• EU
• Archívum

• Dossziék

• Atomválság
• Litvinyenko
• Észak-Korea
• Szlovák–magyar
• Libanoni konfliktus

• Korábbiak

  • Zavargások Franciaországban
  • Pápadosszié
  • Katrina hurrikán
  • Gázháború
  • EP-választások
  • USA választás 2004
  • Ukrán választás
  • DK-ázsiai szökőár
  • Grúzia dosszié
  • Londoni robbantások
  • 9/11
  • Az iraki konfliktus

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Az 1982-ben átadott, a Nimitz osztályba tartozó Carl Vinson a flotta egyik legmodernebb repülőgép-hordozója. Négy repülőgép-felvonó emeli a gépeket a fedélzetre, ahol a katapultok három másodperc alatt 300 km/h sebességgel lódítják őket a levegőbe. A leszállásnál hidraulikusan fékezett kábelek állítják meg a repülőket. Ezek a berendezések biztosítják, hogy a Vinson rendkívül gyorsan és folyamatosan képes indítani gépeit.

A hajó saját fegyverzete az önvédelmét segíti elő: rakéták, gyorstüzelő gépágyúk és elektronikus zavaróberendezések védik a támadó repülőgépektől és irányított rakétáktól. Természetesen ezekre csak akkor van szükség, ha az ellenséges objektum esetleg átjut a hordozó körül hemzsegő rombolók és egyéb flottaegységek zárótüzén.

A két atomreaktor gyakorlatilag korlátlan hatótávolságot biztosít; a reaktorokkal hajtott nyolc gőzturbina mindegyike 8 000 kilowatt teljesítményre képes. (Ez összesen egy kisebb város energiaszükségletének felel meg.) A hajón naponta másfél millió liter ivóvizet lehet előállítani - ezt a mennyiséget a személyzeten kívül a katapultok és a hajógépek használják fel.

- Na és ki az a Carl Vinson? - merül fel a jogos kérdés. A hordozók általában amerikai elnökök nevét viselik; a CVN-70 e tekintetben kivétel. Carl Vinson republikánus szenátor volt, aki szívvel-lélekkel támogatta és ösztönözte az ilyen hajók építését.

A Nimitz osztályú hordozók ergonómialiag fullextrásnak tekinthetők. A dolgozók kényelméről és kellemes közérzetéről saját tévé- és rádióadó, üzemi újság, könyvtár, szupermarket és két fodrászüzlet gondoskodik. Külön szervezeti egység a jogi, a fogászati és a lelkészi osztály, ahol a katolikus és a protestáns katonák is lelki támaszra találhatnak. Mecset egyelőre nincsen.

Műszaki adatok

Méretek Hossz 332,8 m Vízkiszorítás 97 000 tonna Merülés 12,5 m Repülőfedélzet szélesség 76,8 m Személyzet 3200 (hajó); 2480 (repülőcsapatok)  Teljesítmény Sebesség 30 csomó (55 km/h) Hordozott repülőgépek száma 85 Meghajtás 2 atomreaktor  Saját fegyverzet - 4 Sea Sparrow légvédelmi rakétaindító - 4 x 20 mm-es radarvezérelt Phalanx gépágyú  Képek

Repülőgép-hordozók

Mint a II. világháború óta mindig, az Afganisztán körül kibontakozó konfliktusban is oroszlánrész hárul a repülőgép-hordozókra. A 40-90 vadásznak és csapásmérő gépnek hajlékot és táplálékot biztosító hajók a csatahajók szerepét vették át: míg elődeik nagy kaliberű ágyúikkal vették fel a harcot az ellenséges hajókkal és szárazföldi célpontokkal, a hordozók akciórádiusza egyenlő a repülőgépeik hatótávolságával - vagyis nagyobb.

Itt érdemes tisztázni a "nagy, lapostetejű hajókkal" kapcsolatos félreértést: helyes megnevezésük repülőgép-hordozó (CVN: Carrier Vessel-Nuclear), és nem "anyahajó". Anyahajónak (mothership) az első világháború idején használt flottaegységeket nevezték. Ezek úgy működtek, hogy a melléjük, a vízre leszálló hidroplánt (úszótalpas repülőgépet) beemelték a hajófedélzetre, feltöltötték és felfegyverezték, majd visszaeresztették. Az anyahajókon kifutópálya nem volt.

N; N;