EU

EU-lexikon  
A B C-D E
F G-H I-J K
L M N-O P-R
S T U-V W-Z
Keresés a lexikonban:
  

Linkek

Intézmények

Címlapon

Párttörténet

Szabad Demokraták Szövetsége

2004. 06. 03., 15:22 | Frissítve: 2004. június 04., péntek 09:54

A Szabad Demokraták Szövetségének gyökerei a '70-es, '80-as évek demokratikus ellenzéki tevékenységig nyúlik vissza. Az államszocializmus demokratikus ellenzéke elsőként 1977-ben lépett ki a zárt és ellenőrzött nyilvánosság elé, amikor harmincnégy magyar értelmiségi tiltakozó levélben fejezte ki szolidaritását a csehszlovákiai Charta 77 vezetőinek bírósági tárgyalása miatt. Az 1981-ben napvilágot látott - illegálisan terjesztett - ellenzéki lap, a Beszélő szerkesztői és szerzői között az SZDSZ számos jövőbeni meghatározó politikusa megtalálható volt: Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Solt Ottília, Bauer Tamás vagy Pető Iván. A kalandos körülmények között terjesztett lap hamarosan a másként gondolkodó ellenzékiek legfontosabb fóruma lett.

1988. márciusában a gazdasági problémákról folytatott viták, a hatalom represszív megnyilvánulásai arra ösztönöztek néhány ellenzéki értelmiségit, hogy létrehozzák a "Hálózat"-nak nevezett szervezetet. Az 1988. május 1-én megalakult Szabad Kezdeményezések Hálózata azzal a céllal jött létre, hogy elősegítse a különböző független csoportok közötti információcserét, politikai alternatívákat dolgozzon ki. A Hági sörözőben 200-an írták alá az alapító okiratot, s megválasztották a szervezet 50 tagú Ideiglenes Koordinációs Tanácsát.

A párttá alakulás, Kerekasztal

1988. november 13-án a Jurta Színházban a Hálózat 1100 tagja vitázott arról, hogy párttá alakuljon-e a szervezet? Végül két fő híján ezren az átalakulás mellett döbtöttek, létre hozva a Szabad Demokraták Szövetségét. A gyűlés elfogadta a párt alapkrédóját tartalmazó Elvi Nyilatkozatot, valamint megválasztotta a párt kilenc ügyvivőjét. Az Elvi Nyilatkozat szerint az SZDSZ a szabadság és a szolidaritás pártja. A szabad demokraták - akik Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József, Jászi Oszkár, Kéthly Anna, Bibó István, Szabó Zoltán, Nagy Imre és Donáth Ferenc szellemi örökösének tartják magukat - liberális politikát folytatnak; független, demokratikus és jóléti államot akarnak.

Az SZDSZ 1989.március 13-án, illetve április 6-án tartotta első közgyűlését. A Corvin moziban elfogadták a Rendszerváltás programja című, később "kék könyvként" ismertté vált programot. A párt képviseletében pedig - nagy visszhangot kiváltva - Magyar Bálint, Konrád György és Pető Iván volt az esti Napzárta című műsor vendége a televízióban.

1989. március 23-án megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, majd június 13-án a Parlament Vadásztermében elkezdte működését a háromoldalú Nemzeti Kerekasztal, ahol az átmenet sarkalatos törvényjavaslatairól folytattak az ellenzéki pártok tanácskozást az MSZMP képviselőivel. Az SZDSZ - különösen Magyar Bálint, Tölgyessy Péter és Mécs Imre - az ellenzék "motorjának" bizonyult. Szeptember 18-án azonban az SZDSZ a Fidesszel egyetemben nem írta alá a tárgyalásokat lezáró megállapodást, mert nem értettek egyet a köztársaság elnök első szabad voksolás előtti közvetlen választásának módjával. Az SZDSZ attól tartott, hogy ebben az esetben félmegoldásokkal születik meg a demokratikus Magyarország, hiszen szerintük valószínűleg az MSZMP szerezhette volna meg öt esztendőre ezt a tisztséget.

Az aláírás megtagadása a tárgyalások eredményességét azonban nem veszélyeztette. Szeptember 23-án az SZDSZ Országos Tanácsa úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményeznek négy témában, amelyek közül valódi tétje a köztársasági elnök megválasztásának módjáról feltett kérdésnek volt. Az úgynevezett "négyigenes" népszavazási kampány kockázatos volt: eredménye megpecsételhette a párt sorsát is. Október közepére azonban 140 ezer aláírás gyűlt össze, három nap elteltével pedig már több mint 200 ezer.

Az 1989. november 26-án tartott "négyigenes" népszavazás az SZDSZ politikáját igazolta. Az MDF bojkottra hívott fel, ennek ellenére a szavazópolgárok 58.03 százaléka (4,5 millió polgár) mondott véleményt, s a legfontosabb kérdésben, a köztársasági elnök választásának módjában 50.07 százalék osztotta az SZDSZ álláspontját. A másik három kérdésre (kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről; elszámoljon-e az MSZMP a vagyonával; feloszlassák-e a munkásőrséget) a választók 95 százaléka igennel válaszolt.

A "nagy offenzíva" közepette - már a köztársaság kikiáltása után, - 1989. október 27-29-én tartották a szabaddemokraták az újabb küldöttgyűlésüket Budapesten, ahol 11 tagú ügyvivői testületet választottak. Tagok lettek: Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Kis János, Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Mécs Imre, Pető Iván, Rajk László, Szabó Miklós, Tamás Gáspár Miklós és Tölgyessy Péter.

1990-1994

Az 1990. március 25-én és április 8-án megtartott első szabad választásokon a szabad demokratákra a választópolgárok 21.39 százaléka szavazott (1 050 799 polgár), s a párt a 386 fős Parlamentben 92 mandátumot szerzett (23.83%). A második legnagyobb pártként az SZDSZ lett az ellenzék vezető ereje.

1990. február 23-án az SZDSZ Kis Jánost megbízott elnökének, majd április 21-22-én elnöknek választotta. (Kis a választásokon nem indult.) Az áprilisi rendkívüli küldöttgyűlés kijelölte az SZDSZ ellenzéki szerepét, amelynek lényegét a "rendszerellenzékből a kormányellenzékbe" szlogen érzékelteti. "Nem a kormány megbuktatása a célunk, bízunk abban, hogy stabil kormányunk lesz, amely - ha nem is az SZDSZ elképzelései szerint - mégiscsak a demokrácia és a jólét irányába kormányozza az országot" - mondta Pető Iván.

Az április 29-én megkötött MDF-SZDSZ paktum biztosította a kormányzáshoz szükséges stabilitást. Az SZDSZ adta az ország köztársasági elnökét: Göncz Árpád 1990. augusztus 3-án öt évre kapta meg az államfői megbízatást.

Az 1990. októberi önkormányzati választásokon az SZDSZ érte el a legjobb eredményt, Budapest első szabadon választott polgármesterének a demokratikus ellenzék működésében is aktív szerepet vállaló Demszky Gábort választották meg.

1991 nyarán feléledtek az SZDSZ belső vitái. Az október óta háttérbe vonult Tölgyessy Péter a párt válságáról beszélt, s ezt az Országos Tanács június 8-i ülésén is felvetette. Október 2-án Kis János bejelentette, hogy nem indul a következő hónapban esedékes elnökválasztáson. Megkezdődött az elnökségért folyó harc. A november 23-án tartott küldöttgyűlésen a 895 szavazatból Tölgyessy 528, Dornbach 339, míg Mécs 28 voksot kapott. Pető Iván lemondott, az ügyvivői testület teljesen kicserélődött.

Ezt követően az SZDSZ-en belül két platform alakult, döntően a belső ellenzék tagjainak részvételével: a Hack Péter és Tamás Gáspár Miklós nevével fémjelzett Liberális Konzervatív Unió és a Magyar Bálint, Szabó Miklós, Pető Iván által támogatott Szabadelvű Kör. 1992. december 2-án választották meg Pető utódját, s a frakció Tardos Mártonnak szavazott bizalmat. A nyár folyamán megalakult az SZDSZ legfiatalabb platformja, a Tölgyessy Pétert támogató Polgári Demokrata Kör. Az SZDSZ november13-án kezdődő küldöttgyűlés 525:292 arányban két évre Petőnek szavazott bizalmat. 1993. február 13-án a frakció Tardos helyett Kuncze Gábort választotta vezetőjének. Kuncze színre lépése hónapokig foglalkoztatta a médiát.

Az 1993. május 29-i küldöttgyűlésen a küldöttek elfogadták a Liberális Internacionáléhoz való csatlakozási szándékot. Az SZDSZ 1992 július elsején felvételt nyert az Európai Liberális, Demokrata és Reform Pártok Szövetségébe, majd 1993 júliusában a Liberális Internacionálé vezetősége is egyhangúlag megszavazta az SZDSZ csatlakozását a szervezethez.

1994-1998

Az 1994-es választásokkal új szakasz kezdődött a párt életében: a választópolgárok 19.74 százaléka (1 065 899 polgár) támogatta szavazatával a szabaddemokraták programját. Az SZDSZ 69 mandátumot (17.88%) szerezve ismét a második legnagyobb parlamenti párt lett.

A koalíciós találgatások már a választások éjszakáján megkezdődtek. "Az MSZP-nek mint győztes pártnak kell a tárgyalásokat kezdeményeznie az elkövetkezőkben. Nekünk pedig két lehetőségünk van: a koalíció vagy az ellenzéki pozíció, de szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel az eredménnyel a koalíció nem kényszer" - mondta Pető Iván. Az MSZP egyértelmű felkérése és együttműködési szándéka nagyban megnövelte a koalíció esélyeit, s a szabaddemokraták június 5-én tartott rendkívüli küldöttgyűlése 565:165 arányban megadta a felhatalmazást a tárgyalásokra. Az újabb, június 23-i küldöttgyűlésen 593 szavazóból 479-en egyetértettek a koalícióval. Másnap megszületett a koalíciós megállapodás, majd rövidesen a kormányprogram. Az 1994-es őszi önkormányzati választásokon a párt megőrizte pozícióit, s Demszky Gábort, Budapest népszerű főpolgármesterét újjáválasztották.

A párt három tárca vezetésében vállalt szerepet: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium élén Fodor Gábor, majd Magyar Bálint állt; a Belügyminisztériumot Kuncze Gábor, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot pedig Lotz Károly irányította az 1994 és 1998 közötti ciklusban. A koalíciós kormányzást folyamatos zavarok kísérték, legtöbbször egyeztetési gondok.

1997. áprilisában - a Tocsik-ügy kirobbanása hatására - Pető Iván bejelentette, hogy lemond az elnöki tisztségről. Utódját a május 24-i rendkívüli küldöttgyűlés választotta meg: Kuncze Gábor lett a szabad demokraták negyedik elnöke. Kuncze megválasztásakor a liberális értékek határozottabb képviseletét, valamint az embereket érintő kérdések előtérbe állítását ígérte.

1998-2002

Az 1998 májusi választásokon az SZDSZ valamivel több mint 7 százalékát szerezte meg a listán leadott voksoknak, az SZDSZ elveszítette parlamenti helyeinek kétharmadát. A választási eredményt a párt elnöke és Ügyvivői Testülete egyaránt kudarcként értékelte. Kuncze Gábor és az ügyvivők - vállalva a vereség miatti felelősséget - a választások második fordulójának éjszakáján lemondtak tisztségeikről.

Az új frakció ellenzékben, 24 taggal folytatja munkáját az Országgyűlésben. Az 1998. június 20-i rendkívüli tisztújító küldöttgyűlés Magyar Bálintot választotta pártelnökké. Kuncze Gábort a frakció vezetésével bízták meg. Az új pártelnök - elismerve személyes felelősségét a kampány sikertelensége miatt - a párt megújítását nevezte meg elsődleges céljának. Fáradozása azonban nem vezetett eredményre, Demszky Gábor azonban az önkormányzati választásokon harmadszorra is bizalmat kapott a főpolgármesterségért vívott küzdelemben.

A pártnak a választási vereség óta támogatóit nem sikerült visszaszereznie. A megsemmisítő bukás után folyamatosan a parlamenti küszöb környékén mozgott a támogatottsága. 2000. nyarán a párt vezetői az SZDSZ újbóli megújítását tűzték ki célul, így Magyar Bálint leköszönt pártelnöki tisztéről. A következő tisztújító kongresszuson Demszky Gábor és Fodor Gábor szállt ringbe a pártelnöki tisztségért. A voksoláson 70:30 százalékos arányban az SZDSZ aduászának tartott Demszky Gábor lett a párt első embere.

Demszky kétfrontos harcot hirdetett és egyenlő távolságtartást a kormányzó Fidesztől és az ellenzékben lévő MSZP-től. Demszky retorikájában azt próbálta hangsúlyozni, hogy nincs lényegi különbség a két nagy párt között, mindkettő a zsákmányszerzésre, a klientúra építésre rendezkedett be. Demszky többször is nyilvánosan bírálta a szabad demokraták népszerű frakcióvezetőjét, Kuncze Gábort, aki Demszky színrelépésekor leköszönt posztjáról. Demszky állt a legrövidebb ideig az SZDSZ élén, hiszen alig féléves elnökösködés után lemondott posztjáról. A főpolgármestert Kuncze Gábor követte a pártelnöki székben.

Újra koalícióban a szocialistákkal

Az áprilisi választáson az SZDSZ 5,3 százalékos eredménnyel, éppen átlépte a parlamenti küszöböt és húsz fős parlamenti frakciót hozhatott létre. A két választási forduló között az SZDSZ kölcsönös visszaléptetési megállapodást kötött a szocialistákkal, így néhány harmadik helyen végzett SZDSZ-es jelölt is a parlamentbe kerülhetett. A választási eredmények nem tették lehetővé, hogy a szocialisták önállóan alakítsanak kormányt, így koalíciós tárgyalásokat kezdtek a szabad demokratákkal. A koalíciós alkudozásokon a kulcspozícióban lévő liberális párt választási eredményeihez képest túlreprezentált a kabinetben, hiszen négy tárcát tudhat a magáénak. Szabad demokrata miniszter és politikai államtitkár dolgozik a gazdasági , a környezetvédelmi, valamint az informatikai tárcánál. Magyar Bálint személyében ugyancsak SZDSZ-es politikus vezeti az oktatási tárcát, itt azonban a politikai államtitkár, a szocialista Hiller István.

E mellett az igazságügyi tárca és a MeH egyik politikai államtitkárát is a liberálisok adják.

A 2002-es önkormányzati választásokon több szabad demokrata polgárestert ismét megválasztottak, így sokan közülük negyedik ciklus óta vezethetnek egy adott települést. Budapesten az előrejelzéseknek megfelelően és a korábbi választásoknak megfelelően Demszky Gábort választották főpolgármesterré. A szabad demokraták a 2004. évi európai parlamenti választásoknak is a budapesti főpolgármester vezetésével vágnak neki és a közvélemény-kutatások szerint Demszky Gábornak esélye is van a mandátumszerzésre.

hirdetés
N;