Az 1982-ben átadott, a Nimitz osztályba tartozó Carl Vinson a flotta egyik legmodernebb repülőgép-hordozója. Négy repülőgép-felvonó emeli a gépeket a fedélzetre, ahol a katapultok három másodperc alatt 300 km/h sebességgel lódítják őket a levegőbe. A leszállásnál hidraulikusan fékezett kábelek állítják meg a repülőket. Ezek a berendezések biztosítják, hogy a Vinson rendkívül gyorsan és folyamatosan képes indítani gépeit.
A hajó saját fegyverzete az önvédelmét segíti elő: rakéták, gyorstüzelő gépágyúk és elektronikus zavaróberendezések védik a támadó repülőgépektől és irányított rakétáktól. Természetesen ezekre csak akkor van szükség, ha az ellenséges objektum esetleg átjut a hordozó körül hemzsegő rombolók és egyéb flottaegységek zárótüzén.
A két atomreaktor gyakorlatilag korlátlan hatótávolságot biztosít; a reaktorokkal hajtott nyolc gőzturbina mindegyike 8 000 kilowatt teljesítményre képes. (Ez összesen egy kisebb város energiaszükségletének felel meg.) A hajón naponta másfél millió liter ivóvizet lehet előállítani - ezt a mennyiséget a személyzeten kívül a katapultok és a hajógépek használják fel.
- Na és ki az a Carl Vinson? - merül fel a jogos kérdés. A hordozók általában amerikai elnökök nevét viselik; a CVN-70 e tekintetben kivétel. Carl Vinson republikánus szenátor volt, aki szívvel-lélekkel támogatta és ösztönözte az ilyen hajók építését.
A Nimitz osztályú hordozók ergonómialiag fullextrásnak tekinthetők. A dolgozók kényelméről és kellemes közérzetéről saját tévé- és rádióadó, üzemi újság, könyvtár, szupermarket és két fodrászüzlet gondoskodik. Külön szervezeti egység a jogi, a fogászati és a lelkészi osztály, ahol a katolikus és a protestáns katonák is lelki támaszra találhatnak. Mecset egyelőre nincsen.
| Műszaki adatok |
| Méretek |
| Hossz |
332,8 m |
| Vízkiszorítás |
97 000 tonna |
| Merülés |
12,5 m |
| Repülőfedélzet szélesség |
76,8 m |
| Személyzet |
3200 (hajó); 2480 (repülőcsapatok) |
 |
| Teljesítmény |
| Sebesség |
30 csomó (55 km/h) |
| Hordozott repülőgépek száma |
85 |
| Meghajtás |
2 atomreaktor |
|
| Saját fegyverzet |
- 4 Sea Sparrow légvédelmi rakétaindító
- 4 x 20 mm-es radarvezérelt Phalanx gépágyú
|
|
 |
|
|
|
Repülőgép-hordozók
Mint a II. világháború óta mindig, az Afganisztán körül kibontakozó konfliktusban is oroszlánrész hárul a repülőgép-hordozókra. A 40-90 vadásznak és csapásmérő gépnek hajlékot és táplálékot biztosító hajók a csatahajók szerepét vették át: míg elődeik nagy kaliberű ágyúikkal vették fel a harcot az ellenséges hajókkal és szárazföldi célpontokkal, a hordozók akciórádiusza egyenlő a repülőgépeik hatótávolságával - vagyis nagyobb.
Itt érdemes tisztázni a "nagy, lapostetejű hajókkal" kapcsolatos félreértést: helyes megnevezésük repülőgép-hordozó (CVN: Carrier Vessel-Nuclear), és nem "anyahajó". Anyahajónak (mothership) az első világháború idején használt flottaegységeket nevezték. Ezek úgy működtek, hogy a melléjük, a vízre leszálló hidroplánt (úszótalpas repülőgépet) beemelték a hajófedélzetre, feltöltötték és felfegyverezték, majd visszaeresztették. Az anyahajókon kifutópálya nem volt. 
