A kínai–tajvani fegyverkezési verseny

Rombolók, fregattok és légierő

A tajvani légierő rendkívül modernnek számított az 1990-es években. A tajpeji kormányzat 1989 után sorozatban állította hadrendbe a modern vadászgéptípusokat. Az ezredfordulón 160 F-16-os As/Bs amerikai vadászgép szolgált a tajvani légierőnél a legkorszerűbb fegyverzettel. Tajpej beszerzett Franciaországtól 60 Mirage 2000-es vadászgépet is, illetve 2001-re már 127 darab új tajvani gyártású Csing Kuo vadászgép is rendszerben volt. Kína légierejének 2 százalékával szemben a tajvani légierő 76 százaléka számított igen modernnek az 1990-es évek végén.

Ráadásul Tajvan négy igen korszerű E-2 T Hawhege Awacs típusú légtérfelderítő géppel és 8 elektronikai harci géppel is fel volt szerelve, amelyek tökéletesen alkalmasak voltak akár több ezer elavult kínai repülőgép észlelésére és elektronikai zavarására. A légvédelmet rendkívül hatásos Patriot rakéták erősítették.

A tajvani haditengerészet erőfölénye a Tajvani-szorosban még meggyőzőbb volt az 1990-es években. Itt még a kínai néphadsereg mennyiségi fölénye sem érvényesült, hiszen a kínai haditengerészet 18 elavult rombolójával és 35 fregattjával szemben Tajvan 12 rombolóval és 21 fregattal rendelkezett az évtized közepén.

A 90-es évek végéig Tajvan és Kína katonai összecsapása, vagyis a modern tajvani légierő és haditengerészet összecsapása a Kínai Népköztársaság légierejével és hadiflottájával, 30 év színvonalkülönbségű haditechnikák összecsapása lett volna. A tengeren és a levegőben kis mértékben vagy sehogyan sem érvényesült volna a kínaiak sokat emlegetett elsöprő túlereje. Egy kínai invázió nem lett volna más, mint egy óriási kínai úszógyakorlat a teljesíthetetlen 160 km-es távon.

A hetvenes évek óta tartó gazdasági növekedés lehetővé tette, hogy Kína jelentősen fejlessze haderejét is, amely az elmúlt tizenöt évben jelentős modernizáción esett át. Peking okos politikával az 1987-es 4,2 millió főről 2006-ra 2,3 millió alá, azaz majdnem a felére csökkentette a hadseregének a létszámát. Ez a létszámcsökkenés jelentős technikai fejlesztésekkel párosult. A kínai néphadseregben az elmúlt 10 évben rendszerbe álltak mindazok a modern - elsősorban orosz - haditechnikai eszközök, amelyek jelentős mértékben megnövelték a kínai néphadsereg csapásmérő képességét. Csak 2003-ban egyedül Oroszországtól 2,2 milliárd dollár értékben szereztek be modern fegyvereket.

A kínai Raptor és az új Szuhojok

Peking megértette, hogy a Tajvan elleni invázió kulcsa az erős kínai légierő megteremtése. A 21. század hadviselésében ugyanis az a hadsereg nyeri meg a szigetországért elkezdett háborút, amelyik uralja a légteret egyrészt a Tajvani-szoros, másrészt közvetlenül a sziget felett. Az elmúlt években Kína modern repülőgépeinek a számát - nem számítva a régi repülőgépek felújítását - 400 darabra növelte.

A kínai légierő harci gépeinek modernizálása az 1990-es évek közepén kezdődött. Az elektronika, a radarok és a fegyverrendszerek folyamatos fejlesztésével több száz régebbi vadászrepülőgép képességeit javították föl.

Kína az ezredfordulón nagy tételben és gyors ütemben szerzett be modern repülőgépeket Oroszországtól: az 1990-es évtized végéig 48 SZU-27-es vadászgépet vásárolt, és további hatvanat rendelt, amelyeket Moszkva 2004-re leszállított. Oroszország és Kína az ezredfordulón a SZU-27-es gyártására licencszerződést is kötött, amelynek eredményeképpen Kína a saját hadseregének le is gyártott 2004 elejéig száz darabot, 70 százalékban már kínai alkatrészekből. Ezzel 2006-ra a még modernnek számító SZU-27 különböző típusaiból Kína már mintegy 200 darabbal rendelkezett.

A SZU-30-as orosz repülőgépek szállítása 2000 decemberében kezdődött. Első menetben 50 darab érkezett Kínába, 2001-ben újabb 38 darabot. 2003-ban 24 darabot rendeltek. A Szuhoj gyár a rendeléseket 2006 végére teljesítette is. A kínai légierőnél így 2007 elején már 112 igen modernek számító SZU-30-as multifunkcionális vadászgép is szolgálatban volt. A kínaiak az elmúlt időben nagyon érdeklődtek Moszkvánál a SZU-30-as licence iránt is. (Jelenleg a tárgyalások a két fél között 250 darab SZU-30-as vadászgép kínai gyártásáról folynak.)

Kína egyéb orosz katonai alkalmazású repülőgépeket is be akar szerezni. (A tervek szerint Moszkva A-50E Awacs légtérellenőrző és felderítőgépet ad el Kínának. Ezek együtt tudnak működni a SZU-27-es és SZU-30-as vadászgépekkel.)

A kínai hadiipar az ezredfordulóra két harmadik generációs vadászgépet fejlesztett ki részben saját erőből, részben vett vagy „elcsent” technikák beépítésével. A J-10-es vadászgép szállítása a kínai légierőnek 2003-ban kezdődött, a kínai haditengerészetnél az első JH-7-es vadászgépek már 2002-ben szolgálatban álltak. 2005 végére Kína 50 J-10-es és 48 JH-7-es rendelkezett.

A kínai hadiipar történetében fontos lépés történt 2003 szeptemberében, az új, minden korábbinál jobb kínai FC-1-es vadászgép piacra dobásakor. Az FC-1-es képességei katonai szakértők szerint vetekednek a tajvani légierőnél rendszeresített amerikai F-16-os As/Bs vadászgép képességeivel, miközben ára annak csupán a fele. (Jelenleg még csak néhány darab FC-1-es vadászgépe van a kínai légierőnek.)

A kínai hadügyminisztérium tervei szerint 2007-től nagy mennyiségben állnak majd hadrendbe az új, harmadik generációs vadászgépek a kínai légierőnél. Peking szándékai szerint 2010-re már mintegy 150 JH-7-es, 300 J-10-es és 150 FC-1-es áll szolgálatba.

A kínai hadiipar ugyanakkor gőzerővel dolgozik az új generációs J-13 vagy J-14 nevű lopakodó vadászgép kifejlesztésén is, amely a kínai állítások szerint hasonló tulajdonságokkal bír majd, mint az amerikai légierőnél most rendszerbe álló F/A-22 Raptor.

Rakétarendszerek, tengeralattjárók, nukleáris fegyverek

A légierő fejlesztésén túl az 1990-es évek végén gőzerővel indult be a kínai haditengerészet és légvédelem fejlesztése is. Kína az 1990-es évtized végén két Szovremenij típusú orosz rombolót vásárolt, 300 kilométer hatótávolságú hajók elleni rakétákkal. Az ezredfordulón Peking rendelt újabb két darabot, 2006 végén le is szállították őket.

Kína az 1990-es években négy Kilo típusú, modern, orosz tengeralattjárót kapott, 2005-ig további nyolcat szereztek be. Az orosz tengeralattjárók mellett folyamatosan álltak hadrendbe a modern kínai tengeralattjárók és felszíni hadihajók is. Kína az elmúlt években nemcsak nagy mennyiségű, rendkívül modernnek számító hajó-hajó elleni rakétákat és torpedókat szerzett be haditengerészetének Oroszországtól, de előkészületeket tett otthoni gyártásukra.

A légvédelmi rendszerek közül Kína Peking védelmére már az 1990-es évek elején 250 millió dollár értékben vásárolt S-300-as orosz rakétákat. 2002-ben Kína újabb négy zászlóaljnyi, 2004-ben újabb nyolc zászlóaljnyi 200 km hatótávolságú S-300 föld-levegő rakétát rendelt az oroszoktól. A kínai légvédelmi ütegeken kívül az S-300-as rakéták komoly szerepet játszhatnak a Tajvan-szoros feletti légi fölény kivívásában.

Az ezredforduló után megindult a korábban csupán húsz elavult interkontinentális rakétával rendelkező kínai nukleáris erők gyors modernizációja. A szárazföldről indítható kínai nukleáris rakéták száma 2005-re elérte a harmincat, és 2010-re a Pentagon becslései alapján el fogja érni a hatvanat. 2004-re vízre bocsátották a kínai haditengerészet első 16 interkontinentális rakétával felszerelt 094-es típusjelzésű tengeralattjáróját, a tervek szerint 2010-re már legalább négy darab fog rendszerben állni. Így erre az időre az egyszerre akár több nukleáris robbanófejet is hordozni képes kínai interkontinentális rakéták száma eléri a 124-et. (Ezen rakéták mindegyike – a szárazföldiek hatótávolsága 13 000 km, a tengeralattjáróról indítható rakéták hatótávolsága 12 000 km – képes elérni az Egyesült Államok területét.) 2007 januárjában egy kínai ballisztikus rakéta szétlőtt egy világűrben keringő már használhatatlan kínai műholdat. A műhold eltalálása rendkívül pontosságot igényelt, és komoly fegyverténynek számított.

Katonai erõviszonyok (2006)
-	Kína	Tajvan	Erõfölény
Aktív katonák száma	1 400 000	130 000	10,8
Harckocsik száma	7 000	1 800	3,9
Tüzérségi eszközök	11 000	3 200	3,4
Vadászgépek	1 525	330	4,6
Bombázók	775	-	775,0
Szállító repülõgép	450	40	11,3
Romboló	25	2	12,5
Fregatt	45	22	2,0
Szállítóhajó	50	16	3,1
Dízel tengeralattjáró	50	4	12,5
Atom tengeralattjáró	5	-	5,0
Parti õrhajó	45	34	1,3

Tajvan viszont az elmúlt években szinte semmit sem költött új fegyverek beszerzésére. (Különösen a légierő versenyében maradt el Tajpej Peking mögött.) Annak ellenére sem, hogy a szigetország az ezredfordulón hivatalosan meghirdette, hogy a 2000 és 2010 közötti időszakban ötvenmilliárd dollárral növeli a katonai költségvetését, és a pluszpénzt új haditechnika beszerzésére fordítja. Az üzlet azóta is késik, elsősorban költségvetési gondok, másodsorban a tajvani ellenzék egyet nem értése miatt.

A szárazföldi Kína hivatalos katonai költségvetése 1991-ben 3,92 milliárd dollárt, 1996-ban még mindig csupán hatmilliárd dollárt tett ki. Tajvan védelmi költségvetése 1996-ban 9,57 milliárd dollár volt. 1998-ban Kína már 11,26 milliárd, 2000-ben már 12,8 milliárd dollárt költött a hadseregére. 2002-re ez az összeg 18 milliárdra nőtt. 2004-ben a kínai katonai költségvetés elérte a 22,5 milliárd dollárt, majd 2006-ban meghaladta a 35 milliárd amerikai dollárt.