–9 külső rakéták.
Személyzet: Egy fő
Hadrendbe állítva: 1976 március
Egységár: 8,8 millió dollár