Verset mondott a bíróságon a bérgyilkossággal vádolt férfi

2004.11.25. 14:06
Csütörtökön egy védett tanú meghallgatásával kezdődött újra annak a három férfinak a büntetőpere a Fővárosi Bíróságon, akiket azzal vádol az ügyészség, hogy 1997-ben megöltek egy vállalkozót. Az ügy egyik fő tanújának számító nővel szembesítették a vádlottakat, akik mindhárman állítják: a nő nem mond igazat.
Új elsőfokú eljárás indult annak a vádlottnak az ügyében, akivel szemben háromezer euró kártérítésre kötelezte a magyar államot az Emberi Jogok Európai Bírósága a túl hosszúra nyúlt előzetes letartóztatás miatt. Az első fokon életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélt budapesti férfit, akinek ügyében a Fővárosi Ítélőtábla új eljárást rendelt el, két társával együtt egy vállalkozó meggyilkolásával vádolja az ügyészség.

A vádlottak a vád szerint egy ismeretlen megbízótól pénzért vállalták, hogy megölik S. László nagytarcsai vállalkozót. A sértettet otthonában leütötték, majd a másodrendű vádlott házához vitték, ahol megfojtották, és a holttestet egy előre kiásott gödörbe dobták, majd bebetonozták - áll a vádiratban.

Vers mindenkinek


"csupa fény és boldogság büszke elmém"
Klikk a nagyításhoz!
A csütörtöki tárgyaláson mindhárom előzetes letartóztatásban lévő férfi erős rendőri őrizet mellett jelent meg, M. Csaba első-, S. Imre másod- és N. István harmadrendű vádlottakat féltucatnyi kommandós kísérte a tárgyalóterembe. Az ítélőtábla utasításában kitért arra, hogy mely tanúkat kell mindenképp újra meghallgatnia a bíróságnak, azonban közülük több megidézett tanú nem jelent meg, így az érdemi tárgyalás a másodrendű vádlott tanúvédelmi programmal óvott feleségének kikérdezésével kezdődött.

De még mielőtt a símaszkban, rendőri kísérettel érkező nő vallomást tett volna, az elsőrendű vádlott engedélyt kért a bírótól, hogy a hallgatóságban jelenlévő kedvesének elszavalhasson egy verset. A különös közjáték - Shakespeare LXXV. szonettje ("egy pillantásodért is sorvadok") - után S. Imre felesége a bírói kérdésekre elmondta, hogy 1997 augusztusában veszélyeztetett terhesként kórházban volt, amikor a hozzá látogatóba érkező férje beszámolt neki a bérgyilkosság tervéről. Pár nappal később már a végrehajtott gyilkosságról beszélt a kórházi ágynál a férfi: elmondta, hogy az elrabolt vállalkozót M. Csaba ölte meg, nyakát törve S. Lászlónak, majd az előre kiásott gödörbe dobták a holttestet, és először földet, másnap pedig betont öntöttek rá.

"Betanított" tanú


A harmadrendű vádlott (középen)
Klikk a nagyításhoz!
A tanúvallomás után mindhárom vádlottat szembesítette a bíróság a tanúval - sikertelenül. A három férfi egybehangzóan ragaszkodott ahhoz, hogy a nő nem mond igazat, a másodrendű vádlott - azaz a nő férje - szerint "be van itt ez olyan szinten tanítva", hogy egy szavát sem szabad elhinni. A vádlottak és védőik leginkább azt firtatták, miként lehet az, hogy a nő korábbi rendőrségi vallomásaiban sokkal kevesebbet tudott az állítólagos bérgyilkosságról, és minél későbbi a vallomás, annál részletesebb a beszámoló. Szerették volna azt is megtudni, hogy a rossz házassága miatt szenvedő feleségnek miért mondott volna el mindent a tőle elhidegült férj, ráadásul pont kórházi ágya mellett. A tanú nem válaszolt érdemben a kérdésekre.

A büntetőper az ítélőtábla által előírt tanúk meghallgatásával folytatódik a Főváros Bíróságon.