Kiüt - és?
Kokó ismét egy ,,névtelen" bunyóssal találta szemben magát. A 21 éves mexikói fiú nem is bírta sokáig. Már az első menetben sorra kapta az ütéseket, aztán a második szakasz elején két fejütés után le is léptették.
Ami azt illeti Kovács István - és menedzsmentje - nem osztja Bicskei Bertalan okfejtését, miszerint igazán csak jó ellenfelek ellen lehet jól edződni. Az már egy másik kérdés, hogy míg a nemzeti tizenegynek - jóindulattal - középszerű válogatottakkal gyűlik meg a baja, addig a Kobra minden erőfeszítés nélkül hozza a meccseit.
Persze, hogy melyik a jó módszer, az majd kiderül. A tétmeccsek ugyanis még hátravannak (A BS-ben rendezett kisvilágbajnoki döntő bár címmérkőzés volt, igazából senki nem gondolt arra, hogy kikaphat a magyar).
Kovács amatőr múltja magáért beszél, mindent elért amit akart - és amit lehetett. Ezért kvalitásait és tudását senki nem kérdőjelezi meg hazánkban. Lassan viszont már kezd az embernek elege lenni. Jó nézni, persze, hogy jó nézni Kokó örömét és sikereit. ,,Aki magyar, Vele tart!", együtt ütünk, együtt sírunk - szerencsére szigorúan csak örömünkben - no meg persze együtt nevetünk. De nem kell sok, hogy kifogyjon a régi tűz. Már nincs a meccs előtti izgatottság, hiányzik a minimális félelem, és az, ami a sport alapja: hogy a végeredményt ne lehessen előre tudni.
Bármennyire jó bunyós is a mi Kokónk, - valljuk be - igazán nehéz ellenfele még nem volt. Hogy ez kinek a hibája? Vajon az Universum nem hoz a Kobra rangjához méltó ellenfelet? Vagy azok nem állnak ki? Nem tudni. Ami biztos, hogy ezek a - nevezzük így - ellenfelek, mivel magukat már nem tudják, Kovács értékét amortizálják.
Állítólag mostantól változik a helyzet. Jöhet Robinson és az Európa-bajnoki mérkőzés, majd - talán az év végén - a herceg, Prince Naseem Hamed. Eddig ez még elmaradt, Kokónak nem volt más választása, mint nyerni, és kiütni ellenfeleit.
Én pedig - bármennyire szeretem és szurkolok neki - lassan ettől kapok kiütést...