Az aranygéppel jönnek az ezüstlányok

Egy utolsó pillantás Sydneyre

A parádés hétvége után a Sydney Morning Herald tudósítója a brazilok futball-vb-ken való szerepléséhez hasonlítja a magyar vízilabdázók teljesítményét. A tudósító egyébként sem tarozik a félénk zsurnaliszták közé, meglepő következtetésre jutott: szerinte a meccs fölött ott lebegett egy kicsit 1956 szelleme. Egyébként Jake Niall a becses neve.

Az sem véletlen, hogy a kézilabda döntőről szóló tudósítás mellett, nem a végső győztes Dánia, hanem Bojana Radulovics fényképe szerepel. Ezt a döntőt ugyanis, nem a dánok nyerték meg, hanem a magyar lányok veszítették el.

Egy elkenődött kis csapattal találkozott az Index tudósírtója hétfőn Sydney belvárosában. Kökény Bea, Pádár Ildikó, Kántor Anikó, Farkas Ágnes, Zsemberiné Simics Judit épp a kilátótoronyba készültek. A kézis lányok maguk sem tudják, pontosan min is ment el az arany, de láthatóan nagyon bánják.

"Az utolsó percekben a dánok taktikát váltottak, átálltak emberfogásra, s ezzel nem tudtunk mit kezdeni - értékel tömören és szomorúan Kökény Bea, a csapatkapitány. - Az a legbosszantóbb, hogy nem voltak jobbak, mint mi".

Nem hat az ezüstéremről szóló vigasztalás: "Nagyon kemény a nemzetközi mezőny, nem tudjuk, mikor lesz újra ekkora esélye a válogatottnak. Athénban a jelenlegi csapat fele biztosan nem lehet már ott.

Egy utolsó vásárlás, pillantás Sydneyre, és ott ülnek a kézis lányok is a gépen, mely kedden délelőtt tízkor landol az olimpikonokkal Ferihegyen.

Egy könnyűnek éppen nem mondható - több mint egy napos repülőút - után érkezik az aranygép az ezüstlányokkal. De nem érdemes rájuk Ferihegyen várakozni, mert azonnal buszba ültetik őket és csak a Körcsarnok mellett találkoznak szeretteikkel, hozzátartozóikkal. Csomagjaikat is csak itt kapják meg, ki az arany, ki az ezüstéremmel.