Gyurcsány szemöldökén a szénpor

A Himnusz elhangzása után feszült csend. (Gyurcsány Ferenc kijelölt kormányfő szívére tett kézzel énekli a szöveget, biztosak lehetünk benne, hogy az államigazgatásban hamarosan az utolsó minisztériumi fogalmazó-helyettes is követi a példát.) Órákkal az események után nehéz rekonstruálni, hogy néhány másodpercig, fél percig, esetleg percekig tartott a kínos incidens. Nekünk, az 54. bányásznap hivatalos megnyitóünnepségén résztvevőknek, óráknak tűnt.

fotó: Barakonyi Szabolcs

Kilenc ember ül az emelvényen, vállaik összeérnek, izzadnak, egy volt szovjet tagköztársaság nemzeti felszabadítási frontjának tűnnek. Nem lepődtünk volna meg azon, ha a dorogi József Attila Művelődési Ház színháztermébe Kiss Péter álarcos fegyveresei rontanak be, Gyurcsányt hátrakötözött kézzel vezetik el, majd az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkára ragadja meg a mikrofont és az ünnepi beszéd megtartására felkéri az addig a függöny mögött lapuló Kiss Pétert.

Mindenki megkönnyebbült, amikor a konferanszié végre bejelenti a Pánczélné Vikári Ildikó vezette kórust.

Ó, azok a bányászszervezetek

"Öreg bányász lement a csárdába, hej-hej-haj, Fél liter bort hoz az asztalára, hej-hej-haj." A szöveg további részeiből kiderül, hogy mindez délután történt, és az öreg bányász este fél tízkor még lemegy a bányába szenet fejteni. Burány Sándor foglalkozáspolitikai és munkaügyi miniszter arcizma megrándul. A vendégek bemutatásánál kiderül, hogy a bányászszervezetek száma a bányák bezárásával egyenes arányban nő. Egyesület, szövetség, klub, szakszervezet, satöbbi. A helyzetet jól jellemzi, hogy az emelvényen a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökének már nem jutott hely. (Félreértések elkerülése végett: nem hiányzott.)

A bányászszakszervezet elnöke büszke arra, hogy bánya nélkül is megünneplik a bányásznapot. Az ajkai, borsodi, dorogi, mecseki, tatabányai szénmedencénél "lefordított bányászkalapács került az aknára", ezért nincs más, megköszöni a helytállást azoknak, akik "a széncsaták hősei voltak, majd kisebb odafigyelés mellett biztosították az ország energiaellátását". Az elnök két adatot is említ, mindenki értelmezze úgy, ahogy akarja: a nyugalmazott és aktív bányászok száma több mint százezer, a föld mélye jelenleg is 700 milliárd forint kincset rejt. Ekkor kapja meg a szót Gyurcsány Ferenc.

Munkásemberek vagyunk

Jó szerencsét, köszöntek neki, ahogy az emelvényre közelített, de egy percig sem gondolta, hogy a szerencsében kéne bíznia, mondta. Nem kell szégyellni, hogy munkásemberek vagyunk, és azt sem kell szégyellni, ahogy a bányásznótában hallotta, hogy megiszunk fél litert bort. És megengedhetetlen, hogy egy gyerek azt mondja: "Nekem bányász volt a papám, ezért nem tudok továbbtanulni". Vagy: "Nekem nincs apukám, mert bányász volt". Úgy fejtik a bányát is, mondja Gyurcsány, vagyis az aknát, a tárnát, vagy "hogy a jó égbe kell azt mondani", ahogy az országot építjük. "Egy normális országban mindegy, hogy valaki a Nyírségben vagy a II. kerületben születik." "A bányászokban az a jó, hogy csapat."

Gyurcsány is volt bányász addig, amíg be nem festette a szemöldökét a szénpor. Engedélyt kér a hallgatóság férfitagjaitól a visszategezésre, ők is visszategezhetik majd a beszéd után. Magyarország nem a Kossuth térből és az azt körülvevő húsz utcából áll, egy fantasztikus országot építenek most nekünk, ahol a sorsunkat nem kell a jó szerencsére bízni. "Hát, jó szerencsét, bányászok."

Ebben az utolsó mondatban volt egy kis hetykeség, látjátok, milyen klassz kis keretes beszédet rittyentettem nektek papír nélkül?

"Süket duma" - mondja az előttünk álló bányász inkább magának. Na, hát ezért nem mehet biztosra az Orbán Viktor nevű 2006-ban, ezt mindenki fogadja vérmérséklete szerint.