Álmaimban Amerika

Nem mennék vissza a kezdetekig, azaz kihagynám a felsorolásból a - nem valószínű, hogy csak - számomra ismeretlen számú disszidens egyedet, akik közül néhányan tényleg a csúcsok közelében jártak kint is. Az első legális - azaz itthon elismert - amerikás Krasovecz Péter volt. A vájtfülű kosárlabda-rajongók számára nem cseng rosszul a név: a nyolcvanas évek elejének egyetemi bajnokságban edződött ifjú később évekig a magyar válogatott alapemberének számított. Vele nagyjából egyidőben indult meg a teniszezők kiáramlása - no nem országos méretekben, jobbára a hazai diplomataelit gyermekeinek (pl. a tévétornából jól ismert Schmitt-lányok, Petra és Gréta) jött össze egy-egy ösztöndíj, amit összekötöttek az itthon megkezdett teniszpályafutás további csiszolgatásával.

Kiss Balázs is az óceán túlpartján fejlesztette a tökélyig tudását

A kilencvenes évek aztán meghozták az áttörést. Atlétáink elözönlötték az Újvilágot, atlantai kalapácsbajnokunk, Kiss Balázs is az óceán túlpartján fejlesztette a tökélyig tudását. (Kicsit meg is orroltak érte idehaza, amikor meg merte jegyezni: az eredményhirdetésnél a csillagos-sávos lobogót is felhúzhatták volna a magyar mellé.) Rajta kívül a 800-as Korányi Balázs, az 1500-as Tölgyesi Balázs, a tízpróbázó Zsivóczky Attila, a magasugró Győrffy Dóra is az összehasonlíthatatlanul jobb feltételeket kínáló egyetemi ösztöndíjakat kihasználva fejlődött a hazainál lényegesen magasabb szintre.

Az atlantai vegetálás után meg tudott újulni Czene Attila is

Az elmúlt években fedezték fel maguknak az észak-amerikai kontinenset a vizes sportágak képviselői. Szabados Béla volt az első, aki másodperceket fejlődött a kinti környezetben (egészen egy rövidpályás világbajnoki címig sikerült előrelépnie), de az atlantai vegetálás után meg tudott újulni Czene Attila is, sőt, Gáspár Olivér is a világelitbe edzette magát a kinti módszerekkel. Vízipólóban egy-egyre áll a ki-bejövetel, a vasasos Vindisch Ferenc hazajött tökélyre fejleszteni tudását, a BVSC-s Császár György viszont a játéktudása révén jutott tanulási lehetőséghez, és nem lehet elfelejtkezni a műugró Lengyel Imréről sem Az olimpiai bajnokokat egyébként nagyon megbecsülik odakint, jó példa erre a barcelonai tornabajnok, Ónodi Henrietta esete, akit túl a zeniten is sztárként fogadtak. Szintén tornászként éldegélt kint Csollány Szilveszter is, aki a sydneyi gyűrűverseny egyik legnagyobb esélyese.

Nagy ,,Csubi" Andrea pedig a Washington Mystics hátvédjeként keresi a betevőt

A fent említettek mind az egyetemi bajnokságok határtalan, de anyagilag nem túl jövedelmező lehetőségeit lovagolják meg. A labdajátékokban viszont jóval jövedelmezőbb, ha valaki be tudja magát küzdeni valamely profibajnokságba. Az egyik idevezető út szintén az egyetemi liga, nem véletlen, hogy női kosárlabdában évek óta mind több hazánklánya teszi át székhelyét a tengerentúlra. Innen aztán az arra érdemesek továbbléphetnek a WNBA nevű elitligába. Jelenleg két magyar spílerért szurkolhatunk: Iványi Dalma a Utah Starzz, Nagy ,,Csubi" Andrea pedig a Washington Mystics hátvédjeként keresi a betevőt. Utóbbi különben még itt is a menők közé tartozik, 5.7 asszisztátlagával a negyedik a ligában.

Más utat járt be Dávid Kornél, aki két évet már sikeresen abszolvált az NBA-ben

Más utat járt be Dávid Kornél, aki két évet már sikeresen abszolvált az NBA-ben. Dávid számára az újonctábor jelentette a kiugrási alkalmat - és valljuk be, az egykori honvédos-albacompos remekül ki is használta élete talán legnagyobb lehetőségét. Idehaza sokan lefitymálták, hogy csak - a hatszoros bajnokra még árnyékában sem emlékeztető - Chicago Bullsban nyomult, majd a szemére vetették, hogy nem tudott gyökeret verni a - szintén nem túl acélos - Cleveland Cavaliersben, de Dávidnak nem kell védekeznie: magyar játékos rajta kívül még a közelébe sem került az NBA-nek. Ráadásul, egy kis hazai pattogtatás után (ahol újabb bajnoki címhez segítette az Albacomot) visszatért, s a Toronto Raptors nyári táborában olyan maradandót alkotott, hogy a menedzsment érdemesnek tartotta további kipróbálásra - húsz játékos közül hármat hívtak vissza.

Talán már a következő idénytől - bár a realitás alapján inkább két-három év múlva - a jégkorongra is jobban oda kell figyelnünk, ugyanis Szuper Levente játékjoga az idei draft negyedik körében a Calgary Flames csapatához került. Húszéves kapusok nem igazán szoktak stabil portássá válni az NHL-ben, de Szuper a közeli jövőben könnyen (ez persze relatív) a Lángok kapujában találhatja magát, s erre utalnak a Calgary vezetőinek kijelentései is, miszerint eszükben sincs máshová kölcsönadni, maximum valamely farmcsapatuknak. Szuper egyébként az NHL előszobájának számító OHL-ből került a húsosfazék közelébe. Ha nem is ebben, az egyik legerősebb előkészítő bajnokságban, de más kanadai ligákban további magyar ifjoncok terelgetik a pakkot, és nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy nem Szuper volt az utolsó, akit az éles szemű játékosmegfigyelők kicsippentettek a tömegből. Mint ahogy nem is ő volt az első sem, bár a tavalyi kilencedik körben, az Edmonton Oilers által kiválasztott Gröschl Tamás egyelőre Svédországban, a Leksand csapatában erősödhet tovább - Wayne Gretzky egykori csapatában jelenleg nincs hely számára.

Bármily hihetetlen, a legifjabb amerikai Major-sportágban, a labdarúgásban (a soccerben) is volt már magyar légiós, igaz Urbányi István csak egy idény erejéig erősítette a San José Clash gárdáját. Az is igaz, hogy teljesítménye nem lehetett túl meggyőző, hiszen a következő évben fel sem merült szerződtetése, és csakhamar a francia negyedik vonalban öregbíthette a magyar futball hírét. (A ,,jó" jelzőt direkt mellőztem...) Hál' istennek, a többiek azért sikeresebbek. Talán nem véletlenül...