Veretlenül nyerték a jugoszlávok a kosár Eb-t

2001.09.09. 22:30
A török kosárlabda válogatott már azzal is fennállása legnagyobb sikerét érte el, hogy bejutott az Európa-bajnokság döntőjébe. A jugoszlávok esetleges legyőzése csak hab lehetett a tortán. A történelmi győzelem azonban nem sikerült, mert a mindvégig nagyszerűen koncentráló és rendkívül taktikusan valamint fegyelmezetten játszó plávik a zárónegyedben állva hagyták ellenfelüket, és végül megérdemelten - veretlenül - foglalhatták el négy év után ismét Európa trónját.

A jugoszlávok a spanyolok elleni elődöntőben megmutatták, hogy tudnak türelmesen is játszani, és akkor sem esnek kétségbe, ha netán nem vezetnek mindvégig fölényesen. A törökök az eddigi meccseiken a maximális küzdőképességükről tettek tanúbizonyságot, hiszen a horvátok és a németek ellen is a hosszabbításban diadalmaskodtak.

Az esélyek azonban nem mellettük szóltak, mert részint a jugoszláv gárda képzettebb játékosokból áll, részint a már említett két túlórás csata vélhetően sokat kivett a házigazdákból. A finálé elején mindez jottányit sem volt észlelhető, hiszen pokoli iramban kezdett mindkét fél, és fej-fej mellett haladtak a csapatok. A negyed végén viszont 22:15-öt mutatott az eredményjelző. Tombolt a török szurkolótábor, de hát ez el is várható egy ilyen ütközetben.

A második tíz perc feléig meg is őrizték ezt a hét pontos - 26:19 - vezetést Türkogluék, köszönhetően az ő és Kutluay eredményes játékának. A jugoszlávok csak nagy erőfeszítések árán tartották a különbséget, ám nemsokára bekövetkezett az első fordulat, nemcsak ledolgozták hátrányukat, fordítottak is, négy ponttal meglógtak üldözőik elől. A törökök azonban védekezést váltottak, és a félidőt 40:38-as vezetéssel zárták.

A harmadik negyedben egy pillanatig úgy tűnt, hogy a jugoszlávok átveszik az irányítást, hiszen már öt ponttal is vezettek, de végül a záró tíz percre csupán egyet sikerült átvinniük.(58:57) A hajrában aztán állva hagyták a törököket, mert a támadó lepattanókat elsőrangúan szedték le a palánk alatt. Szemvillanás alatt tíz pontra nőtt a különbség - a Spanyolország elleni forgatókönyv érvényesült -, és a törökök, foggal-körömmel küzdöttek ugyan végül fejet hajtottak a nagyobb tudás előtt.

A zárónegyedben egyértelműen érezhető volt, hogy sem fejben, sem fizikailag nincsenek topon a törökök, ekkor jött ki a két előző rangadó fáradtsága, meglepő technikai hibákat vétettek. A jugoszlávok veretlenül, megérdemelten nyertek, elsősorban amiatt, mert mindig akadt olyan játékosuk, aki képes a megújulásra. Ezen a meccsen Bodiroga Sztojakovics és Scsepanovics a legjobbkor lendítette át a gárdát a holtponton.

Távolról meglehetősen gyengén dobtak, nem érték el a húsz százalékot sem, de mindezt ellensúlyozták azzal, hogy kiválóan védekeztek, és ezzel felőrölték a házigazdák erejét. A bronzmeccsen a spanyolok 99:90-re nyertek a németek ellen, az ötödik, vb-utazást jelentő helyen az oroszok végeztek.