Pozsgay: '56 népfelkelés volt, nem ellenforradalom

A teljes interjú Pozsgay Imrével itt, a Rajk László halálos ítéletét aláíró Barcs Sándorral pedig itt található. Eközben teológusok vitatják az egyházi törvényt, valamint megalakul a Magyar Csrkész Szövetség. Erről szólt a Kossuth Rádió és a Szabad Európa Rádió 1989. január 28-án, szombaton.

Időjárásjelentés: Az országban helyenként köd van. Általában borult az idő. A hőmérséklet nulla és - 3 fok között van. Ma estig a tegnapihoz hasonlóan borongós időnk lesz.

Sport: A Magyarország - Franciaország ifjúsági sakkválogatott mérkőzésen Franciaországban a végeredmény 3:3. A magyar együttesből Polgár Judit és Zsuzsa győzött, míg Zsófia és Mádl Ildikó döntetlent ért el. A két fiú kikapott.

+ + +

Hírek

Ma Svájcba utazik Grósz Károly. A párt főtitkára a Világgazdasági Fórum nevű alapítvány szervezésében rendezett davosi tanácskozáson előadást tart a kelet-nyugati kapcsolatokról és az európai együttműködésről. Grósz Károly a tervek szerint tárgyal a svájci államfővel, a portugál, belga és finn miniszterelnökkel, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójával és a Közös Piac elnökével is. Grósz Károly személyében először vesz részt az 1971 óta létező davosi fórumon szocialista ország pártvezetője.

Február 1-jétől megszűnik az OTP és takarékszövetkezetek monopóliuma a lakossági betétek kezelésére. Ezentúl ugyanis valamennyi pénzintézetben lehet takarékbetéteket nyitni. A Nemzeti Bank az egy éven túli lekötéseknél 20 %-os, az egy év alattiaknál pedig 12 %-os kamatmaximumot határozott meg. Ezen értékek alatt a pénzintézetek maguk döntenek a konkrét kamatok nagyságáról, a piaci körülmények figyelembe vételével.

Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal a napokban tárgyalásokat kezd több, fiatalokat tömörítő alternatív szervezettel. A Magyar Hírlapban a hivatal egyik elnökhelyettese elmondta, együtt akarnak működni egyházi ifjúsági szervezetekkel, továbbá a FIDESZ-szel és a szakszervezeti ifjúsági tagozatokkal. A véleménycseréken arról lesz szó, hogyan építhetők be az érintett alternatív csoportok törekvései és érdekei az állami ifjúságpolitikába.

Az 1956-os események miatt kivégzett Maléter Pál özvegye azt tervezi, hogy férjét nyilvánosan temetteti el újra a Kozma-utcai temetőben. Az asszony a Magyar Hírlapban elmondja, máig nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy valójában mi is történt férjével. Ugyancsak nem adták eddig kezébe a halotti anyakönyvi kivonatot. Maléter Pál özvegye először 1983-ban kért engedélyt férje eltemettetésére, mindhiába. Annak idején még azt közölték vele, hogy egykori házastársa sírjának megjelölésére nincs lehetőség. Most viszont már van engedély az exhumálásra.

+ + +

Nagy Imre egykori miniszterelnök eltemetésére engedélyt kaptak a hozzátartozók. A csütörtöki kormánybejelentés után egy nappal, tegnap, pénteken ülésezett az MSZMP KB úgynevezett történész albizottsága, amely 1956 értékelésével is foglalkozik. A testület most új megállapításokra jutott, és nem csak Nagy Imre megítélésével kapcsolatban. László Péter és Orosz József Pozsgay Imrét, a Politikai Bizottság tagját kérdezte.

Pozsgay Imre: A kormány nem tehet mást, mint egy emberiességi szabályt követve eleget tesz a kegyeleti követelményeknek. Ez valóban ma még nem jelent politikai rehabilitációt. Hogy lesz-e ilyen rehabilitáció, azt jósolni nem szabad. Amit 1953-ban, az úgynevezett új kormányprogrammal kifejezett, s amiben már akkor felfedezhetők voltak nemcsak a gazdasági konstrukció és gazdasági intézményrendszer átalakításának a követelményei, hanem bizonyos politikai intézmények átalakítása is, hiszen ő tűzte napirendre a Népfront megújulásának programját – e tekintetben minden eddig feltárt dokumentum azt igazolja, hogy az ’54-ből ’55-be átforduló politikai miniválságban, mert egy hatalmi válság volt, Nagy Imrének volt igaza és a magatartása helyes volt, következetes ahhoz, amit vállalt. Ez a korszaka biztos, hogy pozitívnak számít.

– Amit ön most elmondott már az is felér egy kisebbfajta – legalább is arra a korra értendő – rehabilitációval! Hogyan ítélik meg Nagy Imre 1956-os szerepét, tevékenységét?

Pozsgay: Ez az, ami körül még zajlanak a viták. Felderülhetnek olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést, hogy úgy mondjam, árnyaltabbá teszik. Pl. önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.

– Azért mutatja a szóhasználat változása is, hogy a politika egészen másképp gondolkodik 1956-ról mostanában. Korábban ugyanis ellenforradalomnak minősítették ezt, később 56-os események volt a gyakori szóhasználat politikusaink megnyilatkozásaiban, most pedig ön már népfelkelésről beszél. Mi az, ami miatt ilyen gyorsan, alig egy év alatt megváltozik a minősítés, és ez a minősítés tekinthető-e véglegesnek?

Pozsgay: Véglegeset, éppen a történelemben, még visszamenőleg se lehet mondani. Ha a tények tisztelői vagyunk, akkor azok iránt a tények iránt is előzetesen tiszteletet kell tanúsítanunk, amelyek esetleg ezután derülnek ki. Ám azt mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy ezzel a formulával, történelmi megítéléssel a politika, a történettudomány és a közvélemény nagy mértékben közeledett egymáshoz. A közvéleményben és a párttagság nagy részében is meglévő érzületet fejezi ki az a sommás ítélet, amelyik egyetlenegy kifejezéssel, ellenforradalomnak minősítette azt, ami ’56-ban történt. Ez, látnivaló az eddigi kutatások alapján, nem állja meg a helyét.

– Ennek a munkacsoportnak, illetve bizottságnak a munkáját bárki leállíthatja-e, bárki megakadályozhatja-e?

Pozsgay: Az általam vezetett Nagy-bizottság (?) egyenesen a KB-tól kapta a megbizatását, ugyanezt a KB visszavonhatja. Elvileg, elméletileg és szervezetileg így néz ki a dolog, ám nem tudok elképzelni egy ilyen visszavonást. Ha netán egy ilyen abszurd ötelete támadna valakinek, az kb. ahhoz a játékhoz hasonlítana, mint amikor a fogkrémet a tubusba valaki vissza akarja gyömöszölni. Hogy eddig dokumentumokat, részleteket nem tártunk a közvélemény elé, ennek csak az volt az oka, hogy nem készültünk el vele. Ez egy nagy horderejű és nagyon felelősséget igénylő munka. De ahogyan folyamatosan ezeknek az ismereteknek a birtokába jutunk, úgy még a KB ülései előtt nyilvánosságra akarjuk hozni, tehát ez nem vár központi bizottsági tárgyalásra. Ez a tudás már itt van, ezek az ismeretek itt vannak a kezünk ügyében, ezt nyilvánosságra fogjuk hozni és hatni fog a politikai életben.

[Az interjúrészlet 6.45-kor hangzott el, a teljes interjút (ld. ráadás 1) a 168 órában adták le.]

+ + +

Vállalkozó társadalom – ez a mottója a fiatal közgazdászok most folyó 9. algótarjáni találkozójának. Tudósítónk, Zengő Árpád jelentéséből kiderül, hogy a kérdés a vitában voltaképpen úgy vetődött fel, hogy vajon lehet-e vállalkozó a mai magyar társadalom. Ezen gondolkodott a többszáz fiatal közgazdász előtt Pozsgay Imre államminiszter is. Idézzük most egy töredékét a vitára késztető előadásának.

Pozsgay Imre: A fordulat és reform című nagy visszhangot kiváltó, bizonyos politikai viszályokat is keltő tanulmány szerzői úgy fogalmaztak, hogy közbiztonságot a gazdaságban. Úgy hiszem, ez a jelszó nem került le napirendről azóta sem. Valóban az a kérdés, hogy miként lehetne ezt a közbiztonságot olymódon törvényes keretek között megteremteni, hogy a vállalkozásnak ne csak késztetése, motivációi legyenek, hanem értelme és kivitelezhetősége is. Itt megint visszatér az előbb általam említett probléma immár vita formájában, hogy t.illik miért nem tesszük rendbe előbb a gazdaságot? Egy átfogó, racionalizációs programmal miért nem hozzuk helyre az eddig helyrehozhatatlant? Aztán majd ráérünk gazdagon, mint luxust megélni a demokráciát, mint egy olyan ornamentikát a rendszeren, amelyet már majd megengedhetünk magunknak, hogyha rend lesz, hogyha majd működik a gazdaság, hogyha majd teljesítmény, nemzeti jövedelem-növekmény és újraelosztható javak kerülnek az asztalra. Ne higgyék, hogy ezt a kérdést csak a mindennapok rabságában és a munkamegosztás láncaival odaláncolt emberek szűklátókörűsége diktálja. Ezt intellektuális körökben éppúgy felvetik, mint a legegyszerűbb, képzetlen dolgozók körében. Hiszen a mindennapi élmények és a politikai programok között is a két épület nem találkozik, elválik egymástól, és emiatt az a látszat keletkezik, hogy t.képpen lenne itt boldogság, örömforrás, szolidáris emberi fellépés, hogyha előbb rendbe tennénk a gazdaság dolgait, a gazdasági viszonyokat. Ez a lehetséges leghamisabb felfogás gazdaság és politika, gazdaság és demokrácia kapcsolatáról, de hangsúlyozni szeretném, nem légből kapott probléma. Egy babonás feltételezésről van ugyanis szó, mely szerint a gazdaság itt, ezen a kelet-európai, közép-európai térfélen birtokában lenne azoknak az eszközöknek és belátásoknak, amelyek szerint rendbe tehetné önmagát. Ez a legnagyobb babona és leghamisabb tudat, ami fékezheti itt a politikai és gazdasági kibontakozás egy sínen mozdulását.

A közgazdászok és a vállalkozók véleményét csak jó másfél nap múltán tudjuk meg, akkor ér véget a fiatal közgzadászok 9. országos konferenciája Salgótarjánban.

+ + +

Hazánkban a parlament jövőre tárgyalhatja meg az új egyházi törvényt, amely már előkészületben van. Erről is szó volt azon a párbeszéden, amelyet ma kezdtek a lelkiismereti és vallásszabadságról a magyar egyházak, valamint a párt- és állami szervek képviselői. A megbeszélésen hangsúlyozták, legyen mindenkinek joga a szabad választás a vallás gyakorlását illetően. Jó példaként említették a hét évvel ezelőtt kezdődött dialógust a marxisták és a keresztények között, amely során az összekötő kapcsokat keresik, nem pedig azt, ami elválasztja a feleket. Hozzátették, a tolerancia határa a közjó, amelyet nem sérthetnek meg az egyes irányzatok. Felvetették hogy lelkiismereti okból is megtagadható legyen a fegyveres katonai szolgálat. Javasolták, vizsgálják felül azt az 1957-es törvénycikket, amely állami jóváhagyást ír elő egyes egyházi tisztségek betöltéséhez. A következő felvételt a helyszínen készítette Bálint Attila.

– Azt hiszem, nem kell önöket bemutatnom egymásnak, ez kiderült itt az egyházi és világi személyiségek vitafórumán, de a rádióhallgatóknak be kell mutassam Nyíri Tamás professzort és Földesi Tamás professzort. Egyikük az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, másikuk a Pázmány Péter római katolikus teológia professzora. Azzal Nyíri Tamás is egyetértett és Földesi Tamás is, hogy végülis a vallás- és a lelkiismereti szabadság problémája emberjogi probléma.

Földesi Tamás: Igen, a kelet-európai országokban van egy bizonyos elég kemény ellentmondás a hirdetett elvek, az alkotmányos törvénybeiktatás és annak hangoztatása, hogy alapjában minden rendben van és a tényleges gyakorlat között. Érvényesül-e ez a vallás- és lelkiismereti szabadság esetében? Az én válaszom az, hogy – módosítva – igen. Nagyon lényeges különbség az, hogy a kelet-európai országokban nem voltak más, igazi más pártok, nem volt sajtójog stb., azonban egyházak és vallások léteztek. Van vallásoktatás és diszkriminációs tilalmak vannak arra, hogy valaki ide-, vagy odatartozik. Vallhatja magát valaki vallásosnak, de a tényleges helyzet sokkal ellentmondásosabb, mint amit deklarálnak. Én ugyanis az emberi jogokat akkor tartom igazán megvalósulónak, ha egy bizonyos – és nem is csekély – esélyegyenlőség van. Márpedig a kelet-európai országokban az egyházakat és a vallást legföljebb szükséges rossznak tartják, mert szembenállnak elvileg a marxista ideológiával, és a társadalomban lévő szerepük is – a hagyományok következtében – inkább negatív, mint pozitív. Következésképpen a vallásszabadság korlátozása például abban fejeződik ki, hogy középiskolákban, egyetemeken a marxizmus kötelező, az egyházi nézetekhez pedig szinte nem, vagy legföljebb nagyon kis méretekben, külön szabályozva, túlszabályozva lehet hozzájutni, hogy az egyházak autonómiája igencsak korlátozott, hogy egyesülési lehetőségeik a legutóbbi időkig igencsak szűkre méretezettek voltak. És ami nagyon lényeges: ennek volt egy meghatározó, szerintem programatikus ideológiája a marxizmus részéről, amely túlértékelte a marxizmust és egyoldalúan leértékelte a vallásideológiát. Ez többek között a marxizmusnak ártott, és a versenyhiány bizonyos értelemben a benne hátrányosabbnak volt hasznos – ha azt nézzük, hogy hány ember vallásos ma Magyarországon és mik az igényeik.

– Ez a mai vita néhány adalékkal azt hiszem már szolgált ahhoz, hogy az esélyegyenlőség miképpen valósulhatna meg, de hogyan foglalhatná ezt össze Nyíri Tamás? Mi az, ami ahhoz szükséges, hogy valódi esélyegyenlőség és választási lehetőség legyen?

Nyíri Tamás: Sajnos meg kell különböztetni, hogy mi kellene hozzá elvileg és mi az, ami gyakorlatilag egyáltalán előteremthető. Tudniillik az is elhangzott, hogy bizony 1945 után, ’48-ban, ’50-ben az összes keresztény, katolikus egyesületet feloszlatták, az összes egyházi iskolát államosították. Akkor több tízezerre ment azoknak a szerzeteseknek a száma, akiknek a hivatásos tevékenységét nem engedték, hogy kifejtsék. Néhány teológiát kivéve megszűnt az összes kulturális intézményünk, megszűntek a nyomdáink. Egyszóval azt kell, hogy mondjam, hogy jóformán a teljes vallásos infrastruktúra megszűnt.

– Tehát ebbe az igányba kellene elindulni, vagy elmozdulni. Most már van egyesülési törvény, lesz párttörvény, és ez egyházi egyesületek újraéledését jelenti egyszersmind, vagy netán pártoknak, keresztény pártoknak az újraéledését is?

Földesi Tamás: Én mindenképpen bízom abban, hogy az egyházi egyesületek újraélednek. A párttal kapcsolatban én azon a nézeten vagyok, hogy egyházi párt semmiképpen se legyen. Aztán ugye látni, hogy azért azok a pártok, amelyek a nevükben legalábbis név szerint a keresztény, vagy ehhez hasonló jelzőt hordják, a kereszténységtől azért elég távol vannak. Ezek politikai pártok és elsősorban a politikához kell alkalmazkodniok. Én azt szeretném, ha itt elindul most egy új, mozgalmas pártélet, akkor a katolikus egyház próbálja megvalósítani azt a politikai állásfoglalását, hogy egyenlő távolságra van valamennyi párttól.

+ + +

Berecz János is fölszólalt az Újságíró Szövetség közgyűlésén. Munkatársunk, Tóth Pál jelenti:

– A legnagyobb magyar párt, az MSZMP még nem teljesen alkalmas a forradalmi reformidőszak irányítására – mondta Berecz János, a párt KB titkára a MÚOSZ közgyűlésén elhangzott felszólalásában. Az esetleg párttá szerveződő más csoportok viszont még egyáltalán nem tartják képesnek magukat a folyamatok irányítására. A helyzet megoldása a közmegegyezésben rejlik. A párt egy demokratikusan építkező szocialista Magyarország kialakulásában érdekelt és nem tagadja, hogy jelentős szociális feszültségek gyülemlettek fel, amelyek előre nem látható helyzetet teremthetnek. Mellette persze létezik bizalmi válság is. Számos kérdésre válaszolva mondta el, hogy a pártnak az az álláspontja, hogy tágra kell nyitni a kapukat a nyilvánosság előtt és a sajtószabadságot, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát törvényeknek kell szabályozniuk. Berecz János véleménye szerint a szabadságjogok gyakorlása nem lehet függvénye az ország anyagi helyzetének. Egy, a személyét közvetlenül érintő felszólalásra válaszolva azt mondta, hogy számol annak lehetőségével is, hogy őt is elsodorja a reformfolyamat, de meggyőződése, hogy a pártot nem lehet kiiktatni az ország átalakításából.

+ + +

Zöldhullám elnevezéssel több környezetvédelmi csoport tudományos konferenciát tart ma és holnap Budapesten. Megnyitó előadásában Varga János, a Duna Kör egyik vezetője hangsúlyozta: miközben a zöldmozgalom föllendülőben van Magyarországon, egyre-másra kerülnek felszínre különböző környezetkárosító visszaélések és tovább épül a bős-nagymarosi erőműrendszer is. Sólyom László jogász szerint a környezetvédő mozgalmaknak szorgalmazniok kell, hogy a jövőben ne lehessen majd kizárni a népszavazás tárgyköréből fontos kérdéseket különféle okokra, esetleg nemzetközi szerződésekre hivatozva. Azt is fontosnak mondotta, hogy a környezetvédelmi jellegű adatokat ne lehessen titkossá minősíteni. Végül megoldásra váró feladatnak nevezte, hogy bárki bírósághoz fordulhasson, ha környezetét veszélyeztetik.

+ + +

A Münnich Ferenc társaság közölte, hogy illetéktelen személy juttatta el a MTI-hez azt a korábbi hírt, miszerint bizottságot hoztak létre a közéleti tisztaság ellenőrzésére. A mai közlemény szerint a társaság határozottan harcol a közélet tisztaságáért, de nem létesített semmilyen külön bizottságot, így annak munkájáról sem adhat tájékoztatást. A Rádió az MTI alapján két nappal ezelőtt adott hírt a bizottság létrejöttéről, amely ezek szerint nem létezik.

+ + +

Megtartotta alakuló közgyűlését a Magyar Cserkészek Szövetsége. Az új egyesülés leszögezi, hogy együtt akar működni minden demokratikus és törvényes ifjúsági szervezettel, a hazai és külföldi Cserkész Szövetségekkel, ezért tagjai kívánnak lenni a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának, a MISZOT-nak.

Szabad Európa Rádió

Vadász János: Csütörtökön közölte a kormányszóvivő, most már nincs akadálya annak, hogy a hozzátartozók eltemessék Nagy Imre és kivégzett társai földi maradványait. Pénteken ülést tartott a párt központi bizottsága által életre hívott történész albizottság. 1956 értékelése, illetve átértékelése volt napirenden. Szombaton reggel pedig már nyilatkozott is a budapesti rádióban Pozsgay Imre, az albizottság vezetője. A gyengébbek kedvéért közölte, a temetések engedélyezése még nem jelent politikai rehabilitálást. Normális emberek számára ez – magától értetődően – két különböző dolog.

De úgy látszik, egyesek számára mégsem magától értetődik, hiszen tény, hogy a kivégzetteknek 30 éve jeltelen gödrökben kell feküdniük. Sőt, az időzítés legalábbis sejteti, hogy egyesek számára kizárólag a politikai rehabilitálás megkezdésének kényszere időszerűsíti az eltemetés engedélyezését. Pozsgay mondanivalójából ugyanis nyilvánvaló, hogy ez a kényszer most már gyorsuló ütemben érvényesül. Nem a történelmi igazságérzet, vagy az emberi tisztesség diktálja, hanem a mélyülő gazdasági, politikai válság, amelyet a hatalom a tőle megszokott eszközökkel képtelen megoldani. Pozsgay azzal kezdte, amit könnyebb volt kimondani: Nagy Imrének igaza volt az 1954-55-ös hatalmi válság időszakában, helyes, következetes volt a magatartása is. De Pozsgay rátért arra is, amit nehezebb volt kimondani. Világosan utalt arra, hogy itt jóval többről van szó, mint egyes személyekről, hogy Nagy Imre 1956-os szereplését meghatározza az az esemény, amely ’56-ban bekövetkezett. E kerülgetések után érkezett el Pozsgay számára az igazság pillanata, idézem: „Ez a bizottság – a jelenlegi kutatások alapján – népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.”

A mondat végre elhangzott! Több mint 32 évig váratott magára a forradalom véres eltiprása után, vagy ha úgy tetszik, a magyar nép, az egész nemzet felkelésének eltiprása után. Ismét bebizonyosodott, hogy ez a forradalom – mint minden más valóban nagy történelmi esemény – olyan követeléseket fogalmazott meg kristálytiszta világossággal és lenyűgöző erővel, amelyekre a történelem során előbb, vagy utóbb, de feltétlenül választ kell adni. És éppen olyan világossággal és meggyőző erővel kell válaszolni rá, mint amilyen a követelés volt. Nem lehet sem el-, sem megkerülni, kvázi válaszokkal sem lehet pótolni.

Az ’56-os követelés így szólt: ez a nép szabad társadalomban és független országban kíván élni. A történészbizottság álláspontja, amelyet most Pozsgay kimondott, még korántsem a megkívánt következetes válasz erre a követelésre, de már ennek a válasznak a kezdete, mondhatni, első mondata. Amit Pozsgay az interjúban hozzáfűzött, miszerint nem helytálló ellenforradalomnak minősíteni azt, ami 1956-ban történt, még nem folytatása a válasznak. Nem több, mint egy elemi következtetés rögzítése: természetes, ha népfölkelés volt, nem lehetett ellenforradalom, nem lehetett a tagadása annak, ami volt.

Viszont bekövetkezett másvalami, amit több mint 30 éven keresztül tagadni próbáltak. Az a hatalmi restauráció, az az igazi ellenforradalom, amely először nyílt terrorral, kivégzésekkel, bebörtönzésekkel, majd más eszközökkel, a gazdasági felemelkedés, az anyagi jólét perspektíváival, a kis szabadságok kegyes adagolásával próbálta elérni, hogy az eredeti követelés lekerüljön a napirendről. A több mint 30 évig tartó ellenforradalom kudarcot vallott, ezért lehet eltemetni a kivégzett áldozatokat, ezért kellett a válasz első mondatát kimondani. És ezért elkerülhetetlen, hogy a válaszhoz már az elmúlt három évtized feltárása is hozzátartozik.

Aki még több hírre kíváncsi kattintson az OSA honlapjára ide vagy ide>>>

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!