A Fortus nevében számláztam olajat

2008.02.17. 00:33
A kilencvenes évek második felében összesen több milliárd forint értékben állított ki hamis számlákat olajkereskedő cégek, köztük a Fortus Rt. nevében - állítja egy békéscsabai vállalkozó. Milecz Zoltán több közvetítőn keresztül kapta a megrendeléseket, a hamis számlákat legtöbbször budapesti plázákban adta át. Volt olyan is, hogy a beígért szatyor pénz helyett pisztolycsövet dugtak a szájába, mégis évekig űzte ezt a veszélyes ipart. Most megfenyegették, ezért úgy döntött, beszél arról, hogyan működött annak idején a legalsó, végrehajtói szinten az olajmaffia.

Az illegális olajüzletekről szóló cikksorozatunk előző részeiben arról volt szó, hogy az állam több mint ezermilliárd forintot bukott a kilencvenes évek legnagyobb bizniszén. Bemutattuk a kulcsszereplőket, és azokat az állami tisztségviselőket is, akik hivatalból kerültek kapcsolatba az olajmaffiával - így vagy úgy. Szó volt az olajszőkítésről, és más, fehérgalléros praktikákról is. Ezúttal egy békéscsabai vállalkozó történetét adjuk közre, aki saját maga kereste meg szerkesztőségünket azzal, hogy elmesélné mit művelt az olajos korszakban.

Először Békéscsabán, egy kisvendéglőben találkoztunk Milecz Zoltánnal, aki e-mailben kereste meg szerkesztőségünket. Az általa elmondottakról hangfelvételeket is készítettünk. A krimibe illő történetből kirajzolódó kép szerint Milecz az 1990-es évek második felében számlákat hamisított, amelyekkel ismeretlen megrendelői ismeretlen eredetű olajszállítmányokat legalizáltak a végfelhasználók felé. Az olajszámlagyáros Milecz egymaga 2-2,5 milliárd forintnyi hamis papírt ismert el.

Normális esetben ha egy cég olajat ad el, akkor kell hogy legyen bejövő számlája is, amely az olaj eredetéről tanúskodik. Ebben az időben valószínűleg úgy volt kereskedelmi mennyiségű üzemanyag bizonyos cégeknél, hogy arról nem volt bejövő számlájuk, ezért vették igénybe a számlahamisítók szolgáltatásait. Így a kimenő számlákat sem kellett beállítaniuk a könyvelésükbe, és az áfát sem kellett megfizetniük utánuk. Ugyanakkor a vevő az áfát visszaigényelhette, így a meg nem fizetett vámon és jövedéki adón túl az áfával is megkárosították az államháztartást.

Milecz Zoltán azt állítja, hogy a legtöbb hamis számlát a Fortus Rt. nevében adta ki. A Fortus Rt.-ről az Energol-ügy tárgyalásán kiderült: papíron, tehát az Energol könyvelésében fellelhető számlák tanúsága szerint több milliárd forint értékű olaj került tőle az Energolhoz. Ezek a számlák ugyanakkor a Fortus könyvelésében nem szerepeltek.

A Fortus egykori vezetői a bíróság előtt azzal védekeztek, hogy ismeretlenek visszaéltek az olajkereskedő cég nevével, hamis számlákat adtak ki a nevében. Milecz azt állítja, hogy ő 1996 után kizárólag Fortusos hamis számlákra állt rá. Azt nem tudja, hogy kinek a megrendelésére. A rendszerben csak a közvetlenül felette állót ismerte, akitől kapott egy Fortusos számlamintát, aláírásmintát, onnantől kezdve pedig csak az volt a kérdés, hogy mekkora mennyiségről állítsa ki a papírt.

Zoli néven futottam

Az alábbiakban a Milecz Zoltánnal készült több órás beszélgetés tömörített, tartalomhű átiratát olvashatják. Ebből kiderül, hogyan működött annak idején a legalsó, végrehajtói szinten az olajmaffia.

"Volt több neve is. Én Laudon Istvánként ismertem, de soha nem találkoztam vele. Zoli néven futottam, egy ember tudta a nevem és a címem, G. Sándor, akivel napi szinten tartottuk a kapcsolatot mobilon. De nem így kezdődött.

1995-ben elmentem egy cigánygyereknek vezetni, mert elvették a jogsiját. M. Mihály és az öccse, M. Zoli olajoztak, szőkítették az olajat. Voltak számlatömbjeik és bélyegzőik is. Ezekkel jártuk az országot, Miskolcra, Kaposvárra, az egész országba vittünk számlákat. Először csak a sofőrjük voltam, de egy idő után én kezdtem el írogatni, ez sima, egyszerű, mezei számlatömbbe ment. Aztán gondolt egyet a Misi, és kitalálta hogy én lehúztam őt. Befenyített, meggyanusított. Ez nem volt igaz, de ettől a perctől kezdve berágtam, és felhívtam mindenkit, hogy felejtsétek el a Misit, most már tőlem is lehet számlát venni.

Milecz Zoltán

Tőlem vették onnantól kezdve a számlákat. Aztán egy sráccal felmentünk Solymárra S. Jánoshoz, aki később öngyilkos lett. Solymáron a Sport utcában panziója volt. Ott laktunk a panzióban, két évig. Bejártunk Pestre, 1996 novemberétől 1998 szeptemberéig vittük a papírokat. Így ismertem meg G. Sándort is, számla kellett neki. Akkor, rajta keresztül hívott fel először a Laudon is, hogy neki komolyabb számla kell, nem ez a kézi kivitelezésű, hanem A4-es, nyomtatott.

Vettem akkor egy halál normális írógépet, kénytelen voltam megtanulni gépelni. Akkor még nem volt ennyire szoros elszámolású ez a dolog, be lehetett menni bármelyik nyomtatványboltba, vettem száz darab A4-es számlát, és kész. Azt írtam rá, amit akartam.

G. hozott egy bélyegzőlenyomatot, és hogy nekik ez kell, az kell, amaz kell. Hozott egy papírt aláírásokkal, nekem úgy kellett aláírni a számlákat. Majd kitalálták, hogy kell az egyszerűsített kísérőokmány is. Mindig mindent G.-nek adtam oda. Elvitte a számlákat, felvette a pénzt, jött vissza, kifizetett. Literenként nyolc forintért adtuk a számlát. Mindig a Duna Plázában, vagy a Pólus Centerben találkoztam vele. Ugyanis kétfajta számlát kellett csinálni: az egyikre átutalást kellett írni, ahhoz kellett az MKB-s papír, bégyegzővel, szárazbélyegzővel, mintha be lett volna fizetve. A készpénzfizetésihez ez nem kellett. Mikor átutalásos papír is kellett, a Duna Plázánál találkoztunk, mert ott volt MKB fiók.

Tárgyi emlékek

Laudonnal soha nem találkoztam személyesen, csak telefonon beszéltünk. G. állítólag Szentendrén adta oda a lányának a pénzt - ő mindig azt mondta, hogy rosszul lát, horgászik, nem ér rá, meg ilyenek. Volt olyan is hogy Békéscsabáról felvittem harmincezer literről a számlát, jöttem haza, és mondták hogy most azonnal kell nekik még egy számla, mert megint hozzák befele az anyagot.

A Fortus G.-vel jött be a képbe. Ő hozta a papírokat, hogy most ilyen kell, meg olyan kell, adószám, így kell aláírni satöbbi. Adott egy számlát, hogy így kell kinézzen. Megvolt a fejléc, határidők, mennyiség, liter, forint, nettó, áfa. Rá kellett írni, hogy továbbértékesítés esetén jövedéki igazolásra nem alkalmas. Aztán csináltattam egy ilyen bélyegzőt is, hogy ezt ne kelljen mindig kiírni.

Én csak a Fortusszal foglalkoztam 1996 után. Soroksári utas bélyegzővel, R. Róbertként vagy Sáska Lászlóként írtam alá. Laudontól hozott G. egy bélyegzőlenyomatot és egy eredeti Fortusos számlát, és az alapján lett a bélyegző megcsináltatva.

Kurva sok számlát adtam ki - szerintem olyan két-két és fél milliárd forintról biztos. Nyilván nem voltam egyedül, de én csak G.-vel tartottam a kapcsolatot, nem is kellett mindenkinek tudni mindenről. Engem felhívott G., vagy Laudon, és csak azt mondták be, hogy mondjuk X. Kft., ötezer, húszezer, harmincezer liter. Kinek mennyi. A maradék számlákat elégettem.

Úgy meg voltak csinálva ezek a papírok, hogy az APEH-es és a vámellenőrzésen simán átmentek, az összes létező papír megvolt mindenhez. Volt olyan, hogy a G. szólt nekem, hogy Százhalombattáról jön ki az anyag, és nekem be kellett diktálnom a számlaszámot, amelyik számlára meg fogom írni. Úgy tudom rengeteg téeszbe hordták az anyagot, de olyan szinten, hogy napi két-három tartálykocsival.

Annak idején például a Laudon mondta, hogy le kell menni Mohácsra, lesz ott egy tanker, el kell vinni. Vittük a számlát, mindent. Ott voltak a B. Csabiék - elmentünk a tankerrel Bácsbokodra egész pontosan. Az egy zsákfalu. Ott lehúzták rólunk ezt az olajat, és ez nekünk hárommillió kétszázezer forintunkba került.

Nagyon okos dolog volt, el kell ismerni, tényleg profin volt megcsinálva. Bementünk a téeszbe, leengedték az olajat a tartályba a föld alá. Tél volt, este volt, sötétben és ködben. Megmutatták a pénzt egy szatyorban, mehetett lefele az olaj - ezzel semmi gond nincs, ez így működött. Utána beültem a B. autójába, és akkor egyszer csak azt halljuk, hogy lőnek. Mi a kurva isten fasza? B. egyből a számba rakta a pisztolyát, hogy ez lehúzás. De ők ezt nem tudták! A lényeg, hogy az egyik srác eltűnt a pénzzel, miközben az olajat leengedték.

Ezután ott ültünk Mohácson egy kuplerájban két napig, ki sem mehettünk. Úgy volt, hogy össze kell szednünk hárommillió kétszázezer forintot. Csak aztán kiderült, hogy nem mi voltunk a hunyók ebben az egészben, de ha már ott vagyunk, fizessünk legalább nyolcszázezret. Senki nem tudott megmozdulni sem, de aztán egy tótkomlósi faszi hozott nyolcszázezer forintot. Ezután neki ingyen csináltam a számlákat.

Eltelt egy év, és B. felhívott, hogy Kalocsán van egy autós üzlet, hogy érdekel-e? El is mentem hozzájuk, és küldött valakit, aki elhencegett vele, hogy ők szoktak ilyen lehúzásokat csinálni, tavaly is volt két hülyegyerek, jól leszopatták őket, mert elszaladt. Nem ismert meg. Mikor végeztünk a dologgal, amiből persze nem lett semmi, elmondtam neki hogy az egyik hülyegyerek én voltam, akit lehúztatok. Aztán vettek egy autót a nevemre, és mindenféle grimbuszt csináltak vele. Leküldtem két srácot Kalocsára, hogy menjenek beszéljenek ezzel a droiddal, hogy álljon le.

A fenyítés most kezdődött nemrégen. B. Csaba meg az A. Laci, anyáméknál megjelentek. Elkezdtek fenyegetni, hogy bebuktatnak, és hogy én fogom elvinni a balhékat - nem is lakom otthon pillanatnyilag. Mondtam nekik hogy ha rámveritek a balhét, akkor én is lépek, ezért van az, hogy mi most itt beszélgetünk."

Lelőtték azt a faszit

Hogy a régi olajos ügyekkel, vagy más balhékkal zsarolták-e meg Mileczet, arról nem akart beszélni. Mindesetre az olajos történet alátámasztására Milecz egy marék megkopott bélyegzővel ajándékozta meg az Index újságíróit: Fortusos nincs köztük, de az emlegetett MKB-s szárazbélyegző igen. Mikor ezt kevésnek találtuk, találkozót egyeztetett az Egerben élő G. Sándorral, akivel a számlabiznisz megszűnése óta nem találkozott. 2008. január 31-én a délutáni órákban, az egri Tesco étteremrészén találkozott az idősödő, egykor állítólag rendőrként dolgozó férfivel, találkozásuknak távolról az Index újságírói is szemtanúi voltak. Milecz hangfelvételt készített a beszélgetésről, amit az Index rendelkezésére bocsátott.


Hallgasson bele Milecz Zoltán és G. Sándor beszélgetésébe
- részletek a rejtett hangfelvételből

A hangfelvétel tanúsága szerint Milecz azt mondta G. Sándornak - aki a beszélgetés elején kikapcsoltatta vele a mobiltelefonját -, hogy megkereste valaki, és új számlaüzletet ajánlott, ezért szüksége volna a régi Fortusos kontaktokra, és Laudonnal is fel akarja venni a kapcsolatot. G. ettől eléggé megrémült, és fél órán keresztül próbálta lebeszélni egykori üzlettársát az ötletről. A Fortusról annyit mondott, hogy ő és Laudon is ismertek "egy fazont, aki bejárt oda", de a telefonszáma már nincs meg, ahogy papírokat sem őriz, mindent elégetett.

"Kicsit örülök is hogy megúsztam" - mondta G. Sándor Milecznek. "Lelőtték azt a faszit, a Fortus elnökét, néhány hónappal azután, hogy megbuktunk az utolsó papírral. Még mutatták a kapuját is. Csak hogy érezzed a súlyát ennek a dolognak."

A beszélgetés során G. úgy emlékezett, hogy az Orbán-kormány volt hatalmon, és Simicska Lajos volt az APEH elnöke, amikor vége lett a számlabiznisznek, mert a hatóságok keményen rászálltak ezekre az ügyekre. Ezután "mindenki igyekezett maga körül elvágni a szálakat. Mindenki igyekezett magát körbevenni valami kerítéssel: kis kerítéssel, közepes kerítéssel, nagy kerítéssel, kővel, vassal..."

A titokzatos Laudonhoz nem sikerült elérhetőséget szerezni G. Sándortól. G. azt mondta Milecznek, hogy már a telefonszáma sincs meg, és az illető különben is mindig bujkálós volt, "te is szereztél neki többször telefont, kártyát". Három-négy éve találkozott utoljára vele, de társaságban már akkor is úgy tettek, mintha nem ismernék egymást.

G. ezután hosszasan szabadkozott az agresszíven érdeklődő Milecznek: nem tud, és nem is akar segíteni, de "őszintén mondom neked, aggódom, imádkozom érted, pedig nem szoktam imádkozni. Ahogy te engemet meg tudtál találni, téged is meg tudnak találni. Ne menj bele."

Független magánkereskedő

A Fortus Rt. 1995. szeptemberében alakult Szegeden, 55 százalékban a Magyar Villamosművek (MVM), 45 százalékban a Gyurcsány Ferenc cégcsoportjába tartozó Altus Rt. tulajdonaként. Az Altus 9 millió forint készpénzzel szállt be, az MVM pedig, melynek ekkor Apró Piroska, a jelenlegi miniszterelnök anyósa is tanácsadója volt, a vállalkozásba apportálta volna a Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tárolóit, de ezt az Állami Számvevőszék 1996. decemberi jelentése megakadályozta.

A tározókat valamivel korábban négymilliárd forintnyi közpénzből hozta létre a magyar állam, amihez a Magyar Fejlesztési Banktól vett fel hitelt, mely banknak akkoriban Apró volt az elnöke.

Az MVM tett még egy nagylekű gesztust az apporton túl is: a részvénytársaság alapító okirata öt százalék osztalék-, és szavazatelsőbbséget biztosított az eredetileg kisebbségi tulajdonrésszel bíró Altus Rt.-nek. Ha sikerült volna apportálni az állami pénzből épült olajtározókat, 9 millió forintos befektetéséért mintegy 120 millió forintos részvényesi jogok illették volna meg az Altust. Az MVM arra hivatkozott, hogy az olajtározók működtetése gondot jelent számára, ezért partnert kellett keresni az üzemeltetésükhöz.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a HVG-nek nyilatkozva viszont aggályosnak nevezte, hogy a közpénzből épült tározók minden haszna a Fortust gyarapította volna.

A Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tárolói

Sáska László, a Fortus utolsó vezérigazgatója (azelőtt a MOL kereskedelmi igazgatója) az Indexnek most azt mondta, hogy a Fortus így is megfelelő mennyiségű tározókapacitást birtokolt, 1997. tavaszáig bérelt és üzemeltett tárolókat a tiszai és dunai erőművekben is. Addig és azt követően is szállított olajtüzelésű erőművekbe tüzelőolajat, valamint beszállítója volt a legtöbb cukorgyárnak, papírgyáraknak, valamint a beremendi és a váci cementgyáraknak is. Sáska szerint 1999-ben a Fortus saját olajszármazék importja meghaladta a százezer tonnát.

A Fortus neve az Energol-ügyben is felbukkant, kiderült, hogy több milliárd forint értékű import kőolajszármazék papíron a Fortustól került a céghez. A Fortus a bíróság előtt azzal érvelt, hogy visszaéltek a cég nevével. Sáska László az Indexnek is hangsúlyozta, hogy 1997 és 2001 között számos alkalommal a hatóságokhoz kellett fordulniuk, miután tudomást szereztek arról, hogy a Fortus nevében ismeretlenek számláznak, és áfacsalásokat követnek el. Az APEH és a nyomozó hatóságok minden esetben alátámasztották a Fortus igazát.

Gyurcsány Ferenc felügyelőbizottsági tag, és Jagiellowicz Györgyné, a cég első elnöke (ma az Altus elnöke) ugyanakkor, 1997. április 21-én távoztak a Fortustól, néhány nappal az Energol-ügy kipattanása előtt. Jagiellowiczné utódjára, Sáska Lászlóra 2003-ban ismeretlenek hatszor rálőttek rákosligeti otthona előtt. Ő az Indexnek azt állítja, hogy ennek semmi köze nem lehetett a Fortus Rt. olajkereskedelmi ügyleteihez. Az indítékra azóta sem derült fény, a tettesek ismeretlenek maradtak.

A Fortus Rt. végét Sáska szerint a piaci környezet átalakulása okozta. Az ezredfordulóra megszűnt a szabad felvásárlás lehetősége a finomítóktól. A Slovnaftot megvette a MOL, a Totalt felvásárolta a Shell, az Aralt pedig az ÖMV. A Fortus, mint "független magánkereskedő" létjogosultsága megkérdőjeleződött, 2004. december végén döntöttek az átalakításról. Jogutódja a később Fortofisznak átkeresztelt Erzsébet Invest Ingatlanhasznosító Kft., és a felerészt egy ciprusi offshore cég, felerészt Sáska László tulajdonában lévő Fortus Kft. lett.