Semmittevésre ítélve

Sűrűn érkeztek hírek az elmúlt időszakban a debreceni menekülttáborról: többen oszlopra másztak, hogy így gyorsítsák fel menekült státuszuk elismerését, mások ülősztrájkba kezdtek, de volt tömegverekedés is az internetért. A debreceni befogadóállomás (ez a menekülttábor hivatalos neve) egyik munkatársa szerint nem történt semmi különös az utóbbi időben, csak korábban a nyilvánosság nem értesült a mindennapos konfliktusokról.

A táborba lépve nyoma sincs ellenséges hangulatnak, bár szemmel látható a klikkesedés, az emberek csoportokba verődve ücsörögnek az árnyékban. Jelenleg majdnem négyszáz ember él a debreceni központban, köztük nyolcvan gyerek. Legtöbben Irakból és Szomáliából jönnek Magyarországra, de sok az afgán és a szerb táborlakó is. Megtudtuk, hogy a szabadidős tevékenységekhez a különböző nemzetek azért vegyülnek egymással, ilyen például a focizás, de a főzést inkább külön intézik.

Ha valami nézeteltérés alakul ki, akár sportolás közben, azonnal nemzetiség vagy vallás szerint szerveződnek a csoportok, így történt ez akkor is, mikor verekedés tört ki a számítógépszobában. Az állomáson öt gépen lehet internetezni, így általában sorba kell állni, de előfordul, hogy az ugyanabból az országból érkező lakók kisajátítanak egy-egy gépet, és egymás közt osztoznak rajta. Ez volt az előzménye a júliusi tömegverekedésnek is, akkor az afgánok és a szomáliaiak csaptak össze.

Nem csoda, hogy feszültséget okoz a kevés számítógép. A szabadidő hasznos eltöltésére, ami gyakorlatilag napi 24 órát jelent, nincs túl sok lehetőség. A táborban van két pingpongasztal, egy foci- és egy röplabdapálya, valamint az öt számítógép. Nincs anyagi kapacitás arra, hogy szociális munkások segítségével lekössék az embereket. A táborban mindössze négy szociális munkás van. A menedékkérők saját erőből nem sokra képesek, hiszen az ügyintézés idején 2500 és 7150 forint közti havi zsebpénzt kapnak, ebből nehéz programokat szervezni.

Az embercsempészek hálójában

A befogadó állomás lakói közül sokan súlyos traumákon estek át, a szomáliaiak testén például kínzás nyomai látszanak, a lelki sokk nagyban megnehezíti integrálódásukat a teljesen eltérő kultúrába. A traumák feldolgozásában civilszervezetek nyújtanak segítséget, Debrecenben a Cordelia Alapítvány pszichológusai, pszichiáterei foglalkoznak a menedékkérőkkel.

A legtöbb emberről az sem derül ki, hogy jutottak Magyarországra, általában nem akarják elmondani, aminek két oka van. A konfliktusövezetekből embercsempészek juttatják ki őket óriási összegekért, de család, rokonság mindig marad otthon. Így meg vannak félemlítve, és érdekük, hogy ne beszéljenek szökésük körülményeiről, nehogy szeretteik az embercsempészek áldozatai legyenek, akiknek szolgálataira családjuk kimenekítéséhez is szükségük lehet később.

A másik ok, hogy esetleg nem Magyarország a célállomásuk, így a további útjukhoz van szükségük az embercsempészekre. Volt, aki azért annyit elmondott, hogy Afganisztánból négy hónapig utazott Magyarországra, sokszor gyalogolnia kellett, máskor azt sem tudta, pontosan hol jár, ennél többet azonban nem mesélt.

Annyi bizonyos, hogy jelenleg folyamatos a rendőri jelenlét a debreceni táborban. Az egyenruhások visszatartó erőt jelenthetnek, így ha nézeteltérés alakul ki, jó eséllyel nem fajul tettlegességig. A rend betartását mi is érzékeltük, hosszas utánajárással nyertünk csak bebocsátást, illetve kaptunk forgatási engedélyt azzal a feltétellel, hogy nem írunk le neveket, személyhez köthetően nem nevezünk meg országokat, és a táborban rögzített anyagban nem mutatunk arcokat. Mindez a menedékkérők és a munkatársak jogainak védelmét célozza. A cikkben és a videón ezért csak azoknak a neve szerepel, akikkel a táboron kívül beszélgettünk.

A menedékkérés folyamata

A debreceni befogadóállomáson élnek azok menedékkérők, akiknek az ügye még folyamatban van, itt várják meg az ügyintézés befejezését, azaz hogy milyen státuszt ad nekik a magyar állam. A döntést a genfi egyezményben foglaltak alapján hozzák meg, eszerint létezik oltalmazotti és menekült státusz. Előbbit akkor alkalmazzák, mikor valakiről kiderül, hogy nem jogosult a menekülteket megillető kedvezményekre, ezt azonban öt év elteltével felülvizsgálják, addig pedig hasonló támogatásban részesül, mint a menekültek. Létezik még a menedékes státusz, amit általában nagyobb csoportoknál alkalmaznak, ez jellemzően egy aktuális konfliktushoz kapcsolódóan ad védelmet.

Magyarországon az év elején lépett életbe az új menedékjogi törvény, ennek értelmében a befogadóállomásokat funkciók szerint csoportosították. A debreceni befogadóközpont a folyamat második állomása. Az országba érkezés után (ez általában illegális) Békéscsabára visznek mindenkit, ahol beadják a kérelmet, egészségügyi vizsgálaton esnek át, majd maximum 15 nap után Debrecenbe utaznak. Itt már hosszabb időt töltenek el, a döntések átfutása két hónap, ami további egy hónappal meghosszabbítható, de ha bármilyen bonyodalom merül fel, ez az idő megsokszorozódhat.

Akinek a kérelmét elutasítják, fellebbezhet a kiutasítás ellen, akinek viszont státusza rendeződik, az megy tovább Bicskére, ahol a menekültek beilleszkedését segítik nyelvtanfolyammal, lakhatási támogatással, munkaorientációval.

A státuszokról szóló döntést a menekültügyi hatóság hozza meg. Ehhez személyes interjúkat készítenek, és azt vizsgálják, hogy az általában papírok nélkül érkező kérelmező igazat mond-e személyazonosságáról, származási országáról és azokról a körülményekről, amelyek miatt távozni kényszerült onnan. Megpróbálják tehát kideríteni, hogy személyes üldözöttről van-e szó, akit saját országában nem tudnak vagy nem akarnak megvédeni, és így jogosult a magyar állam védelmére.

Ingyenes jogsegély

űA Magyar Helsinki Bizottság (MHB) egy jogásza minden munkanap a menedékkérők rendelkezésére áll, az Európai Menekültügyi Alap támogatja a jogi segítségnyújtást, amire elsősorban a hiányos jogi ismeretek és a jogrendszerek közti eltérés miatt van szükség, mondta el kérdésünkre Pardavi Márta, az MHB társelnöke. A leggyakoribb segítség, amit a menedékkérők igénybe vesznek, a felkészítés arra a személyes interjúra, ami alapján a magyar hatóságok döntenek a státuszról. Ilyenkor fontos, hogy a történetet a nyelvi, kommunikációs nehézségek ellenére a menedékkérő összefüggően tudja előadni, és hogy a valóban érdemi részek kapjanak hangsúlyt.

Idén július végéig a csaknem négyszáz menedékkérő közül 124 ember vette igénybe az ingyenes jogsegélyt, közülük 21-nek az MHB a jogi képviseletét is ellátja. Pardavi Márta elmondta azt is, hogy források hiányában komoly problémát jelent az emberek szabadidejének kitöltése, azonban gyakran vannak projektalapon szerveződő előintegrációs tevékenységek, így például magyar nyelvet oktatnak, vagy szakképzésben részesülhetnek az érdeklődők.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy lényegesen több szociális munkásra volna szükség, hiszen rengetegen nincsenek is olyan lelki állapotban, hogy azonnal munkába tudnának állni. Példaként ő is a szomáliaiakat említette, akik egyébként simán megkapják a menekült státuszt, még nem volt olyan, akinek a kérelmét elutasították volna.

Elmondta azt is, hogy Magyarország egyelőre nem rendelkezik integrációs stratégiával a menekültek számára, de az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban dolgozik egy szakértői munkacsoport ennek megvalósításán, az előkészítésbe civilszervezeteket is bevonnak.