A per: akinél nehéz mélyebbre süllyedni

A Nagy Imre-per negyedik napja

2008.06.11. 22:56
Ötven évvel ezelőtt tartották Nagy Imre perét a budapesti Katonai Bíróságon. Ebből az alkalomból most először a teljes hangfelvétel nyilvánosságra kerül a Centrális Galériában, ahol a korabeli elhangzás időpontjában játsszák le a felvételeket hétfőtől a vasárnapi ítélethirdetésig. Csütörtökön kezdés 9:30-kor, zárás 20:30-kor. Mink András történésszel elemeztük a negyedik tárgyalási nap eseményeit, köztük azokat, amiket érdemes élőben meghallgatni.

A negyedik napon a tanúkat Maléter Pállal kapcsolatban hallgatták ki, aki a forradalom utolsó napjaiban hadügyminiszter volt, de paradox módon sok köze nem volt az eseményekhez.

13:10 és 14:10 között – ötven éve és most, a Centrális Galériában (Arany János utca 32.) is – szünet lesz, a tárgyalást ezen kívül még két kisebb szünet szakítja félbe. Kezdés 9:30-kor, zárás 20:30-kor.

A csütörtöki nap részletes forgatókönyvét itt olvashatja>>>

A negyedik tárgyalási nap jelentősége A negyedik napon kizárólag Maléter Pálra, a Kilián laktanyára, a Kilián és a Corvin köz viszonyára, az ott zajló eseményekre vonatkozó tanúkihallgatások zajlottak le. A per koncepciójában az “ellenforradalom katonai szárnyának” a földerítése, föltérképezése volt jutott a csütörtöki tárgyalási napra.

Lázadó katonák nélkül nincs puccs. Rendes és veszélyes ellenforradalmi szervezkedés ugyanis nem létezhetett volna, ha annak nem lett volna meg a fegyveres bázisa, azok a tisztek, és vezetők, akik áruló módon átállnak, és ezáltal fegyvertelenné, kiszolgáltatottá teszik a néphatalmat. E katonai összeesküvés vezetésének szerepét akarták ráhúzni Maléterre, a tanúvallomások segítségével. Azt akarták bizonyítani, hogy már kezdettől szabotálta és akadályozta a felkelés leverésére irányuló erőfeszítéseket, titokban Nagy Imrével tartott kapcsolatot, az érkező parancsokat pedig negligálta.

A vád szerint akadályozója volt annak a katonai akciónak is, amely október 30-án arra irányult volna, hogy a Corvin közi “ellenforradalmi” fészket közös szovjet-magyar hadművelettel felszámolják. Valójában a készülő támadást Nagy Imre állíttatta le, hiszen ekkor már tűzszünet volt érvényben, és megállapodás született arról is, hogy a szovjet csapatok elhagyják Budapestet. Maléter egyébként azt sem tudta, hogy ilyesmi készül.

Maléter Pál a perről készült, soha be nem mutatott propagandafilmen

Az ő sorsának páratlan, igazi, és még a többiekéhez képest is egyedi tragikuma, hogy neki személy szerint még annyi köze sem volt mindahhoz, ami 1956-ban, a forradalom előtt és alatt történt, mint bárkinek a tárgyalóteremben. A szereplőkkel korábban soha nem is találkozott, volt olyan “összeesküvőtársa”, akit a tárgyalóteremben látott először életében. A forradalom előtt egy nem fegyveres alakulat, a bányász- és építőcsapatok parancsnoka volt (vagyis olyan sorkatonáké, akik nem fegyveres szolgálatot végeztek, hanem a termelőmunkában kellett domborítaniuk) ezredesi rangban, (ez nyilvánvalóan parkolópályának számított egy katonai karrierben, pláne egy volt partizánnak, aki 1944-45-ben még az Ideiglenes Kormány testőrségének a parancsnoka volt).

Ezen munkáscsapatok központi intézménye volt Budapesten a Kilián laktanya, ahol a forradalom kitörésekor a teljes fegyverzet, néhány géppisztoly, volt. Maléter a forradalom első nyolc napját lényegében a Kilián laktanya hatalmas tömbjébe bezárva töltötte, az eseményekre maximum a szemben lévő Corvin közig volt, a szó szoros értelmében, rálátása. Valójában azt sem tudta igazán, mi folyik a városban. Mivel a Corvin köz egy kiemelt helyszín volt, a forradalom sajtója révén emelkedett ki az ismeretlenségből.

A teljesen szétesett honvédelmi minisztérium, a lejáratódott volt sztálinista főtisztek távozása/szökése/menekülése után alig volt olyan ember, akit Nagy Imre figyelmébe lehetett ajánlani. Maléter újonnan szerzett hírnevén kívül mellette szólt a közismert becsületessége és a végtelen megbízhatósága, no meg, hogy partizán múltja miatt tudott oroszul is. Így nevezte ki Nagy Imre honvédelmi miniszterré, egyetlen ténykedése pedig az volt, hogy elment Tökölre, ahol a szovjetek november 3-án este letartóztatták. Legközelebb a tárgyalóteremben került elő, 1958-ban.

Miért nem csináltak külön pert Maléternek, hiszen annyira kilóg a Nagy Imre-perből 1957 tavaszáig fontolgatták egy külön monstre katonai per megrendezését, amiben Maléter, Kopácsi Sándor és Király Béla képviselték volna az ellenforradalom katonai bázisát, de Király Béla ekkor már Amerikában volt, és különben is úgy találták, hogy a Nagy Imre-per féloldalas lenne fegyveresek nélkül. Maléter igazából Király Béla helyébe lépett: mivel előbbi nem volt kéznél, ezért őt kellett halálra ítélni, hiszen valakinek bűnhődnie kellett az “árulásért” a fegyveres erők soraiból is.

Nagy Imre és Maléter viszonya a perben A két ember korábban lényegében soha nem találkozott, Maléter kinevezésekor öt percet sem beszélgettek, de ők ketten voltak azok, akik, más okból ugyan, de kitartottak az ártatlanságuk mellett. Maléter keddi vallomásában például említette, hogy ő meggyőződéses kommunista, és Nagy Imréről is úgy tudta és tudja, hogy az, ezért megbízott benne. Ilyen értelemben láthatatlan módon, szinte a semmiből, de teremtődött egy belső kapcsolat a két ember között.

Maléter hite ártatlanságában és felmentésében A viselkedésén végig érződött, hogy a lelke mélyén azt hitte, egyszerű tévedésről van szó. Akkor kezdhetett rosszat sejteni, amikor sorra léptek föl a tiszttársai, akik egyre-másra meghazudtolták az állításait. A legnagyobb megdöbbenést Uszta Gyula színrelépése okozta. Ők társak voltak a partizánkodásban a háború idején, és bár volt köztük valami feszültség az 50-es években – Uszta gyorsabban haladt a ranglétrán –, végig maradt köztük valami emberi, félig-meddig baráti viszony.

Maléter felidézi, hogy egy időben a feleségeikkel együtt jártak moziba. Ehhez képest Uszta nem egyszerűen sugalmaz, és kontrázik a vád szólamainak, hanem a legdurvább és legnyilvánvalóbb hazugságokat és rágalmakat szórja, például: Maléternek köze volt a Köztársaság téri pártház ostromához. Egy másik tiszt, Egervári pedig azt állította, hogy Maléter parancsot adott a légvédelemnek, hogy készüljenek fel a Molotov-koktélos ellentámadásra.

Maléter nem véletlenül mondja erre megrökönyödve, hogy ennél nagyobb hülyeséget még életében nem hallott. Ezekből a jelekből viszont már érzékelnie kellett, hogy tudatosan és eltökélten meg akarják ölni. A volt honvédelmi miniszter elődje, Janza Károly is sunyi módon igyekszik rátolni mindenért a felelősséget, még olyanokért is, amit Maléter parancsba kapott Janza minisztériumától.

A Kádár-rezsimet támogató tanúk felkészítéséről Uszta bosszúszomjas, és pártfeladatnak tekinti, hogy minden módon befeketítse Malétert, hogy a kádári ellenforradalmi koncepció számára rendelkezésre álljon egy áruló a fegyveres erőktől is, nem kellett külön felkészíteni. Janza védi magát, hiszen teljes inkompetenciáról és impotenciáról tett tanúbizonyságot október 23-a után, kétértelmű parancsokat adott, majd lényegében elszaladt. Így neki is eminens érdeke, hogy saját gyatraságát és gyávaságát egy összeesküvés-elmélettel leplezze.

A többiek, mármint azok a tisztek, akik nem vádlottként tesznek vallomást, teljesítik az utasítást. Több jel arra mutat, hogy többek esetében felkészítés előzte meg a szereplésüket.

Mit érdemes meghallgatni? Embernek nehéz annál mélyebbre süllyedni, ahogy Uszta viselkedett a tárgyaláson (14:10-től 15:05-ig), amint bevonult a díszegyenruhájában, csizmájának csikorgó lépteit hallani a fölvételen, és valami elképesztő primitív modorban és stílusban darálja a hazugságait, többször saját magába is belegabalyodva, olyannyira, hogy az olykor érezhetően még ennél a vérbírónál is kiverte a biztosítékot.