Fotex-Veszprém győzedelmeskedett a Dunaferr felett

2000.12.15. 14:55
A bajnokság szempontjából is sorsdöntő rangadót játszott Dunaújvárosban a címvédő Dunaferr a sokszoros bajnok Fotex-Veszprém ellenében. Az újvárosi mérkőzésen a vendégcsapatot a visszavágás vágya is fűtötte, ugyanis az előző bajnokságban kétszer is alulmaradtak a vasgyáriakkal szemben.
A nyolcvanas évek közepétől elképzelhetetlennek tűnt Magyarországon a férfi kézilabda a veszprémiek nélkül. A csapat neve állandóan változott - Veszprémi Építők, VÁÉV, VÁÉV-Bramac, Bramac SE, Fotex, a játékosállomány folyamatosan cserélődött (kezdetben még Putics Jenőnek, Lepsényinek, Kalocsaynak, Brennernek, később Zsitnyikovnak, Szazankovnak, Gulyásnak, még később Sótonyinak, Élesnek tombolt a lelátó), de az eredményesség nem változott: a királynék városának csapata mindig harcban állt a bajnoki címért, legtöbbször meg is nyerte azt, mellette a magyar és a nemzetközi kupákban is remekelt (KEK-győzelem, a döntőben a Milbertshofent verve).

Ez idő alatt Dunaújvárosban egy magyar szinten is szerény képességű gárda vegetált, a csapat sűrűn liftezett az NB I. és az NB I/B. között. Aztán a Kohászból Dunaferr lett, új vezetőség látott munkához a Duna-partján, akik többet akartak a középszerűségnél. Előbb egy jó középcsapatot hoztak tető alá, majd éremesélyes gárdát építettek, míg végül tavaly megnyerték a bajnokságot. Persze a feljutást kiharcoló csapatból már senki sem játszik Újvárosban, válogatott sztárok sokasága került a vasgyáriakhoz, akik idén már a Bajnokok Ligájában próbálkozhatnak.

A Fotex tehát a tavasszal kénytelen volt megválni a tróntól, ráadásul úgy, hogy az előző szezon mindkét mérkőzését elvesztette a trónkövetelővel szemben. Az ezüstérem rádöbbentette a vezetőséget - változtatni kell. Új edző került a csapat élére a horvát Badel Zagreb világhírű mesterének, Zdravko Zovkonak a személyében, aki a két horvát olimpiai bajnok klasszist, a beállós Jovicot és a jobbátlövő Saracevicet is a Séd-partjára csábította, mellettük a győri "kis" Iváncsik és a nyíregyházi Habucki is Veszprémbe került. Jelentős veszteség viszont Éles József hiánya, a világválogatott balátlövő súlyos autóbalesete után még csak lábadozik. A túloldalon évek óta szisztematikusan építgették az együttest, posztokra igazoltak. Ennek a folyamatnak a legújabb alakja Mohácsi Árpád, az előző idény gólkirálya, ráadásul felépült hosszú sérüléséből Marosi László, a Lemgo egykori sztárja is. Igazi rangadóra volt tehát kilátás, amely nagyban befolyásolhatta a bajnokság végkimetelét.

Az első félidő

A Fotex kezdte a mérkőzést, mégis a veszprémiek kapták az első gólt: Mocsai Tamás avatta fel a vendégkaput, majd Gál fordult le a védőkről. A kék-fehérek első találata Mezei nevéhez fűződött, majd ugyanő kapta a találkozó első kétperces büntetését is Marcinkevicius letaglózásáért. Ezután megállt az idő a pályán, legalábbis, ami a góllövést illeti. Rendkívül idegesen játszott mindkét gárda, sorra maradtak ki a ziccerek, hétméteresek, ráadásul a kapusok is kitettek magukért. Aztán meglódult a Fotex, kétszer is egyenlítet, de hetesekből ismét két góllal meglépett az Újváros.

Ez idő tájt Szathmári tartotta a lelket a vendégekben, elől ugyanis elfogyott a Zovko-legények tudománya, ezt mi sem mutatta jobban, hogy huszonöt perc alatt mindössze ötször vették be Zsembery kapuját. Nem volt magas színvonalú a találkozó, mindkét oldalon rengeteget hibáztak a csapatok, s ezt a veszprémi mester unta meg hamarabb - öt perccel a félidő vége előtt időt kért. Úgy tűnt, hatásosan magyarázott a horvát tréner, ugyanis Perez góljával ismét közelebb került a sokszoros bajnok. Nem késett a válasz, az orosz rögbizőből magyar válogatottá lett Kuzmicsov szenzációs passzát Kertész váltotta gólra. Ismét emberhátrányba került a Fotex, most azonban megemberelték magukat Pásztorék, hiszen egy gólra csökkentették a hátrányt. Ez a különbség megmaradt a félidőre is (10-9).

Az második félidő

Nem változott a játék képe a második játékrész elején sem. Eladott labdák, passzív támadójáték, eltopogott helyzetek - röviden: rangadóhoz méltatlan eset. Továbbra is jóformán csak büntetőből sikerült a kapukba találni, valamint szinte mindig ült valaki valamelyik büntetőpadon. Kettős emberfórba került a Dunaferr, de kihagytak egy büntetőt, Saracevic viszont átverte Vaskeviciust, így egyenlítettek a vendégek. A következő akciónál viszont Tóth Józsefet szándékos szabálytalanságért végleg kizárták a bírók, így ekkor már három veszprémi töltötte büntetését.

Ekkora ziccert nem hibáztak el a Duna-partiak, hamarjában kétgólos előnyt harcoltak ki, majd Gál találatával háromra nőtt a különbség. Sőt, a beállós négyre növelhette volna az előnyt, de ziccerét a szenzációs formában védő Szathmári bravúrral fogta. Ahogy ez lenni szokott, a túloldalon Saracevic nem hibázott, így ismét szorossá vált a mérkőzés. A gól meghozta a Fotex játékkedvét, és hét perccel a vége előtt Perez találata már az egyenlítést jelentette. Újabb hazai emberelőny következett, s ebből is a vendégek jöttek ki jobban: Pásztor góljával átvették a vezetést. Hetesekből tartotta magát a Dunaferr, de a Veszprém szerzett mindig vezetést. Az utolsó két percet emberelőnyben játszhatta végig a fotós-csapat, és Pásztor fantasztikus cunderével ismét előnyhöz jutottak. Az utolsó tíz másodpercben - mely vagy három percig tartott - mindent megpróbáltak a vasgyáriak, de már nem változott az eredmény (19-20).

Jegyzőkönyv
Dunaferr SE-Fotex KCV 19-20 (10-19)
Dunaújváros, 2000 néző. V: Klucsó, Lekrinszki
Dunaferr: Zsembery - Kertész 1, Marcinkevicius 3 (2), Rosta M., Kemény, Gál 2, Bene 3. Cs: Vaskevicius (kapus), Kuzmicsov 2, Mohácsi 5 (4), Marosi, Mocsai 3. Edző: Skaliczki László
Fotex: Sathmári - Oszlánczi 1, Saracevic 5 (1), Csoknay 4, Mezei 2, Perez 6, Pásztor 2. Cs: Fazekas (kapus), Habuczki, Kis, Szobol, Tóth J., Iváncsik G. Edző: Zdravko Zovko
Kiállítások: 12, ill. 20 perc
Hétméteresek: 11/6, ill. 1/1