Ezer szerb bevonult Koszovóba
További Külföld cikkek
"Belgrádtól Gazimestanig négyszer robbant le a busz" - meséli Ivan és Nebojsa. Ivan először jár Koszovóban: a függetlenség kikiáltása után most elérkezettnek látta az időt, hogy megnézze magának ezt a földet, amelyről - úgy érzi - Szerbiának sosem szabad lemondania.
Nebojsa a belgrádi egyetemista és Ivan, a bróker ezredmagával indult hajnalban Belgrádból, hogy a gazimestani emlékműnél ünnepeljék a rigómezei csata évfordulóján Szent Vitus napját. 1389-ben itt vesztett döntő csatát a Lázár herceg vezette szerb had Murat török szultán csapatával szemben.
Rigómező és Szent Vitus napja
Az 1389-es vereségre a szerb birodalom szerencsecsillaga már rég lehanyatlott. Évtizedek óta belharcok szabdalták a szerbséget. Egyes kiskirályai egyenesen a hódító törökök vazallusává szegődtek.
1448-ban volt még egy híres csata Rigómezőn, akkor Hunyadi János seregét verte tönkre I. Murat szultán. Djordje Brankovics szerb vezér elárulta a haditervét a töröknek, így nem tudott egyesülni Szkander bég csapataival, még előbb csatára kényszerítették. Tizenötezer magyar maradt Rigómezőn. Hunyadit menekülés közben fogta el Brankovics, de a magyar nagyurak kikövetelték a szabadon bocsátását.
A szerb legendáriumban persze az első, a Vitus napi rigómezei vereség szerepel fő helyen, hisz ez pecsételte meg ötszáz évre a szerbek sorsát, és ezért vált június 28-a a Nemzeti dac napjává. Ezen a napon ölte meg Szarajevóban Garvilo Princip szerb diák Ferenc Ferdinánd trónörököst 1914-ben, ennek nyomán tört ki az első világháború.
És Szent Vitus napján kezdődött a legutóbbi és remélhetőleg legutolsó koszovói háború is. 1989-ben Szlobodan Milosevics, akkori szerb elnök a gazimestani emlékmű tövében mondta el hírhedt beszédét, amit az albán terjeszkedés visszaszorítását célzó terrorintézkedések és a már réges rég albán többségű Koszovó autonómiájának megszüntetése követett. És a fegyveres gerillaharc. Azt pedig az elnyomás, végül pedig a NATO beavatkozása, végül pedig a független Koszovó létrejötte.
Most szombaton a Belgárdból érkező buszok először a gracanicai szerb kolostorba mentek, ott az udvaron több százan vettek részt a misén, KFOR-katonák jelenlétében. A legtöbb fiatal „Koszovó Szerbiáé” vagy SRBIN feliratú pólókat viselnek. Lígyia, egy tolmács azt mondja: „Én Szerbiában akarok szerb lenni, és nem Koszovóban. Szeretek itt élni, de a függetlenséget nem szeretem. Csak az mehet ki Gracanicából, aki beszél albánul, én beszélek, ha kiteszem a lábam innen, akkor albánra váltok” - mondja a fiatal szerb lány. „Koszovó Szerbiáé” - kiáltja két idős asszony, egyikük a férjét gyászolja. „Utáljuk a változásokat" - mondják - „minket innen csak erővel tudnak elhajtani. A Vidov Dan a koszovói hősök ünnepe, és ma őket ünnepeljük. Semmiképp sem adjuk fel Koszovót.”
A mise után egy tucat, szerbekkel tömött busz átvonult a főváros, Pristina és a szerb többségű észak-koszovói Kosovska Mitrovica között álló gazimestani emlékműhöz. Mitrovicából Gazimistanig fokozott készültségben volt a KFOR, a gazimestani emlékmű előtt 500 méterre pedig elterelték az albán rendszámú autókat. A rigómezei csata emlékművét a függetlenség kikiáltása óta először szerb zászlók takarják.
„Koszovó Szerbiáé, és az is marad” - skandálják újra az emlékmű tövénél, ahol 1000 szerbre közel száz KFOR katona jut. Az emlékmű most leginkább egy egy katonai támaszpontra emlékeztet, páncélos járművek és az épületek tetején mesterlövészek.
Több tucat orosz zarándok érkezett Szentpétervárról. „Támogatni akarjuk a szerbeket, és harcolunk az itteni idegen hatalom ellen” - mondja Lígyija.
„Mindenkinek el kell fogadni, hogy ez a mi vallásunk” - mondja Dragan Petrovics. „Ezen a helyen a szerbek sok kérdésre választ kaptak már a történelem során. A mai helyzetre is. "A saját múltunkat itt kell megvédenünk."
"Milyen jövő vár a szerbekre és az albánokra?" – kérdezzük a belgrádi ügyvédtől.
„Türelem” - hangzik a sokatmondó válasz.
A belgrádi fiatalok busza ötödször robbant le, így Iván és Nebojsa minket kér meg, hogy vigyük el őket Mitrovicába. Az autó a Függetlenség nevű sírkőfaragó mellett halad el. „Nem akarunk balhét”- mondja Iván, akit az uton már kutyás katonák is átvizsgáltak. Amikor Észak-Mitrovicába érünk, a várost kettészelő hídon a szokottnál több a katona, a szerb hídfőnél pedig fél tucat páncélos áll készenlétben. Miket is igazoltatnak. A kettészakított város szerb részén azonban a fiúk már otthonosabban mozognak, megadják az emailcímüket is. „celavi88” - így kezdődik, vagyis „kopasz88”.
Közben épp a történelmi évfordulóra tűzték ki a koszovói nemzetgyűlés első ülését, ami persze fokozza a feszültséget. De a balhé egyelőre elmaradt.