hirdetés

Belföld

Szomorúbban, drága Irma néni, szomorúbban

2006. március 25., -

Fata Jánosnénak másnap is csengett a füle az instrukcióktól, hogy szomorúbban biggyesszen, nagyon szomorúan. A rosszabbul élőket szimbolizáló Fidesz-néni a hitesek hetilapjában vallott az elhúzódó plakátfotózásról, ahol nagyon nehezen ment neki az elkeseredés.

Előtte, utána

Megkönnyebbülten sóhajthatunk fel: nem akkora a baj, mint amilyennek első blikkre tűnt. A szívgyógyszereknek az elmúlt négy évben bekövetkezett 109 százalékos drágulása mégsem lökte az öngyilkosság küszöbére a bibircsókos nénit. Fata Jánosné, aki plakátidentitásáért még Vörös T. Károllyal is hajlandó volt verbális utcai harcba keveredni a Népszabadság szerkesztőségének küszöbén, megúszta azzal, hogy egy napig csengett a füle.

Fatáné ugyanis alapvetően vidám nyugdíjas még az embert próbáló emeszpés időkben is. A fideszes felkérésre való szomorkodás egyáltalán nem ment neki olyan könnyen, mint azt gondolnánk. A néni maga vallotta be a Heteknek adott őszinte hangvételű interjújában, hogy legalább hét órát nyüstölték a fotósok, hogy a témának megfelelően elég depressziósan nézzen ki, ráadásul a megpróbáltatásait csak fokozták azzal, hogy közben mindenféle ócska ruhákat kellett felvennie.

"Sehogy se tudtam olyan bánatos, keserű arcot vágni, amilyent kértek. Állandóan azt hallottam tőlük: sokkal szomorúbban, drága Irma néni, szomorúbban, élje bele magát, és szomorúbban nézzen. Képzelje el, hogy rosszul él, pénztelen és boldogtalan, biggyessze le az ajkát. Másnap is csak azt hallottam a fülemben: nagyon szomorú, nagyon szomorú, nagyon szomorú. Na képzelje el, hogyan éreztem magam." Szerencsére Irma nénit a következő fotózáson már testhezállóbb feladattal várták, akkor már csak nevetnie kellett.

hirdetés