A roncsautók fele feketebontókban végzi

Végre megszabadulnánk öreg autónktól, amire csak fizetni kell egy csomó adót, zabálja a benzint, és megbízni se lehet benne, ki tudja, mikor esik szét alattunk. Ha elvisszük egy hulladékfeldolgozóba, jó esetben 10 forintot kaphatunk kilójáért, ha illegális feldolgozót találunk, a vas világpiaci árának függvényében ez az ár akár háromszorosára is nőhet, de gazdagok így sem leszünk. Aki hajlandó kicsit többet foglalkozni öreg járművével, felkereshet egy autóbontót, ott megszabadítják a még használható, piacképes alkatrészektől, a többi mehet tovább a hulladékfeldolgozóba.

Becslések szerint a hulladék járművek legalább felét illegálisan semmisítik meg. Nézzük a hivatalos utat. A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) listája tartalmazza a regisztrált bontási tevékenységet végző cégeket (xls).

Elaggott autónkkal legálisan két irányba indulhatunk. Az egyik lehetőség, hogy egy autóbontóba visszük, ahol kiszerelik belőle az értékesíthető alkatrészeket (ez nem feltétlenül jelenti a még ép, használható alkatrészeket, itt is a piaci igény diktál), a maradékot hulladékfeldolgozókba szállítják. A jobban felszerelt bontók fel vannak készülve arra, hogy elkezdjék a jármű bontását, rendelkeznek a megfelelő gépekkel ahhoz, hogy környezetbarát módon távolítsák el a veszélyes anyagokat, illetve olyan eszközeik is vannak, amelyek gazdaságosabbá teszik a szétszerelést és a hulladékfeldolgozóba szállítást.

A másik lehetőségünk, hogy rögtön hulladékfeldolgozóba visszük a járművet, ahol szintén megvan a megfelelő technológia a veszélyes anyagok eltávolítására, illetve az alkatrészek újrahasznosítására. Az autó tulajdonosa, bármelyik lehetőséget választja, a leadáskor megkapja az átvételi igazolást, amivel az okmányirodában el tudja intézni a járműnek a forgalomból való végleges kivonását. Az autó átvételekor ellenőrzik és kivágják az alvázszámot, az NKH-nak a rendszám és a dokumentáció mellett azt is át kell adniuk.

Az egyik út: autóbontó

Az autóbontással foglalkozó Automandy Car telephelyére a beérkezett járművet először szárazra fektetik, ami azt jelenti, hogy egy speciális gép segítségével eltávolítják a veszélyes folyadékokat, mutatja be a folyamatot Kovács Gyula, a cég ügyvezetője. Tehát a fékfolyadékot, fáradt olajat, sebességváltó-olajat, gázolajat, illetve benzint, a hűtőfolyadékot és az ablakmosó folyadékot vákuumos technikával külön hordókba szivattyúzzák. Ezután leszerelik a kerekeket, eltávolítják az üveget, a műanyagot, a textileket, így a járműben nem maradnak veszélyes anyagok, ezek egy részét a szerződött partnerek szállítják el, és veszélyes hulladékként feldolgozzák.

Ha az autó használható és piacképes alkatrészeket tartalmaz, ezeket kiszerelik, osztályozzák és raktározzák. A hasznosításnak ez a módja kifejezetten környezetbarát, ráadásul a következő tulaj olcsóbban jut hozzá, ha pótolni akarja autója egy darabját. Ezután döntenek a végleges bontásról: kitépik a motort, esetleg kiszerelik a futóművet, majd összepréselik a járművet, így a szállítás a hulladékfeldolgozóba sokkal hatékonyabb.

A másik út: hulladékfeldolgozó

A másik lehetőség közvetlenül egy hulladékfeldolgozó felkeresése. Az Ereco Zrt. telephelyén végignéztük, hogyan válik egy autó apró fémcafatokká; természetesen csak azután, hogy az egyéb anyagokat eltávolították belőle. Első lépésben itt is a folyékony dolgokat eresztik le, majd kiszerelik az akkumulátort, szétbontják a műanyag és textilrészeket, leszerelik a gumikat, az üveget, míg az autónak már csak a fém alkatrészei maradnak csupaszon, magyarázta Vitányi Márton, az Ereco környezetvédelmi vezetője.

Az eljárás eddig a pontig majdnem teljesen megegyezik a bontóban látottakkal, csak itt erősebb gépek dolgoznak, mivel lényegesen több autót bontanak. A feldolgozók forgalma nyár végén ugrásszerűen visszaesett, ugyanis szeptemberre jelentősen csökkent a vas világpiaci ára, így fémkereskedők se tolonganak a kapuban az eladó lomokkal.

Az üvegnek és a guminak semmi esélye

Az autókból eltávolított veszélyes folyadékokat, innen is egy erre engedéllyel rendelkező cég elszállítja, de például az akkumulátorok már külföldre kerülnek. Úgy tudjuk, Szlovéniában és Ausztriában működnek olyan üzemek, ahol a savat és az ólmot megfelelően tudják kinyerni az elhasználódott akkumulátorokból, Magyarországon még nincs erre szakosodott cég, az engedélyezés ugyanis rendkívül bonyolult.

Forrásaink szerint nem kifizetődő a gumival való foglalatosság sem. A leszerelés időigényes, és nyereség nem származik belőle, ingyen szállítják el, de olyan is volt, aki azt mondta, a feltételek folyamatosan változnak, gyakran tudnak gumikat értékesíteni. Az üveg alkatrészek hasznosítása egyelőre szintén megoldatlan, így Magyarországon az újrahasznosítás helyett ezek is hulladéklerakóba kerülnek. (Művészi beállítottságú videós kollégánk ezt végzetes hibának tartja, szerinte méregdrágán eladható dizájnbútorok alapanyaga lehetne.)

A műanyag akár hasznos is lehet

A műanyag újrahasznosítása ugyan elvileg lehetséges, de a rendszer a régi autóknál még nem tökéletes. A különböző összetételű, korú és időjárási hatásoknak kitett alkatrészeket más-más eljárással lehet csak feldolgozni, így a legnagyobb részük hulladéklerakóban végzi. A Mandycarnál azonban láttunk érdekes újrahasznosítási lehetőségeket, amelyek ugyan nem terjedtek el széles körben.

Itt a műanyagokat, például a lökhárítókat, műszerfalakat ledarálják, és kerítésoszlopot készítenek belőlük. A PVC alkatrészekből, ilyen például a kábelrendszerek szigetelőanyaga, kültéri használatra szánt járdalapot gyártanak egy hevítés nélküli eljárással. A PVC hulladékok hőkezelése ugyanis a mérgező gázok keletkezése miatt be van tiltva. Lerakásuk éppen ezért veszélyes, hiszen ha felgyulladnak, súlyos környezeti katasztrófát okozhatnak.

A Gépjárműbontók Országos Egyesülete az ipari termékek újrahasznosításában akarja támogatni tagjait, mondta el Kovács Gyula, a szervezet alelnöke. Tagjaiknak támogatási rendszert dolgoznak ki, hogy segítsék a gyártáshoz szükséges berendezések megvásárlását, ehhez állami támogatásra is számítanak, hiszen az újrahasznosítással csökkentik a környezetkárosító anyagok mennyiségét.

Európa nyomában

Jelenleg az EU előírásai szerint egy jármű bontásakor annak 85 százalékát kell újrahasznosítani. Hivatalosan ezt teljesítik is a magyar bontókban, több forrásunk ugyanakkor azt állította, hogy átlagban 60 százalékos ez az arány, ami egyébként hatalmas előrelépés a korábbiakhoz képest. A Magyarországon alkalmazott eljárásokra azonban mindenképpen figyelni kell, mert az EU 2015-re a 95 százalékos újrahasznosítási arányt tűzte ki célul.

Ennek eléréséhez az újabb járműveknél az EU már azt is előírja, hogy a gyártáskor kóddal kell jelölni az egyes műanyagtípusokat, így a bontáskor gyakorlatilag százszázalékos lehet az újrahasznosítás. Ezek a környezetvédelmi előírások természetesen azt is jelentik, hogy az autógyártókra többletköltség hárul, amit végül jellemzően a vásárló fizet meg. És ekkor még ki se tértünk az egyre szigorodó biztonsági előírásokra.

Fémfecni a kaszniból

A lecsupaszított autó ezután megy a shredderbe, egy óriási darálóba. A vázat azért előkészítik, a túlságosan nagy darabokat még egy elődaráló aprítja, ezután kerül a shredderbe. Bár a rendszer gépesítve van, a shreddernél dolgozik egy kezelő, aki figyeli az óriási fémkupacból bedaruzott adagokat, és jelzi a daru kezelőjének, ha nem megfelelő méretű tárgy kerül a rendszerbe.

A folyamat lényege, hogy a fajsúly és mágnesesség alapján szétválogatott fémeket megfelelően elő tudják készíteni az acélművekben történő feldolgozáshoz, azaz hogy minél tisztább végtermék kerüljön ki a shredderből (alumínium, réz, vas). A hatékonyság javítására a már leválogatott, feldarabolt és futószalagon kijövő fémdarabokat még emberi erővel újra ellenőrzik.

Minél tisztább anyagot képes egy hulladékfeldolgozó produkálni, annál nagyobb bevételre számíthat, hiszen ezek a cégek alapvetően a fémek értékesítéséből élnek. A shredderből kikerülő fémek 99 százalékos tisztaságúak. A jövőben az iparág egyébként egyre nagyobb hangsúlyt kaphat, az apadó nyersanyagforrások egyre fontosabbá teszik a másodlagos feldolgozást.

Az illegális bontókkal kell versengeni

A piaci verseny már most is nagy, a legális és az illegális feldolgozók, bontók versengenek egymással, az engedéllyel rendelkező cégek ugyanis teljesen le tudnák fedni a magyar piacot. Forrásaink szerint a hatósági ellenőrzés nem működik hatékonyan, az illegális bontókat egyszerűen nem találják meg, pedig becslések szerint a százezret is megközelítheti azoknak a járműveknek a száma, amelyektől nem a legális utak valamelyikén válnak meg a tulajdonosok.

Ebbe beletartoznak a lopott autók, azok a külföldről érkezett járművek is, amelyek nem megfelelő dokumentációval lépik át a határt, illetve azok az autók, amelyeket házilag vagy illegális műhelyekben szednek szét. Semmiféle statisztika sincs arról, hogy ezeknek mi lesz a sorsuk. A legjellemzőbb az, hogy az utak mellett hagyják az üzemképtelen járműveket, amelyek egy idő után elkezdik károsítani a környezetet, ahogy rozsdásodnak az egyes alkatrészek, kifolynak a veszélyes anyagok. Ezekben az esetekben az illetékes önkormányzat felel az elszállításért, és csak nagyon ritkán tudják ennek a költségét behajtani a tulajdonosokon.

Vígan élnek a fekete bontók

A jogszabályok megvannak a legális kezelés megoldásához, a probléma a jogszabályok betartatásával, illetve azoknak a fekete autóbontóknak az ellenőrzésével és szankcionálásával van, amelyek az országban még elég nagy számban működnek, mondta Nagy Tamás, a Hulladék-munkaszövetség alelnöke.

A jogszabályok mellett ösztönző rendszerre lenne szükség ahhoz, hogy minél több autótulajdonos járjon el valóban környezettudatosan. "Sokkal jobb kommunikációra, környezeti nevelésre lenne szükség, hogy az emberek tájékozottabbak legyenek a lehetőségeikről, illetve az illegális kezelés következményeiről." Nagy Tamás szerint a munkaszövetségnek és más civil szervezeteknek is a lakosság tájékoztatása a legfontosabb feladatuk

Példaként említette, hogy egy autóból származó 3-4 liter fáradt olaj több tíz köbméter élővíz elszennyezésére képes, a gumik felgyújtásából származó káros anyag levegőbe kerülése pedig számokban is nehezen kifejezhető.

A veszélyes hulladék kezelésének egyenlege általában negatív, inkább pénzráfordítást igényel, jövedelmet nem lehet belőle szerezni. A feldolgozó azonban a fémhulladék feldolgozásából, hasznosításából tud bevételt termelni, ezért van az, hogy a fekete bontást végzők nincsenek tekintettel a szennyező anyagokra, érdemben csak a hasznot hozó hulladékkal foglalkoznak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!