B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázó
()
2001. október 7., vasárnap 23:50
A karcsú, messziről könnyű vadászgépre emlékeztető B-1B Lancer az USA légierejének egyik legnagyobb teljesítményű eszköze. Bár jelentős fenntartási költségei miatt támadások érték a szenátus takarékoskodó szemléletű tagjai részéről, kivonása egyelőre nem lehetséges. Nincs másik repülőgép, amely ilyen tömegű hasznos terhet - ez a katonai repülésben általában bombát és rakétát jelent - ilyen sebességgel képes elszállítani.
A B-1B a B-52-es bombázóhoz képest jelentős előrelépés. Bár nem lopakodó-technológiával készül, radarképe mégis kisebb, mint elődjéé, sebessége jóval nagyobb, és mélyrepülő-képessége is jobb. A szuperszonikus bombázókat a hidegháború idején mindenekelőtt atomhordozóként tartották számon, tervezésük során is ez volt a fő szempont. A B-1B - hasonlóan az F-111-es taktikai bombázóhoz és az F-14-es vadászgéphez - változtatható szárnyállású repülőgép, így csökkenthető a gép tömege miatt igen hosszú nekifutási és kigurulási út hossza. Nyitott állásban a szárnyakon több felhajtóerő ébred, így valamivel könnyebben emelkedhet a levegőbe a 200 tonna feletti monstrum.
A B-1-es a bombázást forog-potyog elven hajtja végre. A hasában három revolvertár található, ebből ejti ki a fegyvert, aztán fordít egyet rajta, és megint pottyant.
Műszaki adatok |
Méretek |
Hossz |
44,5 m |
Szárnyfesztáv |
41,8 m (nyitott szárnyállással) |
Felszállótömeg |
214,6 tonna |
|
Teljesítmény |
Max. sebesség |
1450 km/h (1,2 Mach) |
Hatótávolság |
interkontinentális |
Fegyverterhelés |
38,1 tonna |
Csúcsmagasság |
9 000 m |
|
Egyéb adatok |
Rendszerbe állítás éve |
1985 |
Ár/db |
200 millió USD |
Személyzet |
4 fő |
|
|
|
|
az
oldal tetejére
|