Meg kell ölni De Gaulle-t
További Külföld cikkek
- A magyar emberek fele több mint egy évtizede nem érezte magát boldognak
- Románia egy lépéssel közelebb került a schengeni övezethez való csatlakozáshoz
- Ezért nem tudták megakadályozni az oroszok a moszkvai terrortámadást
- Így épült ki a háború alatt az oroszok kereskedelmi szellemflottája
- Egy nyolcéves gyermek az egyetlen túlélője az afrikai buszbalesetnek
|
Szóról szóra megegyezik
"Olvastam, hogy Párizsban egy magyar szerző tollából megjelent egy visszaemlékezés a De Gaulle elnök elleni merényletről. Szóltam egy Franciaországban élő barátomat, hogy vásárolja meg. Miután elolvastam, három napon belül megszereztük a könyv magyarországi kiadásának jogát" - avatja be az Index olvasóit a könyvkiadói háttérmunkába Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó vezérigazgatója. Az akcióhoz csatlakozott a Duna televízió is, amely február 19-én este tűzi műsorra a Marton Lajosról szóló portréműsort. "A könyv nagy erénye, hogy az elmesélt és a leírt történet szinte szóról szóra megegyezik, nem színesedtek, nem bővültek az elhangzottak" - tapint egy memoárokkal kapcsolatos örök problémára Szakály Sándor történész, a Duna televízió elnökhelyettese.
Besétált az amerikai nagykövetségre
"Marton a NATO első magyar katonájának tekinti magát" - hökkentette meg a könyvbemutató hallgatóit Szakály, ahol a Párizsban élő Marton nem tudott jelen lenni. A hetvenegy éves szerző világéletében katona szeretett volna lenni. A második világháború után is, amikor a kommunizmussal egyáltalán nem szimpatizáló Marton legyűrte a rendszerrel szemben érzett érzéseit, és beáll a Magyar Néphadseregbe. Kanyargós utat követően a légierő országos parancsnokságán olyan iratokhoz jut hozzá, amelyek szerinte a NATO érdeklődését is felkelthetik. Kabátja alatt a jelentéssel besétál hát 1955 júliusában a budapesti amerikai nagykövetségre és átadja a konzulnak az iratokat. "Hogy miért nem vitték el nyomban, amikor kitette a lábát a Szabadság téri épületből, azt sem ő, sem én nem tudom" - mondja Szakál.
Marton a következő évtizedekben - kis túlzással - arra tette fel életét, hogy a titkos katonai dokumentumok nyomára bukkanjon - eddig sikertelenül. "Azon se csodálkoznék, ha 1955-ben, a hidegháború legfeszültebb időszakában az amerikaiak egyből elégették volna papírokat" - fogalmaz Kocsis.
Sakkoztak, teniszeztek, kertészkedtek
Az ötvenhatos forradalom után Marton Lajos elhagyta az országot, és Franciaországban telepedett le. Kapcsolatba került a titkos hadsereggel, amely ellenezte a franciák kivonulását Algériából. Miután Charles de Gaulle cserbenhagyta Francia Algéria ügyét, a titkos hadsereg úgy döntött, megölik az elnököt. A Charlotte Corday fedőnevű akcióban három magyar is részt vett. A golyók végül célt tévesztenek, és csak az elnöki Citroenben okoztak némi kárt.
A megtorlás nem maradt el. A titkos szervezet vezetőjét kivégzték, Martont életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Egyik társa így fogalmazott: "Olyan volt, mintha laktanyában lennénk, és megvonták volna a kimenőnket." Azaz valamivel jobb: sakkoztak, teniszeztek, hajómodelleket készítettek, kertészkedtek. Öt év után amnesztiával szabadult. Az országból nem utasították ki, sőt az állampolgárságot is megkapta, fiát a napokban avatják a haditengerészet tisztjévé.
Ma is vallja: hibázott, amikor 1962. augusztus 22-én este, valamivel nyolc óra után nem ölte meg Charles De Gaulle-t, Franciaország elnökét.
(Marton Lajos: Meg kell ölni De Gaulle-t. Kossuth Kiadó, Budapest, 2003.)