1969: ember a Holdon

2008.07.21. 09:20

A Népszabadság egy napra mintha elfeledkezett volna a szocialista és imperialista világrendszer közötti szembenállásról; az MSZMP központi lapja megadta a módját az első ember Holdra lépésének, még ha ő történetesen amerikai is volt.

Na jó, a címlapot ugyan Neil Armstrong és Edwin Aldrin holdraszállása uralta, de a szerkesztőségi cikk a 25 éves népi Lengyelországot köszöntötte. „Csődbe jutott az úri Lengyelország külpolitikai szövetségi rendszere – emlékezett a cikkíró a második világháború kitörésére –: a nyugati hatalmak kiszolgáltatták lengyel híveiket a hitleri Németországnak.” Ebben a nagy kiszolgáltatottságban mintha a Szovjetuniónak is lett volna némi szerepe, de erről persze nem eshetett szó a cikkben.

Kattintson a nagyításhoz!

Szintén a címlapra kívánkozott a Lengyelország felszabadulásának 25. évfordulójára rendezett budapesti nagygyűlésről szóló tudósítás is. A kőbányai Egyesült Villamosgépgyár művelődési házában Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja köszöntötte a szocialista Lengyelországot.

De a címlapot mégiscsak a holdraszállás uralta, igaz, kicsit olyan stílusban, amikor a Népszavának kell Orbán Viktor miniszterelnökké választásáról vagy a Magyar Nemzetnek egy földrengésszerű MSZP-győzelemről tudósítania.

Neil Armstrong, Michael Collins és Edwin Aldrin: az Apollo-11 legénysége

A magyar tévénézők is élőben drukkolhatták végig a nagy eseményt – a világon összesen 528 milliónyian –, a lap tudósítója is innen dolgozott. Mint megjegyzi:

„Magyar idő szerint hétfő hajnali 3 óra 52 perc volt, amikor a holdkomp alján rögzített tv-kamera az első képet továbbította a Földre: a képen tisztán kivehető volt egy létra kilenc foka, s egy különlegesen nagy csizma, amely nagyon óvatosan keresi a lépcsőfokokat. (Ettől kezdve a miniatürizált fekete-fehér tv-kamera meglepően jó minőségű képet adott a holdséta és a Holdon végzett munka minden mozzanatáról: azt hiszem, ezt a hazai tv-nézők is megerősíthetik.)”

Percek teltek el az egyes lépcsőfokok között, míg Armstrong végre holdat ért, és ekkor mondta el az emberiség történelmének egyik leghíresebb mondatát:

„Egy kis lépés az embernek, s egy ugrás az emberiség számára.”

Armstrong rögtön a lovak közé csapott és dolgozni kezdett. Elmondta, hogy a talaj váratlanul kemény, lábnyomai alig látszanak. A felszín nagyon finom részecskékből áll, szinte por alakú, mondta a poézisra hajlamos Armstrong, „úgy tapad oda a csizmához, mint finom porformájú faszén”.

Néhány perccel később Aldrin is a Holdra lépett, majd felolvasták annak az üzenetnek a szövegét, amit a holdkomp lábainál helyeztek el:

„Itt lépett a Földről érkezett emberek lába először a Holdra, 1969 júliusában. Békében jöttünk az egész emberiség nevében.”

Elhelyezték az űrhajózás szovjet és amerikai hősi halottainak emlékét megörökítő érmeket, kitűzték az amerikai zászlót, és meghallgatták Nixon elnök hozzájuk intézett üzenetét, amit az MSZMP lapja érthető okokból nem részletezett.

A két űrhajós még kicsit kapirgált a Hold felszínén, méréseket végeztek, jöttek-mentek – óvatosan kellett közlekedniük, mivel egy megbotlás, elcsúszás után megsérülhet a szkafander, ez pedig végzetes következményekkel járhatott volna. A munka végén a feleslegessé vált szerszámaikat a Holdon hagyták, majd magabiztosan, egyszerre két-három lépcsőfokot véve szálltak vissza járművükbe.

Kennedy űrközpont

A lap második oldalas, egyébként különösen visszafogott szerkesztőségi cikkében azért már jutott egy fricska Amerikának:

„Meleg szerencsekívánatokkal üdvözöljük azt az Amerikát, mely erőforrásainak nagyságát ilyen teljesítményekkel bizonyítja a Holdon, de nem feledheti az emberiség azt sem, hogy hadi és háborús célokra használja ugyanez az állam erőforrásainak sokkal nagyobb hányadát itt a Földön.”

Egyébként ugyanebben az időben a szovjet Luna-15 is a Hold térségében volt sőt, le is szállt. A lap az MTI jelentésére támaszkodva közli:

"Az űrállomás a Hold körül végzett repülése közben sok tudományos kutatást végzett a Hold körüli térségben és fontos kísérleti adatokat szerzett a különböző konstrukciók és fedélzeti rendszerek munkájáról.”

Aldrin a Holdon

Azért ezt a csatát mégiscsak az amerikaiak nyerték – igaz, elég nagy pofonok után. Hogy volt-e értelme a vállalkozásnak vagy sem, arról a mai napig vita van. Egy biztos: baromi sokba, 46 milliárd dollárba került a Kennedy elnök által meghirdetett Apollo-program. Ahogy Neményi László fogalmaz egy Beszélőben megjelent cikkében:

„A Holdra szállás „asztropolitika” volt, állítják az Apollo-program ócsárlói. Elvitte azt a pénzt, amelyet a feketék társadalmi-gazdasági emancipációjára lehetett volna költeni – mondják a baloldaliak. Létrehozta a szövetségi szinten finanszírozott alapkutatás falánk fehér elefántját – mondják a jobboldaliak. Azért persze mégiscsak embereket juttatott a Holdra. Miközben némi szerénységre tanította az oroszokat. Hát nem megérte?”