Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A bajnokság előirányzott öt programjából csak négyet sikerült teljesíteni (az utolsó zárt kötelező elmaradt), de így is nagyon eredményesnek nevezhető a verseny. Pénteken még senki nem hitte volna, hogy szombatra kiderül az idő, és a második zárt kötelezőt is sikerül befejezni. Esemény (az enyhe ételmérgezést kivéve) nem történt, a 33 versenyző - bízom benne - kellemes emlékekkel indulhatott haza ma reggel.

Hogy az augusztus 25-i repülőnap nézői milyen emlékekkel távozhattak, arról álljon itt egy megkésett beszámoló Hamster tollából:

Zilált beszámoló egy zilált légiparádéról

A rendezvényre érkezés után vetettem papírra a következőket:
"Szótár a Siófok-Kilitin rendezett kötött osztályú Eb megnyitó napjára
Biztonsági őr:
Az az ember, aki az ismerőseit és a számára szimpatikus fiatal lányokat átengedi a kordonon, egyébként pedig felváltva tojik mindenre és erőszakoskodik a nézőkkel.
Látogatók:
Azok az emberek, akik eléd állnak, miközben éppen fényképezel.
Parkoló:
A nézőtértől lehető legtávolabbi füves terület, ahova az embert a rendőrök szó nélkül továbbterelik egy óra sorban állás után.
Program:
Két sétarepülés közti légüres tér."

Mindehhez persze tudni kell, hogy a Siófokról a repülőtérhez vezető utat egy óra alatt tettük meg autóval, pedig ez barátok közt is csak olyan négy kilométer távolság. A parkoló két további kilométerrel távolabb volt, igaz, ezt nem lehetett tudni, mert a főbejáratnál posztoló rendőrök nem mondták, hogy hova menjünk pontosan, csak annyit, hogy "tovább". Sokan nem bírták cérnával, és mivel még x darab kanyar után se látszott se parkoló, se tájékoztató tábla, visszafordultak. Közben elkezdődött a program, "vitorlázóműrepültek" nekünk. Szép volt, nem véletlen a magyar Európa-bajnoki arany ebben a műfajban!

A Sky Huszars egyik Jak 52-ese

Az Égi Huszárok repülése már inkább ciki volt: mintha a szép piros-fehér-zöld Jakokkal csak vízszintesen lehetne repülni, és azt is csak zárt kötelékben. Jó, egy "rózsa" is volt a programban, de azért ez kevés, pláne egy olyan műrepülőnő előtt, mint amilyen a kicsit később következő Diana Britten volt.

Diana Capja

A kis kék Cap (vörös csillaggal, csak meg ne lássák!) szépségesen kavargó figurákat rajzolt az égre. Utána sokáig csend volt, bár az ég nem volt üres: hol egy Wilga vagy egy Piper Pawnee vonszolt át egy transzparenst a reptér fölött, hol a rendőrség MD500-asa állt be a tankolóra, elfújva a sárga kordon ellenére beszivárgó látogatók napernyőit, hol a "Katasztrófavédelem" (mit kell a katasztrófán védeni?) feliratú Mi-2 ment el valahova valakiért, nagy rotorcsattogtatással.

Aztán jött a Honvédség programja: volt Mi-24 repülés - hátrafele keringőző helikoptert se minden nap látok magyar repnapon! -, volt Mi-17, és egy L-39 Albatrosz is tiszteletét tette.

Amikor pedig már mindenki el volt csigázva, a tó felől bedübörgött Vári Gyula MiG-29-esével, és elkápráztatott minket. Programját állva nézte végig az is, aki eddig ült! Különösen látványos volt az, amikor infracsapdákat dobott ki függőleges emelkedés közben, hogy aztán egy laza taucherrel visszacsússzon a füstcsíkok mellett!

Újabb szünet, na nem programszerűen, csak úgy... Kicsivel később a nap embere, Veres Zoli is repkedett egyet kölcsön-Extrájával.

Nem volt hosszú bemutató, kimaradt pár tőle megszokott figura, de legalább történt valami az égen, mert egyébként az volt a jellemző, hogy öt perc programra jutott fél óra üresség. Igaz, közben néha sétarepülés is volt, de ez csak keveseknek (a résztvevőknek) okozott örömet, míg százakat vett rá a hazamenetelre!

Rendszerváltást játszott a reptér, azaz a látogatók ledöntöttek minden kordont, és vígan bemásztak azokra a területekre is, ahova nem lett volna szabad bemenniük. A biztonsági őrök úgy látszik kámforból voltak, de ha nem, hát kámforrá váltak - legalábbis intézkedni látni őket nem nagyon lehetett. A fentebbi képen a nézők éppen a tankolón álló rendőrségi MD500-ast állják körbe, pedig az ekkor már túl volt bemutatóján.

Persze nem szabad elfeledkezni a nap veterán sztárjáról, a P51 "Mustang" vadászgépről, mely elegáns bemutatót tartott, és utána egy Jak-52-essel még némi légiharcot is imitált, bár nem volt kétséges, hogy a háromszor erősebb II. világháborús vadász még nagyobb tömege mellett is fölényben van... A Mustang soros motorjának egyébként a hangját is gyönyörűség volt hallgatni!

Mustang

A nap leglátványosabb programját a szlovák "Fehér Albatroszok" mutatták be, bár mire sorra kerültek, a látogatók nagy része már elindult haza, nem bírván azt, hogy az augusztus végi melegben az üres eget bámulhatják, vagy a kevés büfé hiányos kínálatát élvezhetik...

A szlovákok látványos, szemet gyönyörködtető programot repültek, fegyelmezetten. Már két éve Kecskeméten is tetszett, ahogy kirepülték a nagyívű figurákat (egy tág negatív bukfenc is belefért), most is szíves-örömest kattogtattam el rájuk egy csomó képet. Nem tudom, hogy mennyit gyakorol ez az egység, de profinak tűntek!

És akkor most vissza a cikk elején elkezdett kirohanáshoz: ez a repülőnap nem lett volna rossz, ha a körülbelül kétórányi programot nem húzzák szét hat órára. Ha kevés a program, az se baj, volt itt néznivaló bőven, csak azt a sok üresjáratot tudnám feledni! És persze a parkolóhoz vezető egy és negyed órás utat...

Még gyorsan gratulálni szeretnék Veres Zolinak, aki aranyérmes lett a Kötött Géposztályú Műrepülő Európa-bajnokságon!

Fotók: Hamster