Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A Pioneer 6-ot hordozó Thor-Delta rakétát 1965 december 16-án indították. A Nap mágneses mezejét mérő szonda azóta 0,8 csillagászati egységre (Föld-Nap távolság = 1 cs.e.) kering a központi égitest körül.

Még üzemképes a Pioneer 6

1995 decemberében a szonda főadója meghibásodott, de a következő év tavaszán földi parancsra sikerült életre kelteni a tartalékadót. A Nasa utoljára 1997 október 6-án fogadott adatokat a Pioneer 6-tól, a Lunar Prospector szonda repülésirányítóinak tartott gyakorlat keretében. Akkor a szonda pontosan az előre kiszámított helyen volt, a kutatók két órán keresztül fogadták a napszelet és a kozmikus részecskéket vizsgáló Pioneer 6 adatait.

A kaliforniai Mojave sivatagban 2000. december 8-án a 134 millió kilométeres távolságban keringő Pioneer 6-re irányítják a Goldstone űrkutatási létesítmény 70 méteres antennáját. A Pioneer 6 szonda keringési pályája meglepően stabil - jelentette ki Robert Ryan, aki 1966 óta a Pioneer team tagja. A szonda fedélzetén található hat mérőműszerből három még hibátlanul működik. Larry Lasher projektvezető és munkatársai remélik, hogy ez alkalommal is sikerül mérési adatokat kicsalogatni a veterán űrszondából.

A Pioneer 6 az 1965 és 1968 között felbocsátott négy ikerszonda első tagja volt. A világon elsőként szolgáltatott mérési adatokat a Nap mágneses mezejéről, és az általa a világűrbe sodort részecskékről, az úgynevezett napszélről. A Pioneer adatok alapján lehetett először előre jelezni az űrbéli "időjárás" alakulását, vagyis a napkitörések miatt a Föld mágneses mezejében keletkező zavarokat. A hevesebb kitörések komolyan zavarhatják a földi rádióadásokat és a villamos távvezetékek működését.

A Pioneer szondák nem egészen két méteresek, súlyuk 63 kilogramm. Ezzel összehasonlítva az öt évvel ezelőtt fellőtt Soho, a mai napkutatás legfontosabb egysége valóságos csatahajó: napelemeinek fesztávja csaknem 20 méter, súlya pedig 610 kilogramm.

A pioneer élettartamát a Soho valószínűleg nem fogja elérni. Akkoriban a legegyszerűbb felépítésre törekedtünk - mondta Larry Lasher. Minden berendezés, ami problémát okozhatott, a Földön kapott helyet.

Ma már teljességgel elképzelhetetlen, hogy a Pioneer 6 még fedélzeti számítógéppel sem rendelkezik. A modern űrszondák ezzel szemben érzékeny elektronikával vannak kitömve. Az ős-szonda a mai napig nem csinál mást, mint méréseket végez, és a Földre sugározza az adatokat. A műszerek áramellátását biztosító napelemeket a Pioneer 6-nál nem külső lapátokra, hanem közvetlenül a szonda törzsére erősítették.

A meghibásodásra hajlamos helyzetérzékelő rendszert is teljesen kihagyták. Amikor a szonda magára maradt a világűrben, gyors tengely körüli forgásra késztették. A mai napig percenként 60-szor fordul meg a tengelye körül, és így búgócsigaként önmagát stabilizálja. Ennek ellenére a szonda élettartama még a szakértőket is meglepte: 1965-ben arra számítottak, a Pioneer 6 üzemideje, és ezzel a küldetés hat hónapnál nem tart majd tovább.