Pompás szórakozás Gyurcsány Ferenc blogja

2006.02.01. 12:16
Mi az eredménye, ha egy miniszterelnök közel akar kerülni a fiatal, internetező választókhoz, és a kor szellemének megfelelően blogot indít? A magyar történelem első online kormányfőjének induló blogját tűztük a klaviatúra hegyére.

Néz Gyurcsány Ferenc, baromi intenzíven néz, akkora erővel, hogy azzal a pillantással egy háziszárnyast is rá lehetne venni arra, hogy mondja ki, hogy Deutsch-Für Tamás, de az egész erőfeszítés kicsit hiábavalónak tűnik, mivelhogy egy kikapcsolt monitort bámul szegény. De ez nem szegi kedvünket, hiszen a drámai fény-árnyék hatásokkal operáló, egy kommunistagyanús fikuszt és egy több mint gyanús reluxát is felvonultató fotó a magyar nemzet történetének első miniszterelnöki blogját díszíti.

Mondogassák kicsit magukban: blogol a miniszterelnök!

Ferenc is ezt mondogathatta magában, mert a beköszöntő post (vagyis blogbejegyzés) első bekezdésében ötször süti el a blog szót. Tartalmilag még szarabb a helyzet, merthogy a Vörös Nábob nem kevesebbet állít, mint hogy ő valójában egész életében blogolt. Ha a tanácsadói jobban rámentek volna az első választókra, nyilván az is kiderülne, hogy egész életében gördeszkázott, az őszödi kormányüdülőt egy félcsőben lízingelte vissza, a KISZ átalakítása közben Bacardi Breezert hányt a haverjai ölébe, és a skacokkal éppen Avril Lavigne-ra recskáztak, amikor eszébe jutott az európai értelemben vett szociáldemokrácia szókapcsolat.

De ne siessünk annyira előre, mert Minden Idők Legpaposabb Szocialistája már a rém kínos nyitó bekezdés előtt jól tökön rúgja magát a „Kedves Netpolgár!” megszólítással. Kedves Netminiszterelnök! A netpolgározásnál már tényleg csak egyetlen kínosabb létezik, a netriótázás. Egy potenciális fiatal szavazóbázist lenetpolgározni olyasmi, mint dakotázni, vagy brazilgépsorozni egy cigánykongresszuson. Mi ennek persze csak örülünk, hiszen nincsen szívmelengetőbb az álfiatalosműszleng-használóknál.

Ferenc a nehézkes kezdés után hamar belelendül, és olyan gyöngyszemekkel szórakoztatja a bizonytalan pártpreferenciájú netriótát, mint hogy ő ki nem állja a szervilis beosztottakat, tehát nem a beosztottai szervilizmusa miatt van az, hogy hetekkel később is felidézik a legjobb benyögéseit, amiket ő élőszóban történő blogolásnak nevez. Minden eddiginél jobban irigyeljük a miniszterelnöki kabinetet.

A kormányfő később elmagyarázza, blogjának lényege, hogy kis, személyes történetekkel árnyalja a róla bennünk élő képet. Ezután nem árul el egyetlen személyes részletet sem, és elköszön, felajzott állapotban hagyva az olvasótábort. Remek szerkesztői trükk! Útravalónak még kapunk egy mellbevágóan éleslátó gondolatot: „...egy ország miniszterelnöke akkor is miniszterelnök, amikor épp egy hivatalos, félhivatalos vagy nem hivatalos program »civil« részén veszt rész.”

Erős kezdés, várjuk a folytatást. Most még nem dőlt el semmi, a következő napokban derül ki, hogy az elkövetkező két hónapban napi kenyerünk lesz-e Netpolgár Ferenc blogja. Ja, és érdemes megnézni a kommenteket. Az első tízet valószínűleg Gyurcsány anyja, felesége, gyermekei és közeli jóbarátai írták, vagy mi vagyunk betegesen rosszmájúak.

Búcsúzó kívzkérdésünk: mi lehet annak a Petinek a vezetékneve, aki ezt írta be: „Én is alig vártam. Nem hiába olvasom a reggeli újság helyett!”